„Elvesztett szavazatokkal képtelenség választást megnyerni”

Nyilatkozata alapján nem bánta meg KIRÁLY ANDRÁS oktatási államtitkár, hogy tavaly nem indult az RMDSZ Arad Megyei Szervezete elnöki székéért, de vezető tisztség nélkül is elmondja az alábbiakban véleményét a Szövetség stratégiájáról, a magyar versenypártokról, választási esélyekről, és persze szól az oktatási törvény végrehajtásának sikereiről, kudarcairól.

– Tavaly májusban a lapunknak adott interjút azzal zártuk, hogy fél év múlva megmondja, megbánta-e, hogy nem jelöltette magát újabb mandátumra a megyei RMDSZ élén. A félév letelt, megbánta?

– A jó öreg Ferenc József szavaival élve „meghánytuk, megvetettük”, és királyi többessel, úgy érzem, jól döntöttünk. A helyzeten módosítani kellett, és meggyőződésem, hogy egy megyei szervezet élén tízévenként illik változtatni, mert elburjánzik az automatizmus. Azt viszont látom, hogy a szervezet egésze kicsit nehezen reagált a változásra, viszont úgy érzem, ez a félév a kedélyeket elvitte arra a pontra, hogy lehet az új elnök és az új elnökség elképzelése szerint dolgozni. Nem győzöm hangsúlyozni, itt egyetlen lehetőségünk van: közösen tolni a szekeret. Időnként megállhatunk, pihenhetünk, de csak előre tolhatjuk. Ha jól összekapja magát ez a szervezet, akkor megtarthatja az elmúlt időszakban elért pozíciókat.

Választási évben sokan előre vagy temetnek, vagy ünnepelnek. Úgy érzem, az RMDSZ-re továbbra is az előretekintés, a tagság összekapása jellemző és hozza a formáját. Nehéz négy év és nehéz kormányzati három év áll mögöttünk, amelyben sok, népszerűtlen intézkedést szavaztunk meg, de ha körülnézünk a körülöttünk lévő román párttöbbségben, akkor azt mondom, inkább a körmömet vágom le, mint az ujjamat. Churchillt idézve, ha kell sírva, ha kell könnyezve, de végigmegyünk. Remélem, hogy 2012 vége fele azért sikerül megnyitni a szelepeket, és kedvezőbb gazdasági helyzetben várhatjuk a választásokat.

– Érez változást az aradi RMDSZ politizálásában?

– Továbbra is azzal küszködünk, amivel az elmúlt két évtizedben: nem tudjuk kivinni az üzenetünket, változtatni kellene a kommunikáción. Ez nem aradi specialitás, az országos elnökségnek is problémája, mert hiba szégyenlős nagylányként szemlélni a világot, bizony bátran fel kell sorolni a megvalósításainkat. Tokay György mondta mindig, nem csak jó kell legyél, hanem jónak is kell kinézzél. Ha valaki ezt dicsekvésnek veszi, akkor dicsekedtünk, de sosem magunkat fényezzük, hanem hogy lássa a közösség, eredményeket értünk el egy recessziós időszakban.

A fő probléma tehát az lesz, miként tudjuk ezt a kommunikációt feljavítani a következő nyolc-kilenc hónapban.

– A választók körében érezhető fásultság ellenére?

– A választó természetesen fásult, de mérje fel, hogy igazából róla van szó, mert a képviselő, kormánytag köszöni szépen, valahogy átéli ezt az időszakot, csakhogy ez édeskevés, mi a választónak akarunk könnyen átélhető időszakokat. Persze óhatatlanul felmerül a kérdés a választóban, mit tettek a politikusok, mit kaptunk. Az RMDSZ egy 6,6 százalékos közösséget képvisel, remélem, az arány megmarad, és biztosíthatjuk helyünket a döntéshozásban a következő négy évben is. Ha egyszer kiestünk a döntéshozatalból helyben vagy országosan, nem lesz erőnk visszakapaszkodni, ezért szeretném, ha mindenki jól az eszébe vésné, hogyan áll a kampányhoz a magyar közösségen belül.

– Eddig versenypárt sem volt.

– Nem akarok azzal foglalkozni, hogy lesznek-e versenypártok, vagy sem, de nekik is fel kell mérniük, mennyire lesznek versenyképesek. Szerintem egy újonnan alakuló párt nem fog labdába rúgni, esetleg labdázgatni fog, ha kiesik a labda a partvonalon túlra. A már meglevő versenypártjaink pedig már bizonyították, hogy mennyire versenyképesek, tehát itt egy józan együttműködésre lesz szükség, amelyben add meg a császárnak, ami a császáré, ismerd el, hogy kik képviselték eddig a közösséget megfelelőképpen, és próbáljunk úgy együttműködni, hogy továbbra is biztosítsuk a magyarság képviseletét a parlamentben, a döntéshozásban.

– Nem félnek a dacpecsételőktől, akik csakazértis a versenypártra voksolnak?

– Ez egy szabad ország, de a szabad választás lehetőségét azért ne dacból működtessük, és ne csakazértis másra szavazzak. Elvesztett szavazatokkal képtelenség választást nyerni, öt százalék alatt senkit sem képviselhetsz. Az udvari kerítésen túl is kell látni. Ez egy óriási kihívás lesz, és meg kell érteni, hogy a mi problémáinkat csak mi, magyarok oldhatjuk meg, vagy nem oldjuk meg sehogy. Szép a kettős állampolgárság, a honosítás, de a romániai magyar oktatás kérdését nem tudják a Szalay utcából megoldani, az általános magyar kérdéseket sem a magyar parlamentből oldják meg, hanem ezeket itt kell rendbe rakni, erre kell megtaláljuk a közös akaratot.

– Mi az esély az együttműködésre az EMNP-vel, mi lenne az ideális megoldás?

– Még nincs döntés, viszont RMDSZ-szinten megtelepedett egy rossz tapasztalat az EP-választásokról. Mi közös listát csak RMDSZ logó alatt képzelünk el, RMDSZ listára kell iratkozzék az illető, RMDSZ által kidolgozott előválasztás alapján, közös megbeszélés, döntés alapján áll össze a lista, ha ezt elfogadják, elképzelhetőnek tartom az együttműködést, viszont a közös RMDSZ és egy másik magyar versenypárt koalíciója már öt plusz három százalékos bejutási küszöböt jelent, ami országos szinten elérhetetlen, helyi szinten megkérdőjelezhető. A magyar közösség problémája, mennyire tudjuk megértetni a mellettünk működő versenypártokkal, hogy most együttműködésre van szükség. A négy év utáni együttműködésről, stratégiáról pedig még bőven lesz idő gondolkodni, tárgyalni. Ha nem, akkor az RMDSZ külön indul, hisz ehhez rendelkezik megfelelő logisztikával, 22 éves tapasztalattal.

– Kormányon marad az RMDSZ a választásokig?

– A legutóbbi SZKT-döntések, hallott vélemények alapján kormányon maradunk, mert nincs miért kilépni. Mi nem játszhatjuk el azt a buta lépést, amit a PSD tett 2009-ben, választási évben nem hagyhatod ott a kormányt, mert akkor nélküled szervezik meg a választásokat. Függetlenül attól, miként módosulhat még legkésőbb márciusig a választási törvény, szerintem valószínűleg marad a 2008-as rendszer, nem lesz vegyes, választókörzetes-listás rendszer. És ne feledjük, akad még egy kiszámíthatatlan probléma, ez pedig, hogy mennyire szól bele az államfő az egész kérdéskörbe.

– Például a regionalizálásba?

– Igen, erre a PDL vevő, mert nem látják, nem akarják látni a veszélyt, ami számunkra, magyarokra nézve tragikus, mert nemcsak a nyolc mega-megye a gond – másképp nem nevezhető, mert így szerepel az Alkotmányban –, hanem az utána következő települési összevonások. Ők sem akarják elveszíteni a polgármestereiket, de számunkra a települések összevonása a legnagyobb probléma.

– Elképzelhető, hogy a PDL a regionalizálás erőltetésével akarja kipiszkálni az RMDSZ-t a kormányból, hogy akkor majd megy magától?

– Ez a veszély akkor lép fel, ha akaratunkon kívül a kormány felelősséget vállal érte. Szerintem senki nem gondolta át ezt komolyan.

– Hogyan áll a tanügyi törvény végrehajtása?

– Továbbra is fenntartom, és nem a tisztségviselő beszél belőlem, hogy ez egy jó törvény, csak két dolgot nem vettünk figyelembe: az egyik, hogy Romániában nehézkes a törvények életbe léptetése, a másik, hogy ez rettentően pénzigényes dolog. Funeriu miniszter elmondta, hogy nem second hand törvény született, csak a pénz, amit biztosítanak mellé a végrehajtáshoz, nem luxusétteremhez, hanem a pizzázóhoz elég.

– Konkrétan, milyen területekről?

– Minden területről, például, az iskolák befejezéséhez, itt 1-2 milliárdos tartozás halmozódott fel, de említhetem, hogy az esélyegyenlőséget biztosító elképzelésekhez sincs pénz: vidéki diákok eljuttatása onnan, ahol megszűnt az iskola, a minőségi oktatás kérdése, a bérek emelése, hisz ezek még mindig a 2008. márciusi szinten vannak. A törvény lehetőséget biztosít a tanterv változtatásához, mert ha reformot akarsz, ezen nagyon gyorsan változtatni kellett volna, nem négy-nyolc éveket várni. A tankönyv ráér, mert jó pedagógusnak tantervet kell adjál, a többit megoldja. Vitatott az új beosztás a kötelező oktatásról, vitatott a három vagy négyéves gimnáziumi oktatás bevezetése, de ismétlem, a legfontosabb a gyors bevezetés lett volna, új alaptantervvel. Abszurd, hogy a mostani ötödikesek kilenc kötelezőt járnak majd, de a régi tantervek alapján. Viszont az előnyökhöz sorolnám, hogy a kötelező tanterv az időnek csak 80 százalékát köti le, a tanárnak 20 százaléknyi játéktere marad, hogy erről maga döntsön. Sajnos a szakma, akárcsak az ország, konzervatív, mindent leegyszerűsítve figyelnek. A törvény lehetőséget ad, többek között oktatási intézmények közötti együttműködésre, konzorciumok létrehozására, ami nagyon fontos itt Arad megyében, de megnyílt a kapu a kihelyezett osztályokra is, persze ezt helyben kell eldönteni. Fontosnak tartom, hogy a közösség beleszólhat, felelőse lesz, mi történik az iskolájában. A vezetőtanácsban szülők vesznek részt, évente a tantestületet kiértékelhetik, aki nem felel meg, azt elküldhetik.

– Hát ehhez viszont keménykezű igazgatók kellenek.

– Így van. Oda jutunk, hogy a szülő maga viszi el a gyerekét, ha gyenge a tanári kar, elégedetlen az iskolával, mert a fejpénz megy a gyerek után. Senki nem akadályozhatja meg, hogy ne a gyerek érdekeit nézze.

– Most is elviszik a magyar gyerekeket románba.

– Pontosan, de most a szülők megideologizálják a dolgot, a jövőben viszont majd nyíltan odavágják, hogy elégedetlenek a minőséggel, tanárokkal. A törvény megadja a lehetőségeket, hogy fejlődjenek az oktatási intézmények, a kisebbségi fejezet pedig kifejezetten komplett és jó, minden anyanyelven tanítható. A minisztériumban előrehaladott állapotban van a kisebbségeknek szánt román nyelv- és irodalom program, külön tantervet kap szeptemberre a magyar közösség. Amit felvállaltunk, elvégezzük, most is végigtárgyaljuk az aradiakkal az iskolahálózatot, hol kell meghozni a nem túl kellemes döntéseket. A lényeg, hogy az iskolák kihasználják a törvény adta lehetőségeket. Számunkra fontos, hogy a legkisebb magyar faluban is legyen magyar oktatás, de meg kell nézni, van-e szakképzett pedagógus, ne olyan oktasson, aki háromszor megbukott az érettségin, találjunk olyan megoldást, hogy a szülő nyugodt szívvel küldje a gyereket iskolába.