A megváltás csodája: az örök élet!

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!”  /Péld. 3, 5 /

Az ember, a teremtés koronája. Isten végtelen szeretettel helyezte el őt az Éden csodálatos kertjébe. Bűntelen állapotban napi társalgásban voltak, nem éreztek semmiben hiányt. Isten rendelkezésükre bocsájtotta a kertet, de hasznos tevékenységet is javasolt: műveljék és őrizzék, azaz a természet rendjét ne bontsák meg. Csak egyetlen tiltó kérése volt: a jó és rossz tudása fájának gyümölcséből ne fogyasszanak, ugyanis Isten magának tartja fenn a jogot arra nézve, hogy eldöntse, mit tart jónak és mit rossznak. A szeretet Istene viszont nem diktátor, megadta az embernek a szabad döntés jogát. Ezt a csodás isteni harmóniát rontotta meg a végleg kegyvesztett Lucifer, amikor bűnre csábította az embert. Nagy szomorúság kerítette hatalmába ekkor az Örökkévalót. El is döntötte, hogy megmenti az embert a bűnre kimondott halálos ítélettől. Amikor elérkezett az Isten meghatározota idő, eljött a halhatatlan Messiás, Jézus Krisztus, emberi halandó testben, hogy „lefizesse” a bűnre kimondott életvesztést az ember helyett. Aki megvallja, hogy bűnei miatt valóban halált érdemel, az Jézus Krisztusnak keresztáldozatára való tekintettel elkéri Istentől a kegyelmet, bocsánatot nyer és nyitva lesz számára az örök élet kapuja, Istennel együtt lesz az üdvözültek boldog országában. Rendkívüli fontossággal bír mindannyiunk számára, amiről Isten tudósít bennünket a Jelenések könyvében: „És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget, levettetett testvéreink vádlója is, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket...”  Az emberi erőt meghaladó ellenségről így szól tovább az Ige: „De jaj nektek föld és tenger, mert leszállt hozzátok a Sátán, aki őrjöng dühében, mert tudja, hogy már csak kevés ideje maradt”! (Jel. 12,  9-12) Nos, Sátán szellemi lény, szemünkkel nem látható, de képes az ember tudatát teljes mértékben birtokba venni oly módon, hogy minden sátáni sugallatot hajlandó megtenni. Gyilkosságok,  napi ellenségeskedések, háborúk, gender-fajtalankodások, természetrombolás, családi életek romba döntése, mind-mind az ő munkája. A rossz napjainkban már csúcsra jár! Kedves nemzettársaim! Az emberi történelem egy adott szakaszán oly nagy mértékben megnövekedett a bűn a földön, hogy Isten eldöntötte: vízözön által elpusztítja a mély bűnbe süllyedt embervilágot. De még itt is kegyelmet gyakorolt oly módon, hogy Noé a bárkát 120 évig építette, és aki az építés közben felismeri a közeledő veszélyt, megtérhet bűneiből és megmenekül! Sajnos a szörnyű hitetlenség megmaradt. Erről szólt nyomatékosan Jézus Krisztus, az utolsó idők, azaz napjaink embere számára, hogy mielőtt eljön a vég, Noé napjainak eseményei történnek: az emberek esznek, isznak, házasodnak, építenek, vetnek, aratnak...! Igen, csak ezek voltak az emberi gondolkodás előterében, a minden élet Urát, az Örökkévaló Istent pedig kihagyták életükből. Képletesen szólva, Jézus ezzel a figyelmeztető magyarázatával egy több ezer évvel ezelőtt készült „fotót” mutat be, ami pontosan ráillik napjainkra! Az emberekben az istenhit eltűnik, a templomok fokozatosan kiürülnek, a sátáni hamis tanok, ideológiák fogságukban tartják az embereket. Kinek a munkája ez? Annak az istentelen gonosz lénynek, aki arra törekszik, hogy minél több embert a saját sorsára juttasson. A Biblia, még Izráel népének életéből is számos tanulságos példát nyújt nekünk. Bár tudták, hogy Isten milyen csodák sorával hozta ki a népet Egyiptomból, mégis folytonosan saját kezük készítette bálványokat imádtak. Többek között: „szent oszlopokat állítottak és ott tömjéneztek, öntött bálványt, két borjút, Asera-szobrot, leborultak az ég minden serege előtt és szolgálták a Baált”! (2. Kir. 17, 10–16)  Sajnos az isteni figyelmeztetés nem használt: „Térjetek meg gonosz útjaitokról és őrizzétek meg parancsolataimat...”! A bűnhődés el nem maradhatott, Izráel rövidesen asszír fogságba jutott, mert sajnos, nem az Úrban bíztak, a bálványok nem mentették meg őket.  Drága magyar testvéreim! Jézus felismerte a környezetében élő emberekben a gonosz démonok jelenlétét. Ő éppen azért jött, hogy megszabadítsa az embert a Sátán hatalmából és az üdvösség útjára állítsa. Egy alkalommal bement a kapernaumi zsinagógába, ahol egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember kiáltozni kezdett: „Ah, mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten szentje”! Jézus azonban ráparancsolt: „Némulj meg, és menj ki belőle”! Ekkor rémület fogta el az ott levőket, mert látták, hogy az ördög odavetette az embert középre, majd kiment belőle. Nagy döbbenttel kérdezték egymástól: „Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek és azok kimennek”! És nyomban elterjedt híre a környéken. Egy másik alkalommal, beteg, vérfolyásos asszony érintette Jézus ruhájának szegélyét azzal a hittel, „ha csak ruháját érintem, meggyógyulok”! Valóban így is történt, meggyógyult! Ekkor Jézus szeretettel hozzáfordult és azt mondta: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel”! Jézus ugyanakkor útban volt a zsidó elöljáró, Jairus háza fele, aki beteg leányának meggyógyítását kérte Tőle. A ház fele közeledve érkezett valaki Jairus házától, mondván, ne fáraszd a Mestert, mert leányod meghalt. Jézus bátorítóan mondta Jairusnak: „Ne félj, csak higgy és meggyógyul”. A leányt, odaérkezve az elöljáró házához, már valóban halva találták. Jézus belépve a szobába, megfogta a leány kezét, és szólította: „Leányom, ébredj”! Ekkor visszatért bele a lélek és azonnal felkelt. Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól! Az Ige világosan kijelenti, hogy a földi életen túl „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van”! Aki nem a maga erejére támaszkodik, hittel a megváltás valóságos csodáját tapasztalja meg! Legyen a mi drága magyar népünknek is ilyen csodálatos megtapasztalása, hogy boldogan zengjük: „Jézus Krisztus mikor rám talált, karjaiba zárt, félelmem elszállt. Béke tölti már szívem, irgalmáról zengem énekem”.Bátkai Sándor