Voronyezsi katasztrófa a Don-kanyarban

Mélyen a Szovjetunió belsejében, a Don-folyónál 200 km szélességben 1943. január első napjaiban több mint 200 000 magyar honvéd, köztük sok Észak-Erdélyben rekedt román férfi, több ezer zsidó munkaszolgálatos – a 2. Magyar Hadsereg – dermesztő hidegben várta, mert várta, a folyó keleti partján és a nyugati két hídfőben tömörített Voronyezsi Front támadását.

A hadsereg vezetői, de az egyszerű katonák is tudták: „Hamarosan kezdődik a koncert”.

„… ellenséges támadás esetében a saját állásokat és támaszpontokat feltétlenül tartani kell. Visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra, csak előre.”

Így szólt a parancs. A katonáktól általában ezt várják el, de a gyengén felfegyverzett, legyengült, bizonyos szinteken gyengén is vezetett honvédek ezt a parancsot nem teljesíthették.

A Voronyezsi Front parancsnoka, Fjodor J. Golikov altábornagy – Jány Gusztáv ellenfele – 1943 januárjában olyan erők felett rendelkezett, amelyekkel szemben eredményes ellenállásra esély sem volt. A 2. Magyar Hadseregtől délebbre ugyanúgy nem tudott ellenállni az olasz és a két román hadsereg, de még a kitűnően felfegyverzett, harcedzett Sztálingrádnál bekerített 6. Német Hadsereg sem.

A Don-kanyarban 1943. január 12-én indúlt meg a szovjet csapatok offenzívája. Az események ismertek, könyvtárnyi irodalma van a magyar hadtörténelem legsúlyosabb vereségének.

Kevesen nevezhetők hősöknek, a többség hősies ellenállás vagy futás közben lett áldozat. Tízezrek estek szovjet fogságba. Általában 150 000-re becsülik a halottak, sebesültek, fogságba esettek számát. Úgy tartják, a -35 C-fokos hidegben 7000 katona szenvedett fagyhalált.

Sokan, sokféleképpen értelmezték a 2. Magyar Hadsereg küldetését, sorsának alakulását. Keresték a felelősöket, később volt felelősségre vonás is. Sok szó esett a német–magyar „fegyverbarátságról” is. A requiemet a hadseregért meglehetősen későn lehetett csak elmondani. Ma már vannak a Don-kanyarban emlékhelyek is, de a temetők nagy részét beszántották.

„Hol vannak a katonák?”

Két, egykori, a doni pokolból hazetért magyar honvédet ismertem.

Hetven éve történt mindez. Hány kilencvenvalahány éves él még a 200 000-ből?

Ma már csak múlt időt használhatunk:

– Mondjátok, miért volt így?