Látjuk-e igazán, hol tart a világ?

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek”. /2 Tim. 3, 1/

A megfelelő választékos táplálkozás az egészséges testi állapot fenntartásának egyik alapfeltétele. Amit fogyaszt az ember, ha jó, ha rossz, az épül be szervezetébe. Nos, ha szellemi létünk oldaláról tekintjük át e kérdést, megállapíthatjuk érvényességét ezen a területen is. A média oly mértékben ontja reánk a napi demoralizáló híreket, hogy szükségszerű a „szelektálás”, mert mindaz, amit agyunk befogad, alapjaiban érinti lelki egészségünket. Még felsorolni is nehéz: napirenden van az orosz–ukrán háború borzalmairól szóló tudósítás: halottak, árvák és gyászoló, szétrombolt családi életek sokasága. Tovább: Kanadában olyan erős tűzvész pusztít, hogy füstje elérte még New-Yorkot is. Számos országban nagy a szárazság, máshol hatalmas árvíz pusztít. A bevándorlók hatalmas tömegének érkezése, valamint erőszakos gyilkosságaik  egyre nagyobb aggodalmat keltenek. Döbbenettel halljuk, hogy a korrupcióba süllyedt, elvakult, háborúpárti brüsszeli vezetők még a békésebb országokat is bevándorlók befogadására akarnak kényszeríteni. Ezen a sátáni lejtőn nincs megállás, hiszen döbbenettel halljuk az „álmok világából”, Amerikából érkező hírek közepette azt is, hogy az egyik állam iskolájában betiltották a Biblia olvasását, tanulmányozását olyan indokkal, hogy gyermekeinket óvni kell tőle, mert „erőszakos, vulgáris és szexuális tartalma van”.  Vannak még kétségeink, hogy már közel a vég, azaz elértük a bibliai jövendölésekben előrevetített „utolsó, nehéz napokat?” Látjuk-e igazán, hol tart világunk, vagy maradunk a sátáni sötétségben?

  Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus egyetlen szavával sem akart bennünket megtéveszteni! Elmondta, hogy a mennyei Atyával teljes egyetértésben szeretetből vállalta értünk még a kereszthalált is. Fontos üzenetként hangzott el: „bizony mondom néktek, aki hallja az én igémet és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe”. Jézus szavai szerint: az utolsó idők borzalmai után, amikor a földi történelem végleg befejeződik, „eljön az óra, amelyen mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az Ő hangját és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel”. (János ev. 6, 28). János, a szeretett tanítvány szívhez szólóan idézi, hogyan járt közbe Jézus az Atyánál értünk imádságban: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Alapvető fontosságú kérdést érint Jézus ezután főpapi imájában: „azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat”. Nos, a hívőkért maga Jézus fohászkodik: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól!” (János ev. 17, 2–15) 

 Drága magyar testvéreim! Az Örökkévaló Teremtő Isten minden hatalom birtokosa. Lévén örök szellemi lény, fizikai szemünkkel nem láthatjuk. Jézus tanítását viszont emberek sokasága hallotta, és láthatta csodatetteit. Miután Jézus az Atya képviseletében jött e földre, világosan kimondta: „aki látott engem, látta az Atyát”. Nem hallgatta el, hogy aki hisz a Fiúban, örök élete van, de azt sem, hogy aki hitetlenként nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta. Isten csodálatos kegyelme, hogy kezünkbe adta a „Könyvek könyvét”, a Bibliát. Ez még annak ellenére is igaz, hogy vannak olyan emberek, akiknek nincs Bibliájuk, vagy pedig valamelyik szekrényük polcán pihen elhagyatottan. Nos, a könyv akkor jelent igazán értéket számunkra, ha azt olvassuk, tanulmányozzuk. Ilyen módon van lehetőségünk Isten örökérvényű törvényeit megismerni és ezzel azt az „isteni eledelt” magunkba fogadni, ami bemutatja az örök élethez vezető egyetlen utat. Minden ember számára, az idők végezetéig érvényes tanácsot kapott egykor Józsué, Mózes utódja, aki által vezette be Isten Izrael népét az ígéret földjére: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz”. (Józsué könyve 1, 8). Ami felbecsülhetetlen értéket ad a Bibliának, és boldog örömmel tölti meg szívünket, hogy belőle Isten szeretete, valamint az életét értünk áldozó Jézus Krisztus csodálatos személye sugárzik felénk. Zengje hát a kedves éneket minden magyar szív boldogan: „Adjátok a szent Bibliát kezembe, ez ad vigaszt gond és baj között. Nincs vész, mely égi szent fényét elfedje, mióta Jézus értünk földre jött”.

Bátkai Sándor