Csatakiáltások a Gyulai birtokon

Hétfő este jókora tűz lobbant fel a marosnémeti Gyulai kastély kertjében. A tűz ezúttal nem a véletlen műve volt, brassói, dévai és bordeaux-i cserkészek rakták meg a máglyát, lobbantották fel a lángot, és ülték körbe a tüzet, tábori indulókkal, csatkiáltásokkal bíztatva egymást.

– A ma esti közös tábortűz ötlete alig pár napja vetődött fel, amikor a Romániai Magyar Cserkészszövetség országos vezetőképző táborában résztvevő dévai fiatalok kiderítették, hogy brassói társaik Dévától alig pár kilométerre vertek tábort. Egyértelmű volt, hogy egy ilyen ismerkedési lehetőséget nem szabad kihagyni, így rögtön szervezkedni kezdtünk és a dévai csapat jó néhány tagja vállalkozott egy közös délután, este eltöltésére a brassói cserkésztársakkal – magyarázza a marosnémeti kastélykertben Daradics János, a dévai 55-ös Számú Kőműves Kelemen Cserkészcsapat vezetője. Körülötte közben egyre nagyobb a sürgésforgás. A csapattáboruk zárónapjához közeledő brassói cserkészek megnyitják a hagyományos tábori vásárt, az itt töltött hat nap alatt, jótettek fejében megszerzett fabatkákért kínálva saját készítésű portékáikat. – A tábori vásár mindig nagy sikernek örvend – magyarázza Kovács Károly, a 105-ös Szemlér Ferenc brassói cserkészcsapat vezetője. Persze a táborozás amúgy sem volt unalmas. – Első alkalommal merészkedtünk ilyen messze megszervezni a nyári csapattáborunkat. Egyik csapattársunk ajánlotta fel ezt a táborozási lehetőséget, ami annyira vonzónak tűnt, hogy végül 27 cserkésszel és 19 hittanos kisdiákkal felkerekedtünk, és a marosnémeti kastély kertjében vertünk tábort. A döntés jónak bizonyult, hiszen a környezet nagyon szép és így alkalmunk nyílt megismerkedni egy kicsit a vidékkel, Vajdahunyad várával, a dévai ferences kolostorral és a Szent Ferenc Alapítvány itt nevelkedő gyermekeivel – meséli a brassói csapatvezető. És tekintettel a tábor helyszínének, illetve környékének gazdag történelmi múltjára, a brassóiak körében szintén hagyományos tábori vetélkedőhöz is a Gyulai kastély, a Hunyadiak és Wass Albert élete szolgáltatta az alapanyagot. – Wass Albert családja szorosan kötődik a marosnémeti kastélyhoz, s ez jó apropónak bizonyult ahhoz, hogy a gyermekekkel megismertessük egy kicsit a nagy erdélyi író életét, műveit. Táborunk jelszava is tőle származott: „Volt egy ember, aki oszlopot épített az ő Istenének, hittel a szívében” – mondja Pataki Erika, akinek biztatására a brassói cserkészek, otthonuktól 250 kilométerre szervezték idei csapattáborukat. De mint mondták, senki sem bánta meg. Aczél Tímea őrsvezető szerint a kastély, a hatalmas kert ideális terepnek bizonyult a táborozáshoz. – Úgy érzem, a résztvevők számára a legnagyobb élményt az éjszakai riasztás jelentette. Egy esti tábortűznél előadtuk Jancsi és Juliska történetét, s aztán mindenki szépen lefeküdt. Fél kettő körül viszont felvertük a tábort és elindítottuk a cserkészeket a mese alapján kialakított akadálypályán. Volt, aki megszeppent egy kicsit, de végül mindannyian nagyon élvezték. Azóta is minden étkezésnél, tábortűznél elemlegetik a nagy kalandot, s gondolom ez évek múltán is beszédtéma lesz – véli a jó tízéves cserkészmúlttal büszkélkedő őrsvezető.

Jancsi és Juliska története amúgy a hétfő esti tábortűznél is felelevenedett. A brassói és dévai cserkészek közös délutánjukat néptánctanulással, íjazással, ostorcsattogtatással töltötték, majd megrakták a jókora tábortüzet, ahol minden őrs bemutathatta produkcióját. A vidám csevegésbe francia szavak is vegyültek. A közeli Kőrösbányán nyári önkéntesként tevékenykedő francia cserkészek könnyen feltalálták magukat a vidám csapatban. A közös játék élménye hamar oldotta a korosztálybeli, illetve nyelvi különbségeket és éjféltájban, a tűz gyér világánál tapsoló, ugráló, cserkészek között már igen nehéz volt megállapítani, hogy ki hova tartozik. Csak egy igen jókedvű, de azért egymásra figyelő, közel százfős társaság látszott, akiket bizonyára hosszú időre elkísér a közös tábortűz emléke.