Történelmi vetélkedőn elevenítették fel a múltat

Rendhagyó történelemóra keretén belül emlékeztek meg a végvári I–IV. osztályos diákok a Magyar Nemzeti ünnepről. Az I–II. osztályosok a szabadságharc csatajelenetét örökítették meg rajzaikban, valamint kokárdákkal készültek a délutáni műsorra.   

A III. és IV. osztályosok egy történelmi vetélkedőn vettek részt, melynek témája az 1848–1849-es szabadságharc volt. A versenyző diákok három csoportban vetélkedtek: Kokárda, Forradalom valamint Gábor Áron csapata mérte össze tudását. A zsűritagok: Bódis Dóra (történelem szakos tanárnő), Mátyás Erzsébet (magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő és Craciun Baja Emőke (V. osztályos tanuló) elismeréssel értékeltek a vetélkedő végén. Minden kisdiák egy általa készített kokárdával ment haza. Felkészítő tanítók: Tóth Rozália és Păştean Erika.

17 órai kezdettel a Református templomban ünnepi istentisztelet vette kezdetét. Bódis Ferenc lelkipásztor a szabadságharc fontosságát emelte ki, majd az V–VIII. osztályosok műsora következett. A gimnazisták megörökítették a forradalom fontosabb mozzanatait, vers és zenei kíséret mellett. A Református Egyházközség Nőszövetsége is hazafias dallal köszöntette a gyülekezetet. A diákok műsorát Bódis Dóra tanárnő és Bódis Ferenc lelkipásztor állította össze, a Nőszövetséget pedig Kele Klára kántor készítette fel.

Az ünneplő gyülekezet fáklyás kísérettel a Kossuth parkba tartott, ahol Szarvas Erzsébet, a végvári RMDSZ-szervezet elnöke mondott köszöntő beszédet. Beszédét lllyés Gyula szavaival kezdte: „Ha megvizsgáljuk a magyar ember lelki tulajdonságait, akkor valamennyi alján a szabadság és a haza szeretetét találjuk.” „Ezt a hazaszeretetet hogyan élhetjük meg szűkebb hazánkban, Végváron? Szeretem hazámat, amikor gyermekként anyanyelvemen tanulok meg egy verset, egy éneket, akkor is hazámat szeretem, ha pedagógusként óvodásokat, iskolásokat készítek fel egy-egy ünnepre, szeretem hazámat, ha civilként a közösségemért tudok tenni valamit. Végül: Az 1848–1849-es szabadságharcnak üzenete pedig emlékeztessen bennünket a nagy tettek mellett arra is, hogy a történelem menetét a mindennapi emberi cselekedetek, sokszor a hétköznapok csatái viszik előrébb” –zárta beszédét az elnök asszony.  A parkban emelt obeliszk előtt Bódis Ferenc lelkipásztor elmondta, hogy 1927 novemberében a parlament hivatalos nemzeti ünneppé emelte március 15-ét. Miért szeretjük éppen a szabadságharcot olyan egyetértéssel? Talán azért, mert meg tudjuk idézni belőle a közös hitet. A közös hitre való emlékezés a jelenben is eltölt minket a közös reménnyel. Itt, ebben az érzésben van számunkra a jövendő is, mert a magyarok összetartoznak és bizakodnak. Az elődök elhivatottsága, hazaszeretete, tettereje olyan példa, ami erőt adhat a saját jövőnkhöz. Most ennek a jövőnek a határán állunk. Ez a célja, szándéka minden megemlékezésnek, így a mainak is,: erőt adjon, irányt mutasson, felemeljen – fejezte be köszöntő szövegét a lelkipásztor.

A kegyelet koszorúit helyezték el a falu honvédei emlékoszlopnál: Szarvas Erzsébet az RMDSZ, Kele Zoltán a református egyház, Szarvas Klára a katolikus egyház, Toth Rozália a Végvárért Alapítvány, Czudar István a Riveto Egyesület, valamint Csáki-Gál Károly a Pro-Community Egysület részéről.

Păştean Erika