Az első adventkor eljött Jézus, de most újra várjuk Őt

„A vége pedig, mindennek közel van.” (1 Péter 4, 7.)

Az adventi üzenetnek örök aktualitása van. Szivárványként fogja át az emberi életet a hajnalhasadástól a törvényszerűen bekövetkező alkonyatig. Egyelőre földi szemünkkel nem érzékeljük, ennek ellenére Isten tudósít bennünket arról, hogy a látható és a láthatatlan világ egyszerre vesz körül bennünket. Szükségszerű tudomásul venni, hogy életünk véges, és előbb-utóbb át kell lépnünk a láthatóból a valóságosan létező láthatatlan világba. Erősen rövidlátó gondolkodás azt vélni, hogy odaát megszűnik az érzékelés. Jézus, nem akart bennünket tudatlanságban tartani, nem hazudott, amikor a gazdag és Lázár sorsáról szóló tanulságos példázatban valóságos emberi sorsokat állított elénk. Bejelentette, hogy van örök boldogság, a nyugalomnak helye, és van pokol, az örök szenvedés helye. Isten végtelen csodája, hogy Jézus, mint megmentő Messiás emberi testben eljött e földre, hogy a bűn megrontotta világunkba rendet teremtsen. Csodálatos mennyei világát hagyta ott egy időre, elvégezte a küldetéséből származó nagy feladatot, hogy a bűnök miatt az emberre kimondott halálos ítéletet Ő szenvedje el. A teremtés koronáját, akiért olyan nagy árat fizetett – és ebben benne vagyunk mi a 21. század magyar emberei is – nem hagyta sötét bizonytalanságban. Bejelentette, hogy az övéit, az őszinte hívőket elragadja a nagy nyomorúság elöl. Az egyedüli hiteles információ számunkra ami a világtörténelemnek ezen csodálatos eseményére vonatkozik, az értünk életét áldozó Jézus Krisztustól származik. 

Kedves nemzettársaim! Napjainkban nehéz érzéketlenül hallgatni a hírközlő szervek adásait, közléseit. A szomorú, szívet-lelket bénító hírek sokasága zúdul reánk. A világ minden részén tombol a Sátán, tudván, hogy kevés ideje van hátra. Az orosz–ukrán háború mellet, döbbenetes az izraeli–palesztin összecsapás is. Az általános gazdasági nehézségek mellett az európai politikai vezetők mélyre süllyedéséről is szólnak a hírek. A brüsszeli vezetés is a pénz foglya, hiszen elképesztő korrupciós hírek érkeznek felénk. Az átgondolatlanul beindított migráció pedig megállíthatatlan zűrzavart okoz az egész világon. Az anyagi gondok mellett erőteljes vallási-szellemi istentelenség is jelen van. A „látszólag fejlett” államokban is tombol a minősíthetetlen Gender-elmélet. Ezek után fontos tudomásul venni, hogy a bűnök miatt az emberek jelentős része szellemileg halott. Reggel felkelnek, munkába mennek, végzik napi feladataikat, de az igazi élettől, Istentől el vannak szakítva. Ezen a reménytelen helyzeten egyedül csak az Örökkévaló tud segíteni. Azért küldte el Jézust. Ő ismerve a jelent és a jövőt, féltő szeretettel szól hozzánk: „Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak és hogy megállhassatok az Ember Fia előtt.” (Lukács 21, 36.)  Jézus hosszan beszél arról, hogy Ő újra eljön nagy hatalommal, és akkor elviszi az övéit, de fontos tudomásul venni, hogy nem lesz egy általános, mindenkire kiterjedő elragadtatás! Ennek a helyzetnek sok vesztesse lesz. A legnagyobb vesztes az, aki földi életében nem ismerte meg, vagy nem akart tudomást venni a Megváltóról. Nem a vallásos, időnként templomba is eljáró emberek nyernek üdvösséget, hanem, akik hittel megragadják, tudatosan elkérik a felkínált kegyelmet. Az utolsó idők egyik fontos jele, hogy az egyház is belemerül a langyos mindennapi életbe, és elveszti jelentőségét, ami a Krisztus képviseletét jelenti e világban. Jézus a laodiceai gyülekezetnek címzett üzenetében napjaink keresztény egyházának világos képét festi meg: „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró, így mivel langyos vagy, kiköplek a számból…” (Jel. 3, 15.) Istennek leghőbb vágya, hogy a keresztény név viselői valóban „Krisztusiak legyenek”, az Ő szent Fiának képét hordozzák az egyre sötétülő világban. Szomorúan valóságos Mahatma Gandhi megállapítása napjaink keresztényei számára, hogy egyáltalán nem hasonlítanak Krisztushoz. Ezért hangzott sokatmondó megállapítása: „Bizonyára kereszténnyé lennék, ha látnák 24 órás keresztényt.” Akár Isten büntetését is felfedezhetjük a hatalmas migráció, az iszlám, valamint az egyre elképesztőbb szodomai ideológiák növekvő térhódításában. Sötét jövő körvonalai bontakoznak ki az egész világon. Keserű könnyek fognak sok ember szeméből folyni, amikor észreveszik, hívő szomszédjaik, rokonaik elragadtatását, ők pedig itt maradtak kárvallottan. Véges emberi értelemmel el sem képzelhető igazán, mit jelent a pokol gyötrelme: látni örök időn át az üdvözültek örömét, magamról meg tudni, hogy soha nem szabadulok a pokol gyötrelmeiből. Adja Isten, hogy legyen ez figyelmeztetés minden magyar ember számára!

Drága magyar testvéreim, nagyon sokan elfordulnak a Jézus Krisztus megváltási üzenetét őszintén képviselő hívő emberektől. Jól emlékszem arra az édesanyára, aki azzal a hangzatos szlogennel tiltotta meg leányának gyülekezetbe járását már óvodás kortól: „Nem szeretném, hogy túl hamar ’beapácásodjon’!” Egy idő után észrevette tévedését, de akkor már jött a „késői bánat”. Sokan arra gondolnak, hogy a hívők rászednek, beszippantanak, és nem veszik észre, hogy ez a sugalmazás is a Sátán eszköztárába tartozik. Jézus Krisztus óvva int attól a veszélyes széles úttól, amelyen sokan járnak. A mennybe vezető keskeny útról pedig azt mondta, hogy kevesen vannak, akik rátalálnak. A nagy megtévesztő gonosz, a 21. század emberét a demokráciából egyre erőteljesebben a manipulokráciába vezette át. A stresszes világ „érzelmi analfabétákat” termelt ki. Ezért hangsúlyozta nyomatékosan Jézus: „Vigyázzatok, hogy valaki meg ne tévesszen benneteket!” Mert a világ trendjéhez, a korszellemhez való ragaszkodás elfordít bennünket az olyan ősi keresztény értéktől, amit úgy hívunk, hogy szeretet és hűség Isten örök igéjéhez. Jézus ezt jutalmazza, mert vére a kereszten a hívőkért, a hívő magyar emberekért is folyt. Fontos tudomásul venni: ígérete szerint, a nagy nyomorúság embert pusztító megérkezése előtt eljön újra és hazaviszi az övéit az örök boldogságba. Segítsen Isten, hogy a mi drága magyar népünk szívében is ott csengjen az ének: „Nemsokára jön, Jézus Krisztus újra visszajön! Várod-e Urad, mennyei Urad? Kész vagy-e, hogy Megváltód fogadd? Várom boldog örömmel, szívem neki énekel!

Bátkai Sándor