Adventi harangszó

A napokban ünnepeltük a Kölcsey Egyesület fennállásának 130. évfordulóját. 

A múlt emlékei között tallózva kiemelkedett az építészóriás Szántay Lajos személye, akinek nevéhez fűződik olyan monumentális szépségű épület megalkotása, mint az aradi Kultúrpalota. A hálás visszapillantás mellé szomorúságot keltő gondolatok is társultak, hiszen az 1913-ban történt felavatás után csupán néhány évig örülhettek neki azok, akik számára készült ez a csodálatos épület, mert a történelem sodrásában rövidesen kicsúszott jogos tulajdonosai kezéből a szabad felhasználás lehetősége. Olyanok birtokába jutott, akik nem izzadtak meg érte, csak élvezői lettek mások munkája gyümölcsének. Miközben ezen tűnődöm, eszembe jut az ige világos kijelentése: "Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is.”(Gal. 6, 7)

A mindeneket fenntartó Isten, az élet minden mozzanatát figyelemmel kíséri. Jelleméhez tartozik, hogy a bűnt gyűlöli, de szeretetéből fakadóan minden megtérő felé kegyelmet gyakorol. Figyelmeztetése világos, egyértelmű: „De amelyik nem hallgat rám, azt a népet gyökerestől kitépem és elpusztítom! – így szól az Úr.” (Jer. 12, 17) Szomorú valóság, hogy a magyar nép is aratja történelmi tévedéseinek, hibáinak gyümölcsét. Pál apostol nagyon világosan szól minden kor emberéhez: „Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi…” (Róma 2, 9)

A hitetlen ember számára csak egy rövid igei felszólítást tartalmaz a biblia: „térjetek meg, mert elközelített az Istennek országa.” A többi mind azoknak szól, akik úgy tartják magukról, hogy templomba, gyülekezetbe járó, Istenfélő keresztény emberek. Jézus Krisztus számtalan esetben ezeket az ún. jó hívő embereket bírálta keményen. Pál apostol – szinte HIHETETLEN –, de olyan dolgot kellett mondjon  például az efézusi gyülekezet hívő tagjainak, hogy: „vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat…, aki lopni szokott többé ne lopjon…, minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek…” Hasonló hangon szól a többi gyülekezet tagjaihoz is. „Most álljunk egy pillanatra őszintén Isten igéjének mérlegére.” Ha az apostoli korban ilyen bűnöktől kellet tisztogatni a keresztényeket, akkor napjainkban, az elvilágiasodás egyre fokozódó korában fokozottabban szükség van ébredésre, teljes megtisztulásra, mert: „rettenetes dologaz élő Isten kezébe esni” (Zsidók 10, 31).

Advent napjaiba lépünk. Ünnepvárásunkban annak a születésnapját készülünk megünnepelni, aki irántunk való szeretetből otthagyta a menny dicső országát, emberi testet öltött, hogy el tudja szenvedni a mi bűneink miatt reánk kiszabott halálos ítéletet. Isteni voltában, szellemtesti állapotában nem halhatott volna meg. De fizikai testében szenvedve, meg tudja érteni a mi gyötrelmeinket is, és hajlandó segíteni rajtunk. Alapvető fontosságú azonban elfogadni, hogy csak azokon segít, akik kérik, és lehetővé teszik neki, hogy segítsen. Nos, drága aradi nemzettársaim akár innen tőlünk is elindulhatna egy teljes magyar népünkre kiterjedő ébredési folyamat, amely gyökeresen megváltoztathatná népünk további sorsát. Létezik itt Aradon egy olyan kedves közösség, ahol gyakran hangzanak el buzgó imádságok népünk érdekében. Ha az egyházak, gyülekezetek felelős vezetői (akik maguk is látják, hogy milyen nagy bajban vagyunk) eldöntik szívükben, hogy igazán kívánják népünk felemelkedését, akkor keressük ebben az adventben a kapcsolatot, és indítsunk el egy olyan 24–48 órás imaláncot, amelyben összefogva elkérhetjük népünk számára Isten kegyelmét. Ha ez megtörténik, rövid idő alatt. Isten megdönthetetlen bizonyítékait tapasztaljuk, hogy megnyílnak az áldások csatornái, és a feltámadás kiterjed egész népünkre, mert maga a menny Istene fog segíteni minket.  Ezért felkérek minden jó szándékú embert, hogy csatlakozzon az imalánchoz, és jelezze ezt az internetes fórumon. Befejezésként álljon itt egy kedves ének tanulságos mondata: „hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda és nem keresnél jobb életet soha…”!

Bátkai Sándor