A megtévesztés áldozatai

„Maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.”

(II. Kor. 11:14.)

Az ókori görög és több más filozófia ciklikusan ismétlődő folyamatnak, azaz vég nélkülinek képzelte el a világtörténelmet. Az antik világban a zsidó, majd a keresztény hagyomány volt az, amely az egyistenhitet vallotta, és azt tanította, hogy a világ egy végső cél felé halad. Az ótestamentumi próféták és Jézus tanítása szerint, a világ – mostani állapotában – nem tart örökké. A végidőről szóló prófécia az evangéliumokban egybemosódik az ókori Izrael államának végére adott jelekkel is. Jézus jeleket adott, hogy azokra figyeljenek a hívők, és amikor elérkezik a „széthullás” ideje, tudják meg, hogy közel az a vég, amely világos üzenet minden kor embere számára. A bibliai jövendöléseket jól ismerő emberek tudják, hogy amikor a zsidó nép Jézus halálra ítélését kérte Pilátustól, a következményeket nyilvánosan magára vállalta: „Vére rajtunk és a mi fiainkon”. Ez Kr. u. 70-ben meg is történt Jeruzsálem pusztulásával, a zsidó népre adott isteni ítélettel. Ezt követően a „szétszórtság” a zsidó nép számára az egész világra kiterjedt. Az is igaz, hogy a jövendölésekben szerepel egy olyan kijelentett igazság is, hogy „az utolsó időkben” újra összegyűjtöm népemet egy országba. Nos, a jövendölések komolyan vétele érdekében fontos tudomásul venni, hogy a hosszú, évezredes szétszórtság után az utolsó komoly büntetés is bekövetkezett a holokauszttal. Ezt követően, újra kialakult Izrael állama, amikor 1948 májusában Ben Gurion ünnepélyesen bejelentette Izrael Államának az újraalakulását. A Biblia több helyen is olyan eseményekről ír, melyek az utolsó napoknak nevezett időszakra vonatkoznak. Jézus azt mondta a követőinek, hogy „amikor látják ezeket megtörténni”, akkor készüljenek arra, „hogy közel az Isten országa”. A jelek, amiket Jézus adott: hamis próféták és „krisztusok” megjelenése, háborúk, éhínség, járványok, a természeti katasztrófák megszaporodása, a bűn kiszélesedése, az egész világon stb.

Kedves nemzettársaim! Tudomásul kell vennünk, hogy a mélyre csúszást előrejelző jövendölések nagy része már jelen van napjainkban. A hitehagyás oly nagy mértékű, hogy egyházi vezetők, meghatározó személyiségek is a templomok kiüresedéséről beszélnek. Jól fogalmaz Pál apostol a korinthusi gyülekezetnek írt levelében: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1. Kor, 1, 18.) Az Ige továbbá azt mondja: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel... ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket.” (Róma 1, 18–26.) Szomorúsággal vesszük tudomásul, hogy a „boldog, felvilágosult” világ egyre mélyebbre süllyedő ideológiákkal tömi az emberi fejeket. Ezek fokozatosan kelet felé is terjednek. A „guruló dollárok” pedig egyre nagyobb tömeget  fertőznek meg. A magyar baloldal is erősen közelít a brüsszeli korrupciósok csoportjához. Szomorú gondolattársítást okozott e héten a híradások egy része. Jól ismert, hogy a jeles magyar drámaíró, műfordító Csiky Gergely, az Arad vármegyei Pankotán született. Nagy tisztelettel beszélnek róla az aradi, a pankotai, de a munkásságát általában jól ismerő magyarok. Az óhazai rádió híradásában szóba került egy Pankotai Lili nevű fiatal hölgy, akinek beszéde messze távol állt egy mértéktartó, visszafogott, higgadt gondolkodású politikai megnyilvánulástól. Íme, hogy folytonosan jelentkeznek azok a „megtévesztettek”, akik erkölcstelen, lázító hangulatot keltő személyek fogságába esnek. Aradon, ha valaki Pankotáról beszél, először is a kivételesen magasan értékelt személyiségre gondol. Azt hiszem, sokan éreznek most csalódást, egy ilyen meggondolatlan fiatal minősíthetetlen beszéde után! Életkora alapján, inkább érettségire kellene készülnie, minthogy „büszkén” sötét erők szószólója legyen.

Drága magyar testvéreim! A Sátán amíg végső megkötözöttségre nem jut, addig végzi emberromboló munkáját. A Biblia számos tanulságos esetet tár elénk, hogy voltak sokan, akik Isten kegyelméből jól indultak, de életük „kisiklott”, amint az ördög megtévesztő munkája szívüket, értelmüket áthatotta. Így történt ez Sámsonnal is, aki a saját népéből származó leány helyett filiszteus leányt vett feleségül. Rossz döntése erejének elvesztését, fogságát, majd halálát okozta. Ezzel ellentétben, van jó példa is: Sámuelt édesanyja már megszületése előtt, imájában az Úrnak ajánlotta. Ígéretét betartotta, és élete kivételes isteni áldásban részesült. Józsué hűsége is példamutató! Az utolsó országgyűlésen elhangzott, népének szóló üzenete is nagyon tanulságos: „Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni; de én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.” Hasonlóan megható hűséget mutatott a fiatal Dániel, valamint Sidrák, Misák és Abednegó. Jutalmuk nem is maradt el. Kívánom, ismerje fel minden magyar embertestvérem, hogy közel a vég, és kezet kézbe téve énekeljük: „Nemsokára jön, Jézus Krisztus újra visszajön. Várod-e Urad, mennyei Urad? Kész vagy-e, hogy Megváltód fogadd? Ó, én várom az Urat, szemem figyelve kutat. Várom boldog örömmel, szívem Néki énekel.”

Bátkai Sándor