Évszázadok csodája: velünk, bennünk az Isten

Erdő Péter bíboros: „Hajlamosak vagyunk arra, hogy vallásosak legyünk, de hívők nem.”

A teremtéstörténetből kiderül, hogy Isten ártatlannak és bűntelennek teremtette az embert. A testalkata és életszükséglete a környező teremtett világhoz köti őt. A test azonban még nem az ember, mert az ember test és lélek együtt. Lelkünk a testünkön keresztül vesz tudomást a világról. A kettő alkotja a személyiséget. A lelkünk a legbensőbb önmagunk, az igazi énünk. Ez Istennel való találkozásunk helye. Isten azonban az egész embert a Vele való folytonos kapcsolattartásra alkotta. A végzetes törés ott következett be, amikor a bűnbeesés kapcsán testünk Sátán uralma alá került, és szükségessé vált egy gyökeres megtisztítás, hogy újra Isten vegye birtokba az általa alkotott embert.

Mint tudjuk, a bűn tudatunktól függetlenül létező objektív szellemi valóság, amely behatol gondolatvilágunkba, és meghatározza testi létünket, cselekedeteinket. Nincs olyan földre született ember, aki bűntől teljesen mentesen, tökéletes szentségben töltené földi életét. Egyedül Jézus Krisztus volt, akit Isten a férfi kikapcsolásával, a Szentlélek megtermékenyítő erejével küldött e világra, hogy általa a „gyökeres megtisztítást” létrehozza. Minden, rajta kívül – férfi és nő közreműködésével – e földre született embernek szüksége volt és van megváltásra. Nos, Isten az embert Jézus Krisztus áldozatáért bűneiből felmentő ítélettel kegyelemben részesíti. Alapvető fontosságú azonban tudomásul venni, hogy csak az kap kegyelmet, aki őszintén bevallja bűnös voltát, és elkéri Istentől bűneinek bocsánatát, a kegyelmet. Itt újra van egy nagyon lényeges dolog: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Isten az ember hitére való tekintettel fogadja el a kegyelmi kérelmet, amelyben hittel megvalljuk, hogy hisszük: Jézus a mi bűneinkért is vállalta a kereszthalált. Nemcsak a szavak gépies elmondásán van a hangsúly (pl. százszor elmondom gépiesen a betanult „üdvözlégy Máriát” stb.)  Istent, nem lehet becsapni, látja, hogy van-e bennem igazi, őszinte hit, vagy sem. Erről szólt Erdő Péter bíborosnak pünkösdkor elhangzott igen figyelmeztető megállapítása: „Nem elég az üres vallásosság, igazi hitre van szükség.”

Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus mennybemenetele előtt megígérte, hogy kérésére az Atya elküldi a Szentlelket, aki egyértelműen Jézus Krisztus személyét világítja meg bennünk. Isteni személy lévén, bűnnel egy közösségben nem lakozhat. Ezért szükségszerű, hogy mondjunk le önrendelkezési jogunkról olyan értelemben, hogy gondolkodásunkat, tetteinket teljes mértékben a Szentlélek irányítsa, mert akkor Jézus Krisztus jelleme rajzolódik ki bennünk, és Reá való tekintettel számíthatunk az Atya megbocsátó szeretetére. Jézus, bizonyos „munkamegosztást” helyezett a tanítványok szívére, ami azt jelenti, hogy az ember saját maga vállalja, hogy élő szavakban elmondja a megváltás örömüzenetét embertársainak, és ebben kapja meg a „Nagy Segítő, a Szentlélek Isten” támogatását. Így történt ez, amikor pünkösd napján Péter apostol tanítványtársaival olyan hatásosan szólt hallgatóinak Jézus Krisztus megváltói munkájáról, hogy „magukra ismerve” beismerték bűneiket és egy napon háromezer lélek fogadta szívébe Jézust.

Drága magyar testvéreim! Sátán folytonosan azon dolgozik, hogy az ember a fizikai látható anyagiak birtoklásának rabságában éljen. A háborúk mellett a mélyre csúszott, istentelen eszmék is egyre több embert kerítenek hatalmukba. A rádió híradásai között olyan is elhangzott, amikor egy idős asszony azon kesereg, hogy szeme könnyezik, és nem tudja elolvasni a napi horoszkópot! Népünk hitét ápoló felelős médiának a horoszkóp helyett a napi igét kellene népszerűsítenie, mert csak a „megnyitott szent Biblia” javítja meg a helyzetet. Másik szomorú, de valós megállapítás: hitünket hagyományainkba száműztük. Amíg üres vallásosság jellemez bennünket, addig üres marad az életünk. „Akié a Fiú, azé az élet” – mondja az Ige. A magyar baloldal minősíthetetlen akcióira megfelelő szavakat sem lehet találni. Hiszékeny, bölcsen gondolkodni nem tudó fiatalokat „hergelnek” erőszakos fellépésre, és úgy tűnik, hogy a világ pusztuló realitását még tanáraik sem látják igazán, hogy valóban „csendességre” intsék őket. Szomorú, de évszázadok sok tragédiája származott abból, hogy még a hivatottak sem láttak tisztán, Sátán rabjaivá váltak. A magyar feltámadás egyetlen feltétele, hogy testünk az érettünk meghalt és feltámadott Megváltó lakhelye legyen. Ezt munkálja a Szentlélek Isten. Így valósulhat meg magyar népünkben is az évszázadok csodája: „velünk és bennünk az Isten.” Ezek után kérjük el az Örökkévaló kegyelmét, hogy pünkösd utáni, bátor, hitvalló keresztények legyünk, mert amíg Róla teszünk bizonyságot, ígérete szerint Ő velünk marad a világ végezetéig. Miután életét hajlandó volt feláldozni érettünk, mint „Jó Pásztor” folytonosan az ember megmentésén munkálkodik. Erről szól, bennünket is munkára serkentve egy kedves énekünk. „Pásztor keresi a juhát, átjár szava bércet pusztát. Eltévedt egy juh a nyájtól, távol az égi Atyától. Keressük mi is őt, hozzuk haza a tévelygőt! Még sokan bolyognak, a Jó Pásztorról nem tudnak.”

Bátkai Sándor