Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés!

A fizikai korlátok közé szorított ember képtelen a kapcsolatfelvételre az emberi szemünk előtt láthatatlan valóságban uralkodó, korlátlan hatalmú, öröktől fogva létező teremtő Istennel. 

S hogy ez mégis megtörténjen, maga a világmindenség Alkotója lépett be a mi tér és idő korlátok közé szorított világunkba. Egyszer megszólított egy embert – név szerint Ábrahámot –, és szövetséget ajánlott fel neki: „Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy fedhetetlen! Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat.” (1. Mózes 17, 1–2) De Isten az egész világra vonatkozó áldását is megfogalmazta, amikor azt mondta Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. Ebben a kijelentésben az az ígéret hangzik el, hogy Ábrahám utódainak sorából hozza e világba Isten egyszülött Fiát, a Megváltó Jézus Krisztust. Ő lesz a megoldás a bűn által elfajult világ számára. Ő fogja tökéletesen betölteni az emberi életre vonatkozó törvények minden pontját, hogy szent és igaz áldozat legyen, hogy elszenvedje a bűn miatt az emberre kimondott halálos ítéletet. Nos, Isten kegyelmének kapuja szélesre van tárva, aki akar, beléphet rajta, de nem kényszerít senkit arra, hogy akarata ellenére az örök élet boldogságának részese legyen. Örök isteni törvény: amit vet az ember, azt aratja! Sajnos, történelme folyamán népünk is sokszor aratta le bűneinek, hibáinak szomorú következményeit. Amit nagy véráldozattal, kemény küzdelemmel megszereztek őseink, nemzedékek sora könnyelműen elfecsérelte. Szomorú valóság ez Mohácson át napjainkig. Legalább most, a 24. órában ébrednénk rá helyzetünk súlyos voltára, döbbennénk rá a hamleti kérdés időszerűségére: „lenni vagy nem lenni”, ez itt a kérdés. Nem tanultunk Izrael népének tragédiájából. A babiloni fogság alatt összekeveredtek a helyi népekkel és a vegyes házasságban többnyire a másik fél akarata érvényesült olyannyira, hogy amikor felszabadultak a fogságból, a 12-ből már csak két nemzetség (Júda és Benjámin törzse) tért vissza, a többi beolvadt a környező népek tengerébe. Isten arra utasította a zsidó népet, hogy gyermekeiket tanítsák meg az Úr útjára, mutassák be dicsőséges múltjukat, hogy erős karral szabadította meg őket az egyiptomi fogságból, ezzel Istenük, népük és hazájuk szeretetére neveljék őket.

Ma a mi népünk is porlik, mint a szikla. Sajnos, sok esetben a szülők nem ismerik az isteni rendelkezést, hogy meg kell tanítaniuk gyermekeiket isten- és emberszeretetre, és így közvetlen módon népünk pusztulását segítik elő. Elsorvadnak tanintézeteink, elveszítjük ifjainkat, a jövő letéteményeseit. Másik alapvető isteni rendelkezés, ami már az Édenben elhangzott: „szaporodjatok és töltsétek be a földet”! Ha Istenbe vetet hittel vállaljuk gyermekeinket, akkor Ő maga vállal garanciát, hogy szükségeinkről gondot visel. A dolgok titka tehát, hogy Istenbe vetett hittel tegyük! Nézzük meg azt a közösséget, ahol ez a szemlélet érvényesül, a jövő reménysége és vidámsága tölti meg a házat, és a Gondviselő vigyáz rájuk. Ha megértené ezt népünk, a mélyből tudna győztesen kitörni. Mert aki a Teremtő kezében van, onnan senki ki nem ragadhatja. A világ legnagyobb katonai hatalma, modern rakétatámadó és -elhárító rendszerrel veheti körül… mind semmi Isten előtt. Szép nemzeti fohászunkban énekeljük: „hozz rá víg esztendőt, megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.” Ezek a gondolatok összecsengenek a 90. zsoltárral, ami lehet a mi imádságunk is magyar népünk feltámadásáért: „Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata!” (Zsolt. 90, 15–17) Még egy fontos dolog: a Sátán ádáz küzdelmet folytat az egészséges családok ellen, az embereket az erkölcsi züllés útján sodorja a pusztulás, a kárhozat felé. Vegyük észre, hogy a média, de különösen a televízió remek partnere az Ördögnek ebben a piszkos munkában. Válogassuk meg, mit nézünk. Helyette foglalkozzunk többet az ige igazságaival, mert Isten általa nyújt védelmet nekünk. Keressük az istenfélő emberek társaságát, hogy imában összefogva meg tudja áldani Isten magyar népünket is.

Bátkai Sándor