Merre halad világunk?

„Én vagyok az út, az igazság és az élet...” 

(János ev. 14, 6.)

 Az élet mindennapos terhei mellett a digitális kor számos élvezeti lehetősége elrabolja az ember idejét attól, hogy a fizikai léten túlra is tekintsen, arra a jövendőre, ami nem csak egy bizonyos időtartamú földi létre korlátozódik. Alapvető fontosságú megismerni létünk legfontosabb kérdését: mi is az élet? A válasz a hívő ember számára úgy hangzik, hogy az élet számunkra egy személy, úgy hívják, hogy Jézus Krisztus. Erről szól az evangélium: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban; hit nélkül azonban lehetetlen Istennek tetszeni” – mondja Isten örök igéje. Az evangélium örömüzenet, hogy Isten szereti az embert, és megbocsátja bűneinket, Jézus Krisztus keresztáldozatára való tekintettel. Figyelem: mindez csak a hívő ember számára érvényes, aki hittel elkéri a kegyelmet, és Jézus példáját követi mindenben. Az evangélium a történelmi valóságról szól, hogy egykor, 2024 évvel ezelőtt Jézus testben megjelent e földön. Pál apostol még azt is hozzáteszi, hogy „az írások szerint”. Isten tehát időben meghirdette, hogy jön egy Szabadító, és a bejelentett érkezés meg is valósult. Az evangélium tanúvallomásai is erről szólnak: a szemtanúk látták mindazt, ami megtörtént és ezt adták tovább. Ilyen tanúkká váltak hitelődeink is, akik hittek az isteni kijelentésnek. Az egyházaknak és a hívő embereknek tehát alapvető feladata továbbadni az örömüzenetet. Sajnos, nem mindenki fogadja ezt hittel, ahogy Pál apostol elmondta: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje,” (Róma 1, 18.) Jézus egykori csodatettei, valamint tanítása nem a megtévesztés céljával hangzott el: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.” (Márk ev. 16, 16.) Többek között erre is célzott Jézus, amikor a hamis evangéliumot hirdetőkről beszélt. Ezt a sorrendet a gyakorlatban is bemutatta. Az őszinte igaz hit kihagyhatatlan, majd ezt követi a keresztség. Hit és cselekedet. Feltámadása után, Jézus maga emelte ki a hit szerepét Tamásnak: „Boldog vagy Tamás, mert láttál, de boldogabbak azok, akik nem látnak és hisznek.” Pál is világosan fogalmaz: „Az írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hit által adassék a hívőknek.” Aki Jézus példája és szavai szerint cselekszik, üdvőzül.

Kedves nemzettársaim, szomorúan kell megállapítsuk, hogy ma már az egyház sok helyen „kulturális intézménnyé vált”.  Jézus áldozatáról nem úgy szól, hogy erő van benne, Isten üdvözítő ereje. Pál bírálja a vallási fanatizmust is: „Mert az ilyenek Krisztus apostolaivá változtatják magukat. Nem is csoda, hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.” (Galata 11, 13.) A harcos iszlám azt hirdeti, hogy Allah át akarja venni a Jehova Isten helyét. Ilyen értelemben nincs pokol, nem lesz örök számonkérés. Nagy gond az emberi „nemtörődömség”, bár nyilvánvalóan látjuk napjaink történéseit. Előrejelzések sokasága bizonyítja, hogy közel a vég. Egyértelműen szól az Ige: „Az Úr éjfélkor jönni fog.” Mit jelent fizikai értelemben az éjfél? Az éjszaka legsötétebb része. Amikor megjelennek a háborúk, nép népre támad, a pénz uralmától megfertőzött vezetők a korrupció mélységébe süllyednek, akkor már szellemi értelemben erősen közeledik az éjfél. Több erős figyelmeztetés hangzik el számunkra, mert Jézus szeretetből saját vérével fizetett értünk. Látjátok, hogy Nóé napjait éljük, a vég pedig úgy tör ránk, mint a tolvaj, amikor a világon a legsötétebb dolgok történnek, ezért legyetek ti is készen! Lukács evangéliuma megörökíti Jézus szavait, amelyek ma már napi valóságunkban jelen vannak. Szól a természeti jelekről, de az emberek közötti borzalmas összetűzésekről is. Szinte hihetetlen volt számunkra a híradás, hogy egy 24 éves egyetemista fiatal sorozatban lőtte le fegyverével a társait. De az is borzalmas, hogy az ukrán elnök továbbra is járja Európa országait, fegyvereket követel a háború folytatására emberi életek kioltására.

Drága magyar testvéreim! Minden ember kapott Istentől legalább egy „tálentumot”. Jézus azt mondta: „Aki a kevesen hű, a sokon is az.” Alapvető kérdés: hogyan várom Őt vissza? Sajnos tönkrement az embernek az Istennel való kapcsolata a világ minden részén, különösen a „boldog nyugaton, a jóléti társadalmakban”. Ha látom, hogy Jézus Krisztus visszajövetelének jelei egyre gyakrabban mutatkoznak, nem pánikolni kell, mert az hitetlenség. Jézus erre azt mondja: „Amikor látjátok, hogy ezek elkezdődnek, emeljétek fel a ti fejeteket!” Ha látom tehát, hogy Jézus visszajövetelének jelei egyre gyakrabban mutatkoznak, akkor nekem egy dolgom van: a félelem ellen egyetlen ellenszer van, a bizalom Jézusban. Ma már a „halogató” keresztényből van a legtöbb a világon. Végveszélyt jelent azt mondani: „Ej, ráérünk még... nem törődöm a világgal, a világnak száz bajával”, Pató Pál urasan. Mi, másokért – magyar nemzettársainkért – itthon élő embereknek kell lennünk, mert Jézus, ha hiszem, ha nem, el fog jönni. Ha Őt várom, azt úgy tehetem, hogy felfedezem a másikban Őt. Jézust passzívan várni nagy veszély, fő az, hogy templomban, gyülekezetben találjon. Itt van a tíz szűz példázata: mindnek van fehér ruhája, és lámpásában olaj. Ötnek a lámpásában van bőven olaj, a másik öt számolgat: ennyi elég lesz, én eleget tettem már, a többit tegye más! A példázat végén kiderül, hogy szűken számoltak. Fontos tehát, a hívőnek részt vennie a felekezeti alkalmon, tanulni, azután gyakorlatba ültetni, mert lesz egy végelszámolás. Mentse meg Isten a mi népünket, nehogy a szakadék felé haladjunk a világ nagy többségével együtt. Helyette zengjük boldogan minden magyar ember számára: „Siessetek, hamar lejár, kegyelme már régóta vár! Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!”

Bátkai Sándor