Kedves szerkesztőség!

Szászvárosi vagyok, hűséges olvasója a „NYUGATI JELEN” napilapnak megjelenése óta. Városunkban él Bíró János Antal atya, akiről szeretnék írni, élete és munkássága egy végtelen felajánlás a jó Isten felé, példamutatása égő fáklyaként lobog a ma embere előtt. 

Életének 47 évét a Bánságban élte, remélhetőleg vannak még a régi hívei közül, akik örömmel olvasnak idős papjukról. Ezért kérem önöket, ha van mód rá, jelentessék meg a cikket, annál is inkább, hogy Antal atya Erdély és talán a Kárpát medence legidősebb, szolgálatban levő papja.

Életpályája Hargita megyéből, Küküllőkeménfalváról indult, jelenleg már több mint 8 éve Szászvároson él, ahol elvállalta a kicsiny katolikus közösség pasztorálását, végezvén a plébánosi munkát.

Az elmúlt évben jól megérdemelt ünnepség- és ünnepléssorozatban volt része Antal atyának. 2011 júniusában, majd szeptemberben nagyszámú hívek, barátok, szerzetes testvérek, világi személyiségek jelenlétében tartotta a rubinmiséjét és vette át a kitüntetéseket szülőfalujában, keresztelésének templomában. Zetelaki tisztelői nevében a falu polgármestere adta át a díszpolgári oklevelet. Borboly Csaba a Hargita Megyei Tanács nevében Márton Áron emlékérmének első kitüntetésével köszöntötte. A legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemrend lovag keresztjét  Füzesi Oszkár, Magyarország romániai nagykövete adta át „az emberből épült katedrálisnak”. Dr. Schmidt Pál, Magyarország elnöke írta alá a rendeletet, külön levélben köszöntötte, méltatva megható verseit, könyvecskéit, eredményes, önfeláldozó munkáját. Az utolsó láncszeme az ünnepségeknek, Szászvároson zajlott, November 19. én a Szent Erzsébet búcsú alkalmával Hunyad megyei hívei előtt, ahol szintén Antal atya prédikációja és személyisége volt a mise fénypontja.

Ünnepélyes hitvallása, fogadalomtétele, hosszú, fáradhatatlan munkájának, szellemi és fizikai tevékenységének, lankadatlan tetterejének és jövőféltésének sok szenvedéssel, nehézseggel, kevés örömmel teli életének ismertetése volt ez a tanítása a hívek lelke felé.

Háromszárnyúnak vallja magát. Az első szárnyát a fiatal székely legénykének a ferences rend adja, amelynek köszönheti három diplomájának (tanítói, papi, tanári) megszerzését. 1941-ben Erdély nagy püspöke, Márton Áron szentelte pappá, ő „ruházta fel” a második szárnyával, tántoríthatatlan hitével és példamutatásával. Ennek az eseménynek a 70 éves évfordulóján kapta meg dr. Jakubinyi György érsektől a Rubinmisés érmet, 2011. július havában. A harmadik szárnyát Böjte Csaba testvér adta: látván az ő áldozatos és feddhetetlen tevékenységét a gyermekmentés és nevelés terén, született meg lelkében az elhatározás: „a közasztalára letenni valamit” elve alapján, hozta létre a Szent Antal alapítványt, egész életének összegyűjtött vagyonát feláldozván a nemes célra, nehéz sorsú, egyetemre készülő tehetséges fiatalok megsegítésére. Erős meggyőződése, lelki gazdagsága, töretlen optimizmusa sarkallta erre a tettre, egyik legújabb versének címére utalva: Utat vágni a jövőbe. Ismerve lelki kincseit, kemény kitartását, mély vallásosságát, különleges szellemi adottságait, emlékező tehetségét írásaiban, prédikációban, méltán állíthatjuk, hogy mindezeket a jellemvonásait székely gyökereinek köszönheti, ez lenne a „negyedik szárnya” ennek a valódi, igaz embernek, nagybetűvel írja az embert.

A legnagyobb székely, Orbán Balázs jelszavát – Néppel a népért –felkarolva szerette volna szeretett székely népét szolgálni Erdélyben. Nem adatott ez meg neki, ígéretesnek indult életpályáját kettétörték a kommunizmus pribékjei. A Partiumban eltöltött 47 éves szolgálata alatt sem tagadta önmagát. „Nekem nincs hozott múltam”, vallja magáról, „A Jó Istennek köszönhetem”, mondja őszintén, hogy kiváló emlékezőtehetség birtokában 93 évesen is ellátja papi teendőit.

Rendkívüli kritikai érzékkel is megáldotta az Isten. Ezért meri vallani, hogy „egységben az erő”, és kiegészítené Kölcsey himnuszát „Fedd meg Uram a magyart” verssorral, a széthúzást szító politikusokra vonatkoztatva a megfeddést.

A politikai egység hiánya az egyik legfőbb gondja az idős lelkipásztornak. Egyben hirdeti ezt az elvét, de rögtön hozzáteszi második gondját, elégedetlenségét is; másoktól is elvárná, hogy ezekben az embert próbáló nehéz időkben kövessék önfeláldozó tetteit, mert ő lelkét, szívét a jóindulat, a fajtája iránti szeretet és az ifjak jövője iránti aggódás vezérli. Kós Károly emlékezetes kiáltványát, a Kiáltó szót idéző prédikációjában a fiatalokat szólítja meg és szólítja fel a helytállásra. „Nem mellékes, hogy milyen eszmékre, elvekre építjük egyéni és közösségi életünket. Azt akarom, hogy az erdélyi magyar veletek és általatok hitvalló, egységes, növekvő, erkölcsös, fizikai és testi mivoltában erős, emelkedő nemzet legyen.’’

„Egységben az erő” című, fiataloknak címzett versének utolsó sorai mintegy minden eddig leirt tettének, jellemének, hitének összefoglalója:

    Van még remény, van még kiút,

Ha végleg el nem csüggedünk,

Ábrányinak szilárd hite

Lelkesítse nemzetünk.

Fessétek bár sötétre a jövőt,

Szüntelenül hiszem,

Akármit mondotok, hogy a magyar

Nem vész el és élni fog.

Legyen bár sorsunk oly mostoha

Él a magyar, s nem veszett el soha.

„Mostantól nem nézek hátra, hanem már előre nézek”, osztja meg gondolatait magáról és boldogan mondja: Szívem, lelkem egyedüli vagyonom, amit minden esti imádságomban a Boldogságos Szűz Máriának ajánlok fel”.Teljes lelkével öleli át az ökuméniát, hirdeti mély meggyőződéssel a keresztény vallások egységét az ökumenikus istentiszteletek alkalmával, megszólalva ilyenkor magyarul, románul, németül, sőt a szertartás végén latinul adta áldását az egybegyűlt, különböző nyelvű és vallású híveknek, égre emelve kezeit, a mely a börtön nyomait őrzi.

Végezetül Biró János Antal ferences paptanár örök hitvallása:

Rubin misém emlékére (1941 – 2011)

Viharverte évszázadban

Legnagyobb Úrnak szolgáltam,

Kerek hetven esztendeig

Ezért mondok köszönetet

Leborulva roskadásig

Köszönettel és tisztelettel