Az Öröktől fogva létező

„Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik Benne reménykednek” (Ézsaiás 30, 18.)

Véges emberi értelmünkkel nem tudjuk felmérni a Teremtő Istenről szóló megállapítást: öröktől fogva létező! Mi, emberi lények csupán a kezdet és a vég közötti létezési formát ismerjük. A Teremtő Isten viszont megismertette igéjén keresztül, hogy van öröklétezés is. Az emberek jelentős része, csak a látható világról vesz tudomást, annak ellenére, hogy a Biblia világosan szól arról, hogy Isten a szellemi lények megteremtése után létrehozta a fizikai világot, majd a fizikai anyagokból az embert, a teremtés koronáját. Bleise Pascal, a jeles francia tudós, az ige mellett, mint ember szól arról, hogy minden ember szívében van egy Isten alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva. Nos, a Biblia ezt úgy fogalmazza meg, hogy az Örökkévaló Isten, a megteremtett emberbe, saját maga „lehelt” életet. Naiv, sátáni dolog lenne arra gondolni, hogy az Örökkévalóból az ember valami múlandó, időleges dolgot kapott, ami egy idő után eltűnik a semmiben. Ezért alapvető fontosságú tudomásul venni, hogy Isten nem akart bennünket becsapni, amikor igéjében világosan szól arról, hogy a bűn miatt az ember életét időkorlátok közé helyezte, és amikor betelik az Isten meghatározta idő, amit az ember e földön tölthet, át kell lépnie a „túlsó partra”. Fontos tudni, hogy az ember testének pusztán csak fizikai része kerül a földbe. Az Istentől kapott rész halhatatlan, örökké való. Ezt úgy fogalmazza meg az Ige: „A por visszatér a földbe, olyan lesz mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta”. (Prédikátor 12, 7.)

 Kedves nemzettársaim! Tudomásul kell vennünk, hogy a fizikai szemünkkel látható és láthatatlan világ együtt létezik világunkban. Többször érzékeltettük már ezt a jól ismert egyszerű példával. Életműködésünkhöz szükségünk van oxigén belélegzésére. De jól tudjuk, hogy vannak egyéb láthatatlan gázok is. Ebből eredően hangzott már el többször is a példa. Az oxigén és a hidrogén egyesüléséből keletkezik a H₂O, azaz a látható és az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen víz. Nos, ezután jogosan merül fel a kérdés az emberi lélek, amelyet a halhatatlan Istentől kapunk, meddig létezik? Az Ige világosan szól arról, hogy a lélek nem hal meg, hanem visszatér Istenhez, aki adta volt. Azt viszont fontos tudomásul venni, hogy Isten szeretetből adott az embereknek örök törvényeket, hogy azok megtartásával az Istentől kapott halhatatlan lélek örök boldog sorsát elnyerje Istentől. A végtelen szomorúságot az okozza, hogy az ember hajlandó volt a múltban, de napjainkban még inkább Isten helyett a Sátán pusztító munkájára hallgatni. Ezzel azonban elveszti azt az örök boldogságot, amit Jézus Krisztus saját vérével fizetett ki a golgotai kereszten. A bűn zsoldja a halál. Így szól Isten törvénye. De az ember szellemi ereje nem képes harcba szállni igazán a nála jóval hatalmasabb erővel rendelkező Sátánnal, ezért vállalta Isten egyszülött Fia, a nagy áldozatot. Az ember iránt érzett szeretetéből saját vérével hajlandó lefizetni a bűneinkre kimondott halálos ítéletet, hogy mi vele lehessünk örökre a boldog mennyei honban.

Drága magyar testvéreim! Tekintettel arra, hogy kaptunk Istentől egy halhatatlan lelket és annak örök sorsa itt e földön dől el Jézus Krisztus egykor hallgatóinak, ma nekünk egy rendkívül tanulságos és figyelmeztető történetet mondott el. Figyelem: vegyük komolyan, mert nem félrevezetés céljából hangzott el! Célja az volt, hogy két ember sorsának leírása „ébresztő” legyen minden kor embere számára. Ma különösen, amikor az emberek jelentős része a pénzszerzés hatalmában él, kevésbé érdekli lelkének jövőbeli sorsa. Volt, egy nagyon jó anyagi helyzetben élő ember, aki a mai „brüsszeliekhez” hasonlóan a legmagasabb anyagi színvonalon töltötte napjait. Közelében élt egy rendkívül szegény, Istenfélő hívő ember, aki szívesen megtöltötte volna gyomrát a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal is.

Mindkettő meghalt, eltemették, és ahogy Jézus fogalmazott a történet leírásában, a szegény, hívő embert az angyalok felvitték „Ábrahám kebelére”. Fizikailag, testileg tehát mindkettő meghalt, de a lelkük tovább élt, hiszen lelküket a halhatatlan Istentől kapták. A Lázár nevű szegény ember a „vigasztalás” helyén volt Ábrahám kebelén. Amikor a gazdag lelki szemei megnyílottak, végtelen döbbenettel tapasztalta, hogy a pokolban van rendkívüli kínok között. Könyörögve fordult Ábrahámhoz. Sőt még azt is kérte Ábrahámtól, hogy küldje el Lázárt atyja házához, hogy figyelmeztesse a még ott elő 5 testvérét: térjenek meg, nehogy ők is a borzalomnak e helyére kerüljenek. Ma is érvényes tanulságos válasz hangzott el Ábrahám részéről: áthidalhatatlan távolság van a földön levők és a túlsó parton lévők között, különben is vannak papjaik, más szóval van Bibliájuk, ezért fogadják el az Örökkévaló Istennek azok által küldött megtérésre felszólító üzenetét. Figyelem: nem a Sátán által megtévesztett „hamis” próféták tanait, hanem az igaz Jézus szavait vegye komolyan, aki nem akart bennünket megtéveszteni. Mert manapság is sok „hivatottról” mondja Jézus: „mert hamis Krisztusok jönnek, ha lehet, megtévesztik a választottakat is!” (Máté ev. 24, 24.) Kedves magyar testvéreim, kérjük el a kegyelmet, amíg e földön vagyunk, hogy ott legyünk a boldog örök honban, és zengjük együtt: „Ó, mi hű barátunk Jézus, minden bajban megsegít, mily jó eléje imádságban vinni éltünk ügyeit!”

Bátkai Sándor