Hurrá, nyaralunk!

Mozgalmas két hetet tudhat maga mögött az erdőhegy-kisjenői gyermeksereg. Alighogy bezárta kapuit az iskola, a gyermekeket máris az egyházközség várta izgalmas programokkal. A vakáció első hete a gyermek-bibliahét ideje. 

Június 25. és július 1. között, átlag 35 gyermek részvételével tartottuk meg a gyermek-bibliaheti alkalmakat. A közelmúltban átadott közösségi ház kiváló feltételeket biztosított. A tágas teremben a tanítónők hathatós segítsége mellett majd nap mint nap Elizeus prófétáról tanultunk, miközben a konyhában szorgos asszonykezek közreműködésével készültek a finomabbnál finomabb ételek. A szülők, nagyszülők odaadó szeretettel gondoskodtak arról, hogy minden napra jusson az ebéd mellé egy kis finomság, fagylalt, cukorka, nápolyi. A hatodik nap a kikapcsolódásé volt, kirándulásra Nagyváradra utaztunk, ahol az Arcadia bábszínház Paprika Jancsi című bábelőadását tekinthettük meg. Ellátogattunk az Ady múzeumba is, ahol a XX. századi nagy költőnk életébe, munkásságába nyerhettünk bepillantást, majd a gyermekvárosban töltöttük el az időt a vonat indulásáig.

Vasárnap az ünnepi istentiszteleten adtunk számot a héten tanultakról. Az igehirdetést követően a gyermekek vidám éneke töltötte be a templomot, valamint a maguk egyszerű módján játszották el szerepekre leosztva a napi történeteket. A vasárnap délután sokunk számára a csomagolás gondját jelentette, hiszen másnap indultunk az évi rendes egyhetes táborozásra, ezúttal a kalotaszegi Sztánára. Keresve e települést könnyen olyan érzésünk támadhat, mintha lementünk volna a térképről, oly szorosan fogják közre a hegyek; egy embert, autót próbáló földút vezet a faluba. Pedig nem akármilyen személyiségek fordultak meg benne. Éveken át itt élt az erdélyi irodalom egy jeles alakja, Kós Károly, vendégként megfordult itt Dsida Jenő, és amit kevesen tudnak: a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül...” című híres regényét Móricz Zsigmond egy itt eltöltött farsangi mulatság nyomán írta. Az egykor ezen farsangi mulatságnak helyet adott épület az évek során tönkrement ugyan, de az egyházközség, Papp Hunor lelkipásztor lelkes munkája nyomán a helyén felépített egy közösségi házat, mely egyben nekünk is szállásul szolgált. Táborozásunk alatt minden reggel áhítatot tartottunk, melynek alaptémája a következő volt: Te mit vársz Istentől?

Egy sztánai kirándulás értelemszerű úti célja a Varjúvár, ami Kós Károly otthonául szolgált. Ő maga tervezte és építtette, a magyar irodalom neves egyéniségei fordultak meg itt, és ahonnan a bevonuló orosz katonák dúlása után az író Kolozsvárra költözött. A kúria belülről nem látogatható, a környéke viszont sajátos hangulatával még így is kóstolót ad abból a termékenyítő erőből, amelyek nyomán a regények születtek. Fájdalom, pár évvel ezelőtt feltörték, és a hideg ellen úgy védekeztek a barbár kezek, hogy a kandallóba a szerző műveiből raktak tüzet. Egynapos túrát jelentett az almási várhoz történő kirándulásunk. Sok gyermek (és felnőtt) nem hitte volna, hogy a láthatár szélén található várromhoz lesz elég erőnk elgyalogolni. Az egykoron bencés rendháznak épült kolostor idővel stratégiai jelentőségű várrá nőtte ki magát, melyet ostromolt török, tatár, feldúlt Basta zsoldos serege. (A XIX. század elejére elveszítette jelentőségét.) 1808-ban gróf Vass Sámuel az enyészetnek indult vár köveit udvarháza és istálló építéséhez használta fel. Ma már csak egy bástya égnek meredő romjai engedik sejtetni a vár erejét és jelentőségét. Fegyverzet nélkül is elég volt felmászni a 440 méter magasan álló romhoz, hát még annak idején. A közel 18 kilométeres út végén, a sztánai dombról visszanézve megállapítottuk: ez jó mulatság, férfimunka volt. Jöhet a maraton. Az előző napi túra után már meg sem kottyant az a három és fél kilométer hegyen-völgyön át, ami a falutól a sajátos hangulatú állomásig tartott. Egy egész napot szenteltünk a kincses városnak is. A főtér megtekintése után a botanikus kertbe mentünk, ahol megcsodálhattuk távoli tájak növényritkaságait is. Estére hazaérve jól esett a Julcsi néni által készített vacsora. Az utolsó esti szalonnasütés és tábortűz után sajnálattal állapítottuk meg, milyen hamar elszaladt ez a hét. Vígasztalt azonban a tudat, hogy a vakációnak még csak az elején vagyunk, mindannyian bírunk még tervekkel a nyarat illetően, és hol van még a becsengetés?

Papp József lelkipásztor