Saját lelkészt akarnak Angyalkúton

Nt. Seres Géza református esperesnek 8 hónappal ezelőtt, váratlanul bekövetkezett elhunyta kritikus helyzet elé állította az angyalkúti gyülekezetet, ahol 20 évig szolgált. 

A hívek túlnyomó többsége a `60-as években a Szilágyságból származott Angyalkútra, ahova magukkal hozták a megalapozott református öntudatot, ami a gyülekezethez való buzgó ragaszkodásban, a hitélet rendkívül mély megélésében nyilvánul meg – mondta helyszíni ismertetőjében nt. Baracsi Levente arad-belvárosi református lelkipásztor, aki az esperes elhunyta óta beszolgáló lelkészként végzi a helybeli közösség lelki gondozását. Amint elmondta, nt. Seres Géza szolgálata előtt az angyalkúti mindig az arad-belvárosi egyházközségnek volt a leánygyülekezete, ahol az istentiszteleteket helybeli családok otthonaiban tartották. A néhai esperes érkezése mérföldkő volt az angyalkúti közösség életében, hiszen a szórvány-gyülekezet anyaegyházközséggé nőtte ki magát, a létszámot, az anyagi lehetőségeket messze meghaladó erőfeszítéssel, példás összegfogással építették meg a templomot, amit fel is szenteltek. Az idő rövidsége miatt azonban a templom épületéhez ragadó, pirosban elkészült lelkészlakást nem tudták befejezni. Az esperes halála után az életerős, 140 lelket számláló gyülekezetnek el kellett döntenie: megelégszik-e a beszolgáló lelkésszel vagy újra összefog és befejezi, lakhatóvá teszi a félkész lelkészlakást. A munka mellett döntöttek. Gyűjtést hirdettek, melynek a során a mintegy 90 egyházfenntartó személyre, fejenként 200 lej építkezési hozzájárulást állapítottak meg. Október végén kezdtek dolgozni, leginkább azonban a tavasz beálltával tudtak a munkálatokkal haladni. Az elhunyt esperes által hátra hagyott 12 ezer lejből, illetve az időközben begyűlt pénzből az építőanyagokat megvásárolták, míg a belső és külső vakolást önkéntes munkával végezték el. A vízvezeték, illetve a központi fűtés beszerelésének a szakmunkáját meg kellet fizetniük. A Mádi Sándor által ötletesen megtervezett, korszerű elemekkel kiegészített, több mint 150 négyzetméter lakóterületű parókia bármelyik nagyvárosban megállná a helyét.

Lelkészlakás

A vasárnapi istentisztelet a szórványszolgálat megkapó elemeit viselte magán, hiszen nt. Baracsi Levente közvetlen egyszerűséggel ült le a kicsi orgona mellé, amelyiken zenei aláfestéssel szolgált a felvezető énekekhez, utána a szószékről tolmácsolta magvas gondolatokat megfogalmazó igehirdetését. Amelyet áhítattal hallgatott a helybeli református közösség több mint 30%-át kitevő gyülekezet. A tiszteletes úr a nevükben megköszönte a május 14-én, Kisperegen megtartott egyházmegyei presbiterszövetségi konferencia határozata értelmében, az angyalkúti gyülekezetnek juttatott egy vasárnapi perselypénzt, a 3600 lej támogatást. Ami soha jobbkor nem jöhetett volna, hiszen a munkálatokat szeretnék befejezni. Az istentisztelet után a hívek a közös munkával készülő lelkészlak előtt gyülekeztek egy fotó kedvéért. A presbiterek társaságában végigjártuk a készülő lakásnak a takaros terasszal kertre nyíló, éléskamrával ellátott, tágas konyháját, ahova az előtérből lehet jutni. Ugyancsak innen nyílik a szintén tágas fürdőszoba, de innen közelíthető meg a félemeleten lévő tágas nappali, majd az emeleten elhelyezkedő nagy hálószoba, a fürdő, illetve a padlástéren lévő tágas hálószoba is. Az előtérből lehet a szintén tágas pincébe jutni. A villany- és vízvezetékek már a bevakolt falakban lapulnak, a központi fűtés elemei a helyükön vannak, még a parkettázás, a csempézés és a festés, továbbá a csillárok, a világítótestek, a biztosítéktábla beszerzése van hátra.

Csapatmunka

Amint Bene Sándor presbitertől megtudtuk, a vakolást és a szigetelést Major Olivér, Major Zoltán és Bula Lajos, továbbá Vincze János gondnok és Vinze Attila kőművesek végezték. Komlódi Sándor presbiter nem csak a munkálatokból, hanem a szervezésből is alaposan kivette a részét. A villanyszerelési munkát Gáll Sándor vezette, míg Kasza István a 2 fiával segített a gipszkarton szerelésnél. A vízvezeték, a központi fűtés beszerelési, továbbá a gázkazán bekötési munkálatait egy helybeli vállalkozó, Ionescu Marius jutányos áron végezte el. Az ősz folyamán szeretnék a lelkészlakást befejezni, csakhogy még 15 ezer lejre lenne szükség. Amihez a megyei tanács ígért 5 ezer lejt, de az egyházfenntartó hívek által ígért 200 lejeknek is a felére még ezután számítanak.

Perspektívák

Boda Ferenc presbiter a tervezésben vett részt, de maga kezelte a közös pénzt is. Kívül még az épület festése, a kert feltöltésére hozott 3 teherautónyi földnek az elegyengetése, a pázsit- és gyümölcsfa-telepítés, autóbejáró kialakítása, a kerítés bevakolása van hátra. Az eddig beígért támogatások mellett még tetemes pénzösszegre, illetve további lelkesedésre lenne szükség. Utóbbiban nem szenvednek hiányt, a jövő tekintetében is bizakodó: a közel 90 egyházfenntartónak a hozzájárulása, a 9,5 hektár egyházi földnek a haszonbére, illetve a perselypénzből ki tudnak tartani egy lelkészt még legkevesebb 20-25 évig. Hogy utána mi lesz, majd elválik. Most azonban gyorsan be kell fejezni a lakást, hogy őszre lelkészt hívhasson meg a gyülekezet.

Húszévi munka gyümölcse

Amint a kisriportból is kiderül, nt. Seres Géza húszéves szolgálata, melynek során szilágysági, önfeláldozó lelkülettől áthatott, összetartó közösséggé gyúrta a maroknyi gyülekezetet, még mindig érleli a gyümölcseit. Helyben lakó lelkészt akarnak azzal együtt, hogy az államtól kapott minimálbér értékű kongrua a fizetés utáni adó, az egészségbiztosítási hozzájárulás és a munkanélküliek számára levont hozzájárulás formájában az visszakerül az állami költségvetésbe. Az állami támogatás mindenképp jól jön, a lelkész eltartását viszont a gyülekezetnek kell felvállalnia, amit az angyalkútiak meg is tesznek. A fiatal lelkészeknek az angyalkútihoz hasonló szolgálati helyválasztás motivációját nt. Baracsi Levente a pankotai, illetve a környékbeli szórvány-szolgálata alkalmával értette meg igazán. A szórványban élő hívek sokkal jobban szomjúhozzák Isten igéjét, jobban egymásra vannak utalva, jobban ragaszkodnak a lelkészükhöz, akiért bármi áldozatra készek, ezért az ő szolgálatuk több örömmel jár, az felemelő.