„Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő eljön, és nem késik” (Zsidók 10, 37.)
A törökországi és szíriai döbbenetes földrengés hírei, képei a tévé elé vonzzák az embereket. Sokan mélységes együttérzéssel szemlélik a romok alól kiszabadítottak borzalmas látványát, de ugyanakkor a keserű könnyeket hullató rokonok, hozzátartozók szívbemarkoló sírását, a szeretteik elvesztése miatti fájdalmát is. Mindezek mellé itt van az orosz–ukrán konfliktus okozta gazdasági „mélyrepülés”, a bevándorló invázióval járó gondok, az EU-vezetők korrupciós ügyei stb. A sort, az egész világra kiterjedően még hosszan lehetne folytatni. Ha pusztán hideg fejjel, mélységes átgondolás nélkül tekintünk az egyre sűrűsödő tragikus eseményekre, nem érzékeljük igazán azt a sorozatot, amelyről Jézus Krisztus és az apostolok előre figyelmeztettek bennünket. Még a tanítványok is Jézusnak e földről való távozása alkalmával azt kérdezték: „Uram, nem ebben az időben állítod fel a királyságot Izraelnek?” Akkor még ők is dicsőséges, nagy földi országra gondoltak. Jézus válasza: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett”. (Ap. csel. 1, 6–7.) Azt kellett Jézusnak tisztáznia előttük, hogy az Ő kereszthalála egy örökkévaló, örök mennyei országba való részvétel érdekében történt. Fontos tudomásul venni: kegyelmet csak a bűnös kérhet, a „tisztának” nincs szüksége erre. Aki viszont felismeri, hogy bűnös, és így ítélet alatt van, az itt e földön elkéri a kegyelmet Istentől Jézus áldozatára való tekintettel, és megkapja a „belépőt” ebbe a csodálatos országba. Az is nyilvánvaló, hogy az emberi történelem vége erősen közeledik. A szeretet Istene nem hagyott bennünket tudatlanságban, ezért mondta el Jézus Krisztus azoknak az eseményeknek a sorozatát, amelyek a földi történelem vége előtt történnek meg, s így az istenhívőket nem a félelem és a depresszió tölti meg, hanem a bizalom, hogy Isten vigyáz gyermekeire. Egy omladozó földi ország helyett, egy csodálatos mennyei ország érkezését várjuk. Nos, aki oda vágyik, még idejében elkéri a kegyelmet!
Kedves nemzettársaim! Isten világos üzenete minden kor emberének: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek, félelmetes dolog az élő Istennek kezébe esni.” (Zsidók 10, 30–31.) Valóságos történelmi példát találunk erre a zsidó nép életében. Izrael népe elfordult az élő Istentől oly módon, hogy szívük a bálvány istenekhez közeledett. Harcba keveredtek a filiszteusokkal, és vereséget szenvedtek. Ekkor a nép vénjei töprengve kérdezték: „Miért veretett meg ma bennünket az Úr a filiszteusokkal?” Vereségük okát nem saját téves magatartásukban keresték, hanem Istent tették felelőssé ezért. Isten sohasem ígérte meg, hogy emberi terveinket, amelyekből kimarad az Ő akarata, megáldja. Ezt követően elhozták a csata helyszínére az Úr szövetségládáját, és újra csatába szálltak annak reményében, hogy most már sikeres lesz harcuk a filiszteusokkal. Nos, a vereség megismétlődött: elesett harminc ezer gyalogos! Újra bebizonyosodott számukra: ha nem Isten akarata szerint történnek életük eseményei, az üres vallásos cselekedetek nem mentik meg őket. Ahogy az ige tudósít bennünket, Izrael népe lelkileg összetörve sóhajtozott az Úr után. Sámuel próféta elmondta nekik: „Távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, ragaszkodjatok az Úrhoz, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok kezéből” (1 Sámuel 7, 3.) Sámuel próféta „ébresztőt fújt”, figyelmeztetése idejében érkezett, szíven találta őket, és komoly megtérés után a következő csata már győzelmet hozott számukra.
Drága magyar testvéreim! Kedves ismerősömmel beszéltünk a mindnyájunkat megrázó földrengésről, majd szólt egy kérdésről, amely baráti körében hangzott el: „Hol van Isten, amikor ilyen tragédia történik?” Hideg emberi gondolkodás: a jó dolgok nem késztetik igazán az embert hálaadásra, köszönetre, a rossz dolgokat viszont Istenen kérik számon. Kedves testvéreim! Tudatában kell lennünk annak, hogy Jézus, aki életét adta megmentésünkért, előre figyelmeztetett, hogy az utolsó idők kemény tragédiái egyre sűrűsödnek, olyannyira, hogy az emberek megtelnek félelemmel, majd, eljön az idő, amikor a depresszió csúcsokat dönt. Sajnos, az Ige előre jelzése szerint, akkor sem Isten mentő kegyelmét keresik, hanem azt mondják: most már jöjjön bárki, bármilyen vezető, csak rend legyen, mert tovább ezt már nem bírjuk! Nos, ekkor fogja a sátáni „antikrisztus” megkaparintani a hatalmat, és uralma ördögi sötétséget zúdít e világra! Drága magyar testvéreim, ha felsoroljuk a bibliai előrejelzéseket, és egy kis hittel szemléljük, lehetetlen fel nem ismernünk, hogy napjainkban mindezek már megtörténnek: éhség (Máté 24, 7.), járványok, nagy földrengések (Lukács ev. 21, 11.). Az emberekből kihűl a szeretet, nő a mértéktelenség, erősödik a természetpusztítás (Jel. 11, 18.), az emberek „elhalnak” a várható dolgok félelme miatt, az erkölcsi élet nem látott mélységekbe süllyed...! Nem kétséges, az Ige előrejelzései biztosan bekövetkeznek, hiszen Jézus Krisztus mondja: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak” (Márk 13, 31.) Jézus tudván, hogy milyen borzalmas a pokol, amely Sátánnak és az ő gonosz démonjainak készíttetett, hajlandó volt életét adni megmentésünkért! Ő a halhatatlan Örök Isten egyszülött Fia. Irántunk érzett szeretetének lángolása oly mértékű volt, hogy lemondott egy időre halhatatlanságáról, vállalta értünk a kereszthalált, hogy megmentsen a pokol borzalmától. Akit ilyen nagy szeretet nem mozgat meg, aki ennyi jóindulatú „isteni ébresztőt” figyelmen kívül hagy, az saját maga választja az örök szenvedést! Szeretettel kérem minden magyar testvéremet, fogadjuk el a napi események küldte világos, „ébresztő üzenetet”, mert eljön a számonkérés napja. „Ne tévelyegjetek: Istent nem, lehet megcsúfolni, hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Galata 6, 7.) Amíg van idő, kérjük el a kegyelmet, és zengjük lelkesen: „Az Úr legyen áldott, nagy dolgokat tett, leküldte a földre, kit úgy szeretett! Ó lásd, Jézus értünk halt kereszthalált, hogy megnyissa nékünk az üdv ajtaját”
Bátkai Sándor
Hozzászólások