Álláspont

Amióta megjelent a lapban Jámbor Gyula jegyzete arról az ominózus kiemelt (valószínűleg nem egyedi) nyugdíjról, folytonosan azon jár az eszem. Nem, irigylem az illetőt, de el nem tudom képzelni, mit lehet kezdeni annyi pénzzel.

Piszok hőség van, az árnyékos, félig leengedett redőnyű tömházlakásban a hőmérő 29-30 C-fokot mutat. Elképzelem, hogyan érezheti magát a szabadban a nehéz, vagy akár csak könnyebb testi munkát végző építőmunkás (valamikor, nyári vakációkban belekóstoltam), a netán forró aszfalttal dolgozó útépítő, meg bárki, akinek tűző napon muszáj tevékenykednie.

Nagy tettekre szánta el magát az ország kormánya: újjá kívánja építeni Romániát.
Zéró tolerancia a bűnözéssel, korrupcióval, a hasonló nemkívánatos kinövésekkel szemben.

Kérdi a szomszédom, aki rendszeresen „bombáz” a várossal kapcsolatos ötletekkel és észrevételekkel, hogy nem tűnt-e el fel nekem, hogy a volt polgármester 15 évi regnálás után oly simán olajra lépett, mintha minden idők legjobb városvezetője lett volna.

Olvasom egy hazai, román nyelvű honlapon, hogy Törökországban több mint 300 ezer könyvet vontak ki és semmisítettek meg (The Guardian-információ) az iskolai és egyéb könyvtárakból a 2016-os államcsínykísérlet után. Nem tudni pontosan, hogy példányokról vagy címekről van-e szó, gondolom, előbbiekről, a török nevelésügyi miniszter múlt heti nyilatkozata nyomán.

Caracal hírhedt hely a román népi köztudatban, a hagyomány szerint valamikor régén ott borult fel a butákat szállító szekér. Azóta rengeteg vicc született, melyek az emberi butaság netovábbjaként figurázza ki az olténiai városkát.

Brutális gyilkosság sokkolta Németországot a múlt héten, amikor egy afrikai migráns Frankfurtban a beérkező vonat elé lökött egy nőt és nyolcéves gyermekét, melyben a gyerek szörnyethalt.

Ha az utazás kerül szóba, rögtön távoli vidékeket képzelünk magunk elé: az Andok hegycsúcsait, Hawaii fehér homokos tengerpartját, őserdőt és sivatagot. Pedig ha szétnézünk egy picit a Kárpátok bércein, s onnan elindulunk lefelé a völgyekbe, számtalan gyönyörű hely tárul szemünk elé.

Barátommal kutyasétáltatás közben szinte minden reggel néhány mondatban megbeszéljük az előző nap(ok) politikai eseményeit, a Dâmbovița partján történő furcsaságokat, a sporteredményeket, a város ügyes-bajos dolgait.

Azt kérdezik, hogy egészségügyi problémáink vannak-e vagy csak egészségi gondjaink.
Egészség szavunk az életműködés zavartalanságát jelenti, a test, a szervek betegség nélküli működését, állapotát. Beszélgetésekből az derül ki, talán az egyik legfontosabb kincsünk.

Olvasom, és nem hiszek a szememnek.
Az internet korszakában, a honlapok millióinak böngészése közben rengeteg hihetetlen információval találkozhat az olvasó. És jól fel kell kötnie az alsót, hogy ne dőljön be nekik.

Düsseldorfban a múlt hét végén a rendőrségnek harmadszor kellett kiürítenie és bezárnia a helyi strandot a migránsok miatt.

Olvasom, hallom, hogy a caracali gyilkossági (?) eset kirobbanása óta megroppant az ország lakosságának az állami szervekbe vetett, eddig sem különösebben erős bizalma.

Múlt pénteken, teljesen váratlanul az ország miniszterelnök asszonya azonnali hatállyal leváltotta a tanügyminisztert. Nem kormányhatározat alapján, hanem csak úgy, mert Ecaterina Andronescu az előző napon nem úgy nyilatkozott a caracali, szörnyű – és jó egy hete a hazai sajtó abszolút listavezető témája nyomán –, hogy kellett (volna)…

Olvasom az újságban, nézem a tévében a pamplonai bikafuttatást. (Szerencsére a híradókban csak rövid részleteket mutatnak.) Kilenc napon az utcákon őrjöngő tömeg fogadja a nyolc-nyolc szerencsétlen állatot, amelyek riadtan menekülnének, ha lenne hova. De számukra csak egyetlen út van: végigrohanni a tömeg között az arénáig, ahol aztán újabb őrjöngő tömeg előtt módszeresen megkínozzák őket, s végül véresen megkapják a kegyelemdöfést a matadortól.