150

150 esztendős az aradi magyar sajtó: 1861. augusztus elsején jelent meg az első aradi magyar napilap, az Alföld. Nem volt előzmények nélküli, hellyel-közzel magyar szót már két évtizeddel korábban is lehetett olvasni az alföldi városban, ámde ettől számíthatjuk az igazi, a hivatásos újságírás kezdeteit. 

Az aradi polgárosodás, amely igazából az 1830-as évektől, a helység szabad királyi várossá nyilvánításától (1834) indult meg, az 1860-as évek elejére jutott odáig – jó nyolcvan esztendővel az első magyar újság, a Pozsonyban kiadott Magyar Hírmondó, és az első erdélyi magyar újság, a Szebenben nyomtatott, majd rövidesen Kolozsvárra költöztetett Erdélyi Magyar Hírvivő (1790) után –, hogy nemcsak igényelte a napilapot, de el is tudta tartani azt.

A város és közösségének története, politikai, gazdasági, művelődési, társadalmi állapota és alakulása másfél évszázada az aradi magyar lapokból nagy biztonsággal nyomon követhető: a sajtó ugyanis tükrözi, de természetesen alakítja is a közösség történetét, közvéleményt teremt, formál, egyszerű olvasót és a vezető politikust egyaránt befolyásol. Igazi hatalom. Egy ideig a nyomtatott újság egyeduralkodó volt a médiában – amikor ez a kifejezés még meg sem született –, hogy aztán a huszadik század főleg második felétől a rádió és televízió fokozatosan megtörje hegemóniáját, újabban az alig negyedszázados, de mérhetetlen lehetőségeket kínáló internet férkőzött be a médiába. Az idő felgyorsult, sok minden egyre rohamosabban változik – mondjuk ma, de érdekes módon hasonló megállapítások az aradi magyar sajtóban száz, ötven vagy akár egy-két éve is sokszor elhangzottak. Mert az újságírók mindig tudták: semmi sem állandóbb, mint az örök változás.

Az aradi magyar sajtónak másfélszázados múltja alatt voltak csúcs-, és voltak mélypontjai. Volt úgy, hogy egy időben három magyar napilap is megjelent, volt olyan is, hogy a hatalom betiltotta a magyar újságot, vagy heti megjelenésre kényszerítette. Ma, amikor megünnepeljük, olvasóinkkal együtt az évfordulót – a 150 évről szóló Puskel Péter-könyv bemutatásával – a múltra emlékezünk és a jelenre gondolunk, és kicsit a jövőre is, amely, világtendenciaként, nem jósol fényes jövőt a nyomtatott sajtónak. De az már egy újabb fejezet lesz…