Letakarítani akarták vagy eltakarítani?

Az eset szerda reggel kezdődött, mikor is a magyarság legféltettebb kincsét, az aradi Szabadság-szobrot egy „irgalmas szamaritánus” tisztogatni kezdte – kinek a megbízásából, és milyen előtanulmányok után, erre még nincsen egyértelmű válasz, de tény, nem mindegy, hogy milyen anyagot milyen anyaggal tisztítanak. (Ezt már anno a zsilvásárhelyi Brâncuși-alkotással, a Csók kapujával is „eljátszották”. Ott is a jó szándékú, de nem megfelelő tisztításnak lett meg a kellemetlen eredménye.)E sorokat olvasók valószínűleg azt mondhatnák, hogy egy szobor nem érez, túlzás lenne azt állítani, hogy bántották a szobrot, de aki magyarnak vallja magát, az a maga bőrén érez minden apró homokszemet és esőcseppet, mely az emlékművet károsítja. Mint kiderült, a már fent is említett „szamaritánus” mindennemű utánajárás, tájékoztatás és tájékozódás nélkül kezdte el a letakarítási munkálatokat egy magas nyomású homok- és vízszóróval cégtársaival. Szerencsére a szobor nagy, nekik meg csak egy gépük volt, így egy nap alatt nem tudták teljesen „letakarítani” (értsük itt tönkretenni). Mivel a Nyugati Jelenben írtunk akciójukról, másnap már nem is jöttek vissza. Bognár Levente még idejében leállította eme „kulturális bűntett” elkövetőit. Egyértelművé vált, hogy addig, míg az újságban meg nem jelent a cikk, senki semmit nem tudott erről a tevékenységről (amelyet amúgy, ha szakszerűen és felkészülten végezték volna, akár jól is végződhetett volna). Sajnos, a szoborban még így is komoly károk keletkeztek azokon a részeken, melyeket megbolygattak a „hozzáértő dorelek”. Több helyen is kitörtek darabok a szobor talapzatából, néhol 20-25 centis darabok hiányoznak, és a darabkákat még csak nem is látni sehol a környéken. Eltüntették, hogy ne maradjon nyom, mely róluk árulkodna? Fölösleges erőfeszítés. Már mindenki tudja. A lépcsők fölötti talapzati részen, melyen koszorúink szoktak sorakozni, már nem dicsőségesen fényes a márvány, hanem matt, és ütött-kopottnak hat. A szobron, melyet éveken át a minorita templom udvarán nagy gonddal őriztek, mely jelképe az aradi magyarságnak, s melynek koszorúzására nem volt még olyan év, hogy ne jöttek volna el még Magyarországról is, egy meggondolatlan pillanat alatt csúnya (de remélhetőleg visszafordítható) károkat okoztak. Jogosan kért szót Bognár Levente a csütörtöki városi tanácsülésen, hogy felhívja a városvezetés figyelmét, a magyar emlékművekhez ne nyúljanak, és ne károsítsák meg értékes szobrainkat. Mint azt Bognár Levente az ülés után elmondta, már felvette a kapcsolatot azzal, aki utoljára restaurálta a szobrot. Reméljük, minél hamarabb helyre tudják állítani, ráadásul eredeti formájában!