Demokrácia és diktatúra

Sokan állítják: noha a demokrácia nem feltétlenül tökéletes, az emberiség „feltalálta” legjobb kormányzási, együttélési rendszer. Magamnak is ez a meggyőződésem. Bár hozzáteszem: általában, mert néha nem.

Igaz-e vagy sem (a latin mondás szerint „Ha nem is igaz, jól el van találva”), a hagyomány úgy tartja, hogy L. Q. Cincinnatus római patríciust, úgy 2500 évvel ezelőtt az eke szarva mellől hívták el dictatornak, azaz teljhatalmú vezetőnek az aequusok támadása miatt megrettent rómaiak. Döntő győzelmet aratott, majd mindössze két hét után lemondott. Neve az ókori időkben és az újkorban a mértékletesség, kötelességtudat és hazaszeretet polgári erényeinek szinonimájává vált. Pedig az adott helyzetben teljhatalommal bíró dictator volt. Mellesleg megmentette hazáját...

De hol vannak manapság a teljhatalmukról önként lemondó politikusok? Lehet, hogy csak a legendákban.

Olvasom a Nyugati Jelen pénteki számában Hollai Hess Ottó aradi gyökerű, messzire származott honfitársunk Butaság és rosszindulat című cikkét, miután a Kossuth Rádió reggeli kommentárjában azt hallom, hogy az Európai Unió elnöke, von der Leyen asszony „kifejezetten aggódik” a magyarországi helyzet miatt, merthogy egyes veszélyhelyzeti intézkedések túl messze mennek. Kedves baronessz, Ön, akit különösen tisztelek hétgyermekes anyaként, orvosként, politikusként, sportlovasként is kiválóan eligazodó hölgyet, most kissé, hogy is mondjam, eltévedtnek látszik a kor zűrzavarában. Nem tudom ugyanis, tán korlátozott értelmi képességeim folytán, hogy Ön szerint mennyire lépte túl a magyar miniszterelnök a mondjuk francia vagy olasz, román – meg sok más országbeli – kollégája adott helyzetben normálisnak számító hatáskörét és intézkedéseit. Egy rendkívüli helyzet, tetszik-e vagy sem (általában nyilván nem tetszik) rendkívüli intézkedéseket követel meg az emberi szabadságjogok, például szabad közlekedés, kijárás, emberek közötti érintkezés stb. korlátozása a közjó, és ennek keretében minden egyén, állampolgár tekintetében. Nincs sok idő mérlegelésre, parlamenti lacafacázásra, gyors, sőt azonnali intézkedések kellenek. Vagy tessék elképzelni, mivel járt volna, ha egy extrém helyzetben mindenki hagyta volna, hogy a dolgok menjenek, korlátozás nélkül, a maguk rendjén. Kolosszális méreteket öltött volna a járvány és az elhalálozások száma. El kell fogadnunk, hogy rendkívüli helyzetekben rendkívüli intézkedések kellenek, és azoknak alá kell vetnünk magunkat, saját érdekünkben is. Nem szeretetből, talán nem is meggyőződésből, hanem kényszerűen, nem lévén más, ésszerűbb megoldás.