„Az Isten áldja az ilyen nagymamákat!”

Megérdemli a csillagos tízest a lupényi magyar diákok ügyes kis csapata. Ebben a félévben háromszor arattak sikert kis előadásukkal. 

Először Petrozsényban, a Zsil-völgyi diákok szüreti bálján, aztán Lupényban a meghívott dévai diákok előtt, majd a városi szüreti bálon. Megmutatták, hogy nagyon szeretik a népdalokat, a magyar táncokat, a magyar szokásokat, és kedvelik a szerepelést. A sok népdalt lelkesedéssel dalolták és úgy járták a csárdást, mintha vele születtek volna.

Legutóbb a lupényi református parókián vallásos versek szavalásával és énekekkel örvendeztették meg a gyülekezet tagjait, akik mosollyal, bátorító tekintettel, kedves szóval, majd friss kaláccsal és finom teával fejezték ki köszönetüket. Annak ellenére, hogy a félévi dolgozatokra is komolyan készültek, volt erejük felkészülni arra a szavalóversenyre is, amelyet Lupényban szerveztek a lupényi és petrozsényi tanulók számára. Szép számban összegyűltünk és mindenkinek jutott oklevél, egy kis ajándék és finomság.

Biztos vagyok abban, hogy a karácsonyi összeállítás bemutatása után jól kipihenik magukat a vakációban.

Az érdem főleg a diákokat illeti, de szüleiket, nagyszüleiket is, akik beléjük nevelték kicsi koruktól az édes anyanyelv szeretetét, azt, hogy nem szabad elfelejteni hagyományainkat, gyakorolni kell, tovább kell vinni és átadni mindig a fiatal nemzedéknek.

A szívemhez nőtt az egyik hatodikos fiú, aki elég nehezen fejezi ki magát, de annyi dalt ismer, hogy társai csodálkozva hallgatták. Amikor megkérdeztem, kitől tanulta, büszkén és boldogan válaszolta, hogy a nagymamájától. Az Isten áldja az ilyen nagymamákat!

A szülők mellett az iskola tanárai és az egyházak vezetői is meleg szeretettel ápolják hagyományainkat. Ki dalolni, ki táncolni vagy szerepelni tanítja a gyerekeket és ez nagyon jó, mert így sokkal mélyebben megismerhetjük tanulóinkat és közvetlenebb, szorosabb kapcsolat alakul ki tanár és diák között.

Boldog ünnepeket és kellemes vakációt mindnyájuknak!

Pop Erzsébet tanárnő, Lupény