Jézus szava igazság, cselekedete példamutatás

„Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben.”
(János ev. 8, 12)

Földi életünk során, miután tudatos felnőtt lénnyé váltunk, életünk legfőbb vágya a boldogság keresése. Alapvető fontosságú a fizikai egészség, ami feltétlen szükséges az aktív élethez. Isten a teremtésben az ember számára az Édent adta, de elhangzott a jó tanács is: őrizd és munkáld! A sikeres földi élethez tartozik a boldogság is, ami viszont nem anyagi természetű érték, és nincs helyhez kötve. Elengedhetetlen fontosságú, hogy szellemileg legyen az ember gondolatvilága egyensúlyban. Hallottunk már sok olyan esetről, amikor az anyagiak bőségében élő emberek is „valahogy” üresnek érezték életüket. Van olyan anyagi érték: arany, ezüst, szép ház, remek autó stb., de igazi örömet nem ad. Nos, teremtésünkből eredően van bennünk egy „Isten formájú űr”, amit csak az Örökkévaló tud betölteni. Istentől kapott ajándék, amely több mint anyagi szükségleteink. A házasélet lehetőségét például Isten ajándékozta az ember számára, de ebben is nagy jelentőségű, ha az ember az Isten által készített élettársát találja meg, illetve fogadja el mint élethosszig tartó isteni ajándékot. Ezenfelül a hívő a gyermekáldást is Isten ajándékának tekinti. 
Nos, mindabban, ami itt felsorolásra került, Isten jellemének lényege tükröződik felénk, hiszen Ő az örök szeretet, saját halhatatlan lényéből lehelt belénk életet, lényéből adott belénk egy „életrészt.” A Tőle nyert életajándék ellenére az öröktől fogva létező Teremtő Istent emberi, fizikai szemünkkel nem láthatjuk, nem bírnánk elviselni lényének kisugárzását. Megkaptuk viszont Tőle a hit csodálatos ajándékát, valamint a könyvek könyvét, amelyből csodálatos lényét ismerhetjük meg a Szentlélek Isten segítsége által, aki velünk van a világ végezetéig. Jézus egykor tanítványokat gyűjtött maga köré, majd megalakult az igaz hívők közössége, akik örömmel keresték egymás társaságát. Ma szomorúan tapasztaljuk, hogy templomok, gyülekezetek ürülnek ki. Könnyű, „súlytalan” magyarázatokkal próbálják Istent „átverni”, a hiányzást igazolni. 
Az Örökkévaló mindent lát, nem lehet becsapni!
Kedves nemzettársaim! Nem kell még színesebben lefestenem világunk jelenlegi állapotát. Látjuk, milyen mélységbe jutott. A sajtó az utolsó idők borzalmait sugározza felénk. Minden rossznak hátterében a Sátán gonosz démonjai állnak. El akarják lopni a hitet az emberi szívekből. hogy ezzel magukkal rántsák a boldogságra teremtett embert is a pokol tüzébe. Isten tudja, hogy a Sátán az embernél erősebb szellemi lény. Azért nyújt számunkra segítséget a megmenekülés útján szeretett Fia, Jézus Krisztus által. Emberi ésszel felfoghatatlan, hogy az ember által elkövetett bűn árát, az „életvesztést” Fiában Ő maga vállalta a golgotai kereszten. Aki ezt a nagy áldozatot nem becsüli, sorsát „megpecsételte” örökre. Minden korban voltak és vannak őszinte hívők és elutasítók is. A zsidó farizeusok a világos próféciai előrejelzések ellenére sem akarták Jézust mint Isten Fiát, mint Messiást elfogadni. Nikodémus, a zsidók egyik vezető embere, hogy elkerülje a bírálatokat, éjjel ment Jézushoz, és bevallotta hitét: „Mester tudjuk, hogy Istentől jöttél...” A számára nehezen érthető „újjászületés” kérdését viszont tisztázni akarta: „hogyan születhetik az ember újjá, amikor vén?” Nos, Jézus világossá tette: itt hitbeli, lelki újjászületésről van szó. Meg is fogalmazta: „Ami testtől született, test az, és ami lélektől született, lélek az.” (János ev. 3, 6) 
Drága magyar testvéreim! 
Jézus a Nikodémussal való beszélgetésben küldetésének alapvető célját ismerteti: „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” A Szent Lélek Isten ihlette Bibliának kihagyhatatlan része a „János 3, 16”, hiszen az emberi ésszel felfoghatatlan isteni szeretet sugárzik belőle: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jézusnak minden cselekedete az Atyával teljes egyetértésben történt. Ha vérét hajlandó volt ontani értünk a kereszten, akkor nyilvánvaló, hogy semmit sem mondott és cselekedett pusztán kedvtelésből, a megtévesztés céljával. Ezért van nagy jelentősége annak, ha Jézus minden szavát, cselekedetét pontosan idézzük a Bibliából, hogy emberi magyarázatok ne okozzanak esetleges félreértést. Így szólhatunk Jézus példamutató bemerítkezéséről. Keresztelő János meglepődése ellenére is Jézus vállalta a bemerítéses keresztséget. János ugyanis Jézus kérésére azt mondta: „Nekem volna szükségem, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” Ekkor Jézus világos választ adott: „Engedj most, mert így illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot!” (Máté 3, 13–16) Jézus itt egy alapvető fontosságú dolgot fogalmaz meg minden hívő számára, hiszen az érett korban levő, tudatos fogadalomtétel utáni keresztséget válaszában igazságnak minősítette. Ő ezzel nem akart bennünket félrevezetni. Különben tanítványainak is ezt a parancsot adta búcsúszavaiban, amikor e földről távozott: „Elmenvén, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket!” (Máté 28, 19) Tehát Jézus sorrendje szerint első a hit, majd a tanítványsággal a „hűségfogadás”, és ennek a gyakorlati bemutatása a keresztség. Ez hozza meg minden ember számára az isteni áldást, és nyitja meg a mennyország kapuját. 
Adja Isten, hogy minél több magyar ember legyen ott az örök boldogságban! Zengjük hálás örömmel: „A mennybe fenn a trónusnál, a Krisztus értem közbenjár. Nagy főpap, égi kezesem, örökre biztos védelmem. Markába véste nevemet, szívébe írta, nem feled.”
Bátkai Sándor