Krisztusban szeretett Testvéreim!

Karácsonykor az Egyház egy régi jövendölést idéz fel, amikor az ünnepi szentmisén Izajás próféta szavaival így imádkozik: „Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk.”(vö. Izajás 9, 5).

Ki tudná szavakba önteni azt a boldogságot, azt az örömteli érzést, amelyet egy gyermek születése hoz a családba? A teljes rokonság részt vesz benne, izgatottan, egyben őszinte aggodalommal figyelik, hogy anya és gyermeke jól van-e, egészséges-e, úgy tűnik, körülöttük forog az egész világ.

Ugyanakkor az ősi jövendölésben tapintatosan az is benne foglaltatik, hogy minden élet, amely a földi teremtényben kezdetét veszi, nagy értéknek számít, ajándék. Az élet Isten ajándéka, senki sem tudja saját erejéből magához venni. Az életet csupán el tudjuk fogadni, hagyjuk, hogy Isten megajándékozzon vele. A zsoltáros ezt így fogalmazza meg: „Íme, az Úr ajándéka a gyermek; az anyaméh gyümölcse jutalom”(Zsolt 127, 3). Ezért karácsony joggal a család ünnepe is, a Szent Család ünnepe, amelyről ezekben a napokban külön is megemlékezünk.

Az ősi jövendölés többet is mond: a Gyermek, aki megszületik, akire a próféta utal, más, mint a megszületendő sok gyermek egyike. Több azoknál, mert „az ő vállára kerül az uralom” (vö. Izajás 9, 5), és „Immánuelnek nevezik el” (vö. Izajás 7, 14). A születendő ember nevében itt terv és feladat is benne foglaltatik: a gyermekben, akinek világra jöttét a próféta kihirdette, Isten maga mutatkozik meg az embereknek. Aki ezt a Gyermeket látja és ismeri, magát az Istent látja és ismeri meg a maga valóságában, mint a velünk lévő, az értünk lévő Istent. Ez a Gyermek később így beszél önmagáról: „Aki engem látott, az Atyát is látta.”(vö. Jn 14, 9). Ezért nyilatkozza és hirdeti joggal az Egyház az első ökumenikus zsinat óta, hogy: Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű.

Valóban az ő vállán nyugszik az igazi hatalom, amely a mi emberi lényünkben és emberi létünkben fordulatot hozott. Jézus Krisztusban, a Betlehemben született Üdvözítőben, akit a próféta megjövendölt és hirdetett, az Isten értünk emberré lett és közöttünk van: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3.16). Isten hűséges az ígéretéhez, betartja szavát.

Egy régi közmondás szerint: Amíg egyetlen gyermek is születik, Isten nem hagyta el a világot. Az isteni Gyermek, a Jákob törzséből feltűnt csillag (vö. 4Móz 24, 17) tündököljön karácsonykor felettünk, vezéreljen minket és az ünnep napjaiban kísérje életünket.

Temesvár, 2011 karácsonyán

† Márton megyés püspök