A Kivári család tagjai szívesen gazdálkodnak

Kivári Katalin Dezsőházán született, ahol a szülői ház kertjében gazdálkodnak. A domboldalon lévő szőlősből is 0,15 hektár az övéké, ugyanannyi jutott a testvérének is a szülői örökségből. A háznak a tágas, 0,4 hektárnyi kertjében paprikát, paradicsomot, tojásgyümölcsöt, uborkát, vöröshagymát, burgonyát termesztenek. Mindent, ami a konyhán szükséges. Mivel az állandó lakhelyük Aradon, a Bohus-palotában van, ahol nincs kertjük, a férjével, Jánossal tavasszal Dezsőházára költöznek néhány hétre, amerly idő alatt a kertben mindent elveteményeznek. Utána hazamennek, majd az autójukkal bármikor, amikor szükségesnek látják, újra kimennek Dezsőházára, számba venni a kertben szükséges munkálatokat, illetve az elvetett kultúráknak az állagát.

Amint Kivári János, a férje hozzáfűzte, semmi értelmét nem látják, hogy Aradon egész nap a tévét nézzék. Szívesen mennek Dezsőházára, a szabad levegőn zavartalanul dolgozni. Mivel a kertet túl nagynak tartják, abból egy jókora darabot herével vetettek be, amit maguk nem használnak el, mert nem mernek házinyulat tartani –a faluban a nyúltenyésztő gazdáknak az állatai valami betegség miatt elpusztultak. Azon is gondolkoztak, hogy talán érdemes lenne egy fejőskecskét tartani, csakhogy ők 2-3 napi munka után rendszeresen hazamennek Aradra, ezért a dezsőházi állataikról nem gondoskodhatnának. Kivárinénak a 85 éves unokatestvére az utcájukban lakik, csakhogy arról is a gyermekei gondoskodnak, hoznak neki főtt ételt.

Amint megtudtam tőlük, az egykori színmagyar Dezsőházán manapság talán 10-15 idős magyar él, akiknek viszont a leszármazottai már rosszul vagy egyáltalán nem tudnak magyarul. A főként Moldvából betelepült lakosoknak a fiatal férfi tagjai Nyugaton dolgoznak, majd a faluban 1000-2000 euróért megvásárolják az 1800 négyzetméternyi kerttel rendelkező, jobbára lepusztult házakat. Egyik közelükben lévő háznak a falai már ki vannak támasztva, hogy össze ne düljön, dupla kertje van, de akkor sem kapnak érte 3000 eurót. Az ő házuk jó állapotban van, 3600 négyzetméternyi kertjével, de ha el akarnák adni, nem hiszik, hogy 10 000 eurót kapnának érte. Az a baj, hogy a gyümölcsfák is eléggé öregek, ezért nem igazán teremnek. Közben az utcán lévő szilvafákon olyan sok volt a termés, hogy letörtek az ágaik a nagy súlytól és a viharos széltől.

Mindent egybevetve, még nem szándékoznak eladni a házat, mert a kert mégiscsak terem, a fákon is sok a gyümölcs, a domboldalon lévő szőlő is jó termést ígér, ezért ameddig győzik, addig megtartják a dezsőházi örökséget. Beszélgetés közben kimentünk a kertbe, ahol karókra futtatva, mindenfajta szőlőt, barack-, körte-, illetve meggyfákat tartanak, amelyek rendszeresen teremnek. Az összesen 4000 négyzetméternyi telken mindent termesztenek, amire a háztartásban szükség lehet. Valamikor a gyümölcsfáknak a közeit is megkapálták, manapság azonban már nem győzik, hanem gyomirtóval tisztítják meg a mindenfajta gyomtól. A domboldalon lévő 1500 négyzetméternyi fekete borszőlőt János idén már hatszor, minden eső után lepermetezte, de azzal együtt sem terem úgy, mint régebben. Érdekes, hogy a kertben termő hullós, fehérszőlőnek semmi baja nincs, noha nem is permetezik – mesélte érdeklődésemre Kivári Katalin és a férje, János.