Megérte, hogy eljöttem...

Alig néhány héttel a gyermekbiblia-hét mozgalmas eseményei után ismét emlékezetes táborozáson vett részt 22 erdőhegy-kisjenői gyermek és 7 felnőtt, köztük besegítő pedagógusok, nt. Papp József lelkipásztor és felesége szervezésében.A vonatos utazás úti célja a Barátka és Csarnóháza közötti szűk kis völgy, Halta Stâna de Vale.Némi gyaloglás után rátaláltak a kis hegyvidéki tanyára, ahol a házigazda figyelmes vendégszeretettel fogadta a társaságot: rusztikusan berendezett szobák, ínycsiklandó illatok és ízek. Itt minden a természetességről szól: a tea a réten szedett gyógynövényekből készül, a tejfölben megáll a kanál, a tej tehéntől való...A finom ebédet követően, 5 kilométeres gyaloglás után elérkeztek a Lorău (Remetelórév) völgyi vízeséshez. Jó megmártózni a kristálytisztán aláhulló vízben, így aztán már senkit nem zavart, hogy a hazaúton egy kiadós nyári zápor mindenkit bőrig áztatott. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen fárasztó nap után senkit sem kell majd álomba ringatni – de csak hosszas rábeszélés után sikerült ágyba parancsolni a társaságot, a pajkosság azonban némelyeket nem hagy nyugodni. Titokban leeresztik a tiszteletes felfújt gumimatracát. Egy koppanás és az éjszakát felverő hatalmas kacaj jelzi: jó munkát végeztek!A következő nap, mint mindegyik, áhítattal indult. A tékozló fiú története szolgál alapigeként, a gyermekek lelkivilágához közel hozva a lázadás, engedetlenség, bukás, megtérés, az atyai szeretet fogalmait. És mivel a Léleknek gátat vetni nem lehet, kis híján lekésték a Csucsára tartó vonatot. A csucsai Goga-kastély és környezete elbűvölt mindenkit. Különösen szép gesztus volt a román ajkú idegenvezető részéről, hogy részletesen beszélt a kastély történetéről, egykori tulajdonosainak Ady Endréhez és Octavian Gogához fűződő viszonyáról. Megelevenedett a Boncza család különös története, valamint a sokoldalú Veturia asszony (Goga felesége) személyisége.Harmadik nap a Jád-völgyi duzzasztó, a háromszáz éves vízimalom, valamint a pisztrángtenyészet volt az úti cél. A 4-5 kilométeres út meg sem kottyant. A fürdőzés, a fagyizás kárpótolt minden fáradtságot. A délután a kézműves foglalkozásoké, népi játékoké, játékos vetélkedőké.A leghosszabb program a csütörtöki: a kincses város megtekintése kis történelmi időutazássá vált. Megelevenedett a reneszánsz kor; a Szent Mihály-templom, Mátyás király szobra, a Farkas utcai templom mind a város dicső múltjáról beszélt, örök élményt nyújtva a fiataloknak.A pénteki túra a Királyerdő-hegység északi lábához, a révi Zichy-cseppkőbarlanghoz vezetett, ahol Géczi Mihály kalauzolta a látogatókat. Kötelező a sisak, hisz a barlang járatai olykor egészen leszűkülnek. Egy-egy koppanás jelzi, mikor, ki nem vette komolyan az idegenvezető figyelmeztetését. Bejárták a „poklot”, a „purgatóriumot”, majd a „mennyet”, ahogy a különböző termek nevüket kapták. És ha már bibliai kifejezéseknél vagyunk, megcsodálhatták a „szószéket”, a kísértő kígyót, de Ádám és Éva alakja is feltűnt előttük. Az elnevezések érthetőbbé válnak annak tudatában, hogy a barlang feltárásánál Czárán Gyula mellett dr. Veress István akkori körösrévi református lelkipásztor is segédkezett.Az utolsó, a hazautazás napja is eseménydús volt, Nagyváradon, csatlakozásra várva még megtekintették a Bazilikát, valamint a Bazilikához tartozó múzeumban megcsodálhatták a városalapító király hermáját is. A tárlat megtekintése után jólesett egy kis futkározás a Petőfi parkban. „Megérte, hogy eljöttem! Jövőre is megyek!” – kiáltotta a vonatról leszálló leányka, amikor édesanyja nyakába ugrott. Bizony megéri, hogy a megtartó, éltető hármas erő: az egyház, az iskola és a család újra és újra egymásra talál. Érettük...Csanádi János