Hitünk legyőzi a világot

„Akié a Fiú azé az élet”! (1 János 5: 12.)

Aki valóban hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született, az természetesen szereti az Atyaistent. Mit jelent Istent szeretni? Annyit jelent, mint engedelmeskedni Neki, hiszen, aki Istentől származik, az legyőzi a világot. Ami pedig a világot legyőzte, az a hitünk. Ki más győzhetné le a világot, mint az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Az Örökkévaló Isten lényét, szellemi hatalmasságát véges értelmünkkel nem tudjuk felfogni. Az Ige szól arról, hogy a láthatókat a láthatatlanból hozta elő. Így a teremtett világból csak annyit ismerhetünk meg, amennyit Ő biztosított számunkra. A Bibliából tudjuk, hogy létezik egy emberi szem előtt láthatatlan, örök mennyei ország, amit Isten készít mindazok számára, akik elkérik a kegyelmet Jézus kereszten kifolyt vére érdemében. Erről a csodálatos országról úgy fogalmaz az Ige: „Amit szem nem látott, fül soha nem hallott, az emberi képzelet soha el nem tud gondolni, olyat készített Isten azoknak, akik szeretik Őt”. (1. Kor. 2, 9.) Tudunk egy másik „tartózkodási” helyről is, a pokolról, az örök fájdalom országáról. Nos, fontos tudni, hogy az örök „keserűség” országába a földre születés jogán mindenki számára nyitva van az ajtó, mert akarva, akaratlanul hozzuk magunkkal az Ádámtól örökölt bűnt. Aki bűneivel lép át a túlsó partra, végállomása a pokol tüze. A „belépődíjat” a mennyországba Jézus fizette ki a kereszten. Nekünk nem kell keményen megdolgoznunk érte, csak őszintén bevallani bűneinket, és elkérni Istentől a kegyelmet.

Kedves nemzettársaim! Az emberi gondolkodás gyakran csoportosítja az országokat: gazdaságilag fejlettebbek, tudomány szintjén magas fokon állók, katonailag erősek, látványos természeti szépségekkel rendelkezők. Egyházi szempontból is sok variáció felsorolható: keresztények, ateisták, muszlimok, hamis istenimádók csoportjai. Az utolsó időkről szóló próféciák egyértelműen a megtévesztések erősödéséről, meg a keresztény hívők gyengülő voltáról szólnak. Ha széttekintünk a világban, azt látjuk, hogy a Sátán éppen az őszinte keresztény hívők ellen dolgozik. Döbbenettel halljuk, hogy a varsói polgármester megtiltotta a kereszt-jelkép használatát. Nehéz elhinni, hogy egy jó értelemben vett keresztény ország ilyen mélyre csússzon. Németországból is sok szomorú példát lehet felsorolni. Egy sokatmondó esemény: megbüntettek egy taxisofőrt, aki bibliai idézetet tett ki az autójára. Ide jutott a keresztény Németország. Egyéb példák sorozata: orosz–ukrán háború, két kereszténynek mondott testvérnép egymást pusztító háborúja. Számos esetben hallottuk azt, hogy az egyháziak megáldották saját katonáik öldöklő fegyvereit. A büszke brüsszeli és egyéb országok vezetői nyilatkozataikban a fegyverszállítások növelésével, sürgetésével, „sátáni eszement” gondolkodással egy világháború kockázatát vállalják. A robottechnika, az internet világa látszólag a csúcstechnológia fele halad, amelytől az emberi élet színvonalasabbá tételét várják, valójában a sátáni, antikrisztusi világ közeledik.

Kedves magyar testvéreim! Jézus Krisztus földi, tanítói munkája során imádkozott értünk: „Atyám szenteld meg őket a Te igazságoddal, a te igéd igazság.” (János ev. 17, 17.) Jézus azért jött, hogy, megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Ha valami elveszett, azt jelenti, hogy nincs a helyén. Annak számára veszett el, akinek tulajdona. A teremtés jogán mindannyian Isten tulajdona vagyunk. Sátán azonban becsapja az embereket, ellopja a hitet. Hit nélkül viszont nem lehet Istennek tetszeni. A kereszténység akkor jó, ha nem dísztárgy. Ezért csoportosíthatják a hívőket is: az egyik hívő követi Jézust, a másik nem. Az egyik hívő elvégezi az Istentől reá bízott feladatot, a másik „kényelmesen lazít”. Tehát a Krisztust követő hívőnek élnie kell másokért, ez azt jelenti, hogy tenni kell. Sokszor hallottuk már, hogy az ébredésnek rajtunk kell kezdődnie. Nem azt kell várni, hogy a „kinti halottak” felébredjenek. Unott, unatkozó hívők nem tudnak lángra lobbantani másokat. Alázatosan, csendesen, de oda kell tenni magunkat a munkához. „Krisztus levele” kell legyünk mások számára, mielőtt a veszedelembe jutnának. Aki nem akarja olvasni az Igét, az is olvas környezetében. Nem lehet nem olvasni. Isten a tőle messzire szakadt embernek utána megy a levelekkel. Ateista, istentagadó – minden ember olvas az övéi életéből. Nem zárkózhat el előle, ott él mellette. Csodálatos szeretete ez az Istennek, hogy az Őt semmibe vevő világgal levelezik. Neked is, nekem is ilyen levélnek kell lennünk. Isten Igéjén keresztül levelezik az övéivel. Olvastad-e ma reggel a neked szóló levelét a szemeddel vagy a szíveddel? Nem kis dolog Isten levelének lenni. Kívánom vállalja minél több magyar ember ezt az isteni megbízatást: legyek Isten levele embertársai számára és akkor boldogan zengheti: „Jöjj Megváltódhoz, ó jöjj, siess! Most van időd rá, még ma kövesd! Áldani kész Ő, jöjj meg ne vesd. Nyájasan int, hogy jöjj. Ó mily szép lesz fent az életünk, hol már bűntől mentesek leszünk. A Kánaán lesz majd lakhelyünk. Úr Jézus, nézd, jövök!”

Bátkai Sándor