„Hol sírjaink domborulnak”

Október 6-án elhelyeztük a kegyelet virágait a tizenhárom vértanú tiszteletére felállított Szabadság-szobornál. 

Amikor megemlékezünk az életüket a szabadságért áldozó, lánglelkű hősökről, akaratlanul is szó esik az események negatív szereplőjéről is, báró Julius Haynauról, akit olaszországi kegyetlenkedései miatt egyébként „bresciai hiénának” neveztek el. 

Kegyetlenkedő diktátorok sorát jegyezte fel a történelem, akiket dicstelen szereplésük miatt, mindig az elrettentő példák sorába utalja a történelmi emlékezés. Az ókortól kezdve minden történelmi szakasznak meg voltak a véreskezű zsarnokai: Heródesen és Nérón át napjainkig, akik emberek ezreit és olykor millióit küldték a gyűlölettől elvakítva halálba. A 20. század kiemelkedő hóhérai Hitler és Sztálin. Míg előbbi öngyilkos lett, utóbbi halála előtt lelkiismeretének kegyetlen vádjaitól menekülve, halálos ágyán azt kérte környezetétől, hogy amint lecsukja szemét, minden harang szólaljon meg lelki üdve érdekében. Késő bánat. Mert jól fogalmazott Petőfi Sándor: „Átkos király, hogy megmentsd az életed, eladtad a lelked az ördögnek! De tudd meg, hogy akit az Isten elhagyott, az ördög sem menti meg!” Nos, többnyire jellemző, hogy egy ponton felébred a lelkiismeret és az addig kegyetlen-bátrak halálfélelem közepette álnak meg a fizikai elmúlás kapujában. Ennek szemtanúi lehettek milliók 1989 decemberében a képernyőn át. Amíg egy szent ügyért életüket áldozni tudó hősök sírjának domborulatára a hála és szeretet virágai kerülnek, addig a dicstelen szereplők sírjait a megvetés övezi. Isten igéje nagyon világosan fogalmaz: Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek – így szól az Úr” (Róma 12, 19)

Nos, a vértanúk áldozata mindig kitűnő magvetés, mert Isten jót tud kihozni belőle az utódok számára. Jézus Krisztus életének feláldozásával minden hozzá fordulónak felkínálja a kegyelmet, és immár 2000 év óta sok millió lélek számára lett az üdvösség forrása. De, aki ezt a kegyelmet elutasítja, maga választja a kárhozat útját. Elrettentő példa erre Belsazár király története, aki meggyalázta Istent azzal, hogy az izráeli templomból elrabolt edényeket hozatta maga elé mulatozás közben, hogy azokból igyon. Nem is maradt büntetlen, mert a mulatozás kellős közepén megjelent egy kéz és a falra írta az ítéletet: „megmérettél és híjával találtattál”. Még azon éjjel megölték a káldeusok.

Jézus Krisztus a híres hegyi beszédében elmondja a boldogság egyik titkát: „Boldogok a békességre igyekezők”. Ha életünk mértékegysége Jézus élete, és az ő nyomdokain járunk, törekszünk a szeretetre és békességre, Ő megvéd bennünket a haragtól, a bosszúállástól és cserébe megkapjuk a nyugalmat már itt e földi életben és örök boldogságot a mennyben. Adja Isten, hogy továbbra is szeretettel és kegyelettel gondoljunk jeles elődeinkre, és bízunk benne, hogy ha Isten akaratával megegyezik, véráldozatuk sok jó gyümölcsöt teremhet magyar népünk számára is.

Bátkai Sándor