Advent üzenete: Jézus eljött az ígéret szerint, de újra eljön!

„Mert megjelenik az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt!”  (Ézsaiás 40, 3.)

Az adventi üzenetnek örök aktualitása van. Szivárványként fogja át az emberi életet a hajnalhasadástól a törvényszerűen bekövetkező alkonyatig. Egyelőre földi szemünkkel nem érzékeljük, ennek ellenére Isten tudósít bennünket arról, hogy a látható és a láthatatlan világ egyszerre vesz körül bennünket. Szükségszerű tudomásul venni, hogy életünk véges, és előbb-utóbb át kell lépnünk a láthatóból a valóságosan létező láthatatlan világba. Erősen rövidlátó gondolkodás azt vélni, hogy odaát megszűnik az érzékelés. Jézus nem akart bennünket tudatlanságban tartani, nem hazudott, amikor a gazdag és Lázár sorsáról szóló tanulságos példázatban valóságos emberi sorsokat állított elénk. Bejelentette, hogy van örök boldogság, a nyugalomnak helye, és van pokol, az örök szenvedés helye. Isten végtelen csodája, hogy Jézus, mint megmentő Messiás, emberi testben eljött e földre, hogy a bűn által megrontott világunkba rendet teremtsen. Csodálatos mennyei világát hagyta ott egy időre, elvégezte a küldetéséből származó nagy feladatot, hogy a bűnök miatt, az emberre kimondott halálos ítéletet Ő szenvedje el. A teremtés koronáját, akikért olyan nagy árat fizetett – és ebben benne vagyunk mi a 21. század magyar emberei is –, nem hagyta sötét bizonytalanságban. Bejelentette, hogy az övéit, az őszinte hívőket elragadja a nagy nyomorúság elöl. Az egyedüli hiteles információ számunkra, amely a világtörténelem ezen csodálatos eseményére vonatkozik, az értünk életét áldozó Jézus Krisztustól származik.

Kedves nemzettársaim! Napjaink szomorú híreinek nagy része a vírus okozta halálesetek sokaságáról, valamint az orosz–ukrán háború miatt fellépő gazdasági nehézségekről szól. Azt is fontos tudomásul venni, hogy a bűnök miatt az emberek jelentős része szellemileg halott. Reggel felkelnek, munkába mennek, végzik napi feladataikat, de az igazi élettől, Istentől el vannak szakítva. Ezen a reménytelen helyzeten egyedül Isten tud segíteni, azért küldte el Jézust. Ő viszont féltő szeretettel szól hozzánk: „Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Ember Fia előtt.” (Lukács 21, 36.)  Jézus hosszan beszél arról, hogy Ő újra eljön nagy hatalommal, és akkor elviszi az övéit, de fontos tudomásul venni, hogy nem lesz egy általános, mindenkire kiterjedő elragadtatás! Ennek a helyzetnek sok vesztesse lesz! A legnagyobb „luzer”, a legnagyobb vesztes az, aki életében nem ismerte meg, vagy nem akart tudomást venni a Megváltóról! Nem a vallásos, időnként templomba is eljáró emberek nyernek üdvösséget, hanem, akik hittel megragadják, tudatosan elkérik a felkínált kegyelmet. Az utolsó idők egyik fontos jele, hogy az egyház is belemerül a langyos mindennapi életbe, és elveszti jelentőségét, amely Krisztus képviseletét jelenti e világban. Jézus a laodiceai gyülekezetnek címzett üzenetében napjaink keresztény egyházának világos képét festi meg: „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró, így mivel langyos vagy, kiköplek a számból…” (Jel. 3, 15.) Istennek leghőbb vágya, hogy a keresztény név viselői valóban „Krisztusiak legyenek”, az Ő szent Fiának képét hordozzák ez egyre sötétülő világban. Szomorúan valóságos Mahatma Gandhi megállapítása napjaink keresztényei számára, hogy egyáltalán nem hasonlítanak Krisztushoz. Ezért hangzott sokatmondó megállapítása: „Bizonyára kereszténnyé lennék, ha látnák 24 órás keresztényt!” Akár Isten büntetését is felfedezhetjük a hatalmas migráció, az iszlám, valamint az egyre elképesztőbb sodomai ideológiák növekvő térhódításában. Egyre sötétebb jövő körvonalai bontakoznak ki az egész világon. Keserű könnyek fognak sok ember szeméből folyni, amikor észreveszik, hívő szomszédaik, rokonaik elragadtatását, ők pedig itt maradtak kárvallottan! Véges emberi értelemmel el sem képzelhető igazán mit jelent a pokol gyötrelme: látni örök időn át az üdvözültek örömét, magamról meg tudni, hogy soha nem szabadulok a pokol gyötrelmeiből! Adja Isten, hogy legyen ez figyelmeztetés minden magyar ember számára!

Drága magyar testvéreim, nagyon sokan elfordulnak a Jézus Krisztus megváltási üzenetét őszintén képviselő hívő emberektől. Jól emlékszem arra az édesanyára, aki azzal a hangzatos szlogennel tiltotta meg leányának, hogy a gyülekezetbe járjon már óvodás kortól: „Nem szeretném, hogy túl hamar „beapácásodjon!” Egy idő után észrevette tévedését, de akkor már jött a „késő bánat”. Arra gondolnak, hogy rászednek, beszippantanak, és nem veszik észre, hogy ez is a Sátán eszköztárába tartozik. Jézus Krisztus óvva int attól a veszélyes széles úttól, amelyen sokan járnak. A mennybe vezető keskeny útról azt mondta Jézus, hogy kevesen vannak, akik rátalálnak. A nagy megtévesztő gonosz, a 21. század emberét a demokráciából egyre erőteljesebben a manipulo-kráciába vezette át. A stresszes világ „érzelmi analfabétákat” termelt ki. Ezért hangsúlyozta nyomatékosan Jézus: „vigyázzatok, hogy valaki meg ne tévesszen benneteket”, mert a világ trendjéhez, a korszellemhez való ragaszkodás elfordít bennünket az olyan ősi keresztény értéktől, amit úgy hívunk, hogy szeretet és hűség Isten örök igéjéhez! Fontos: a szabad akarat nem azt jelenti, hogy azt csinálsz, amit akarsz, mert ha tetteidet, döntéseidet nem szűröd meg az Ige alapján, a bűnnek élsz, annak szolgájává válsz, és ez halálos lehet! Sok keresztény eljár a templomba, de „hideg marad”, és ettől még nem változik semmi! Egy autó sem attól autó, hogy a garázsba parkol, üzemelnie kell! A keresztény élet akkor valóságos, ha cselekedetekkel párosul! Segítsen Isten, hogy a mi drága magyar népünk szívében is ott csengjen az ének: „Eljön az Úr nagyon hamar, várd híven Őt éjjel nappal! Minden órában imádkozzál, légy erős, tarts ki még, hogy megállj!”

Bátkai Sándor