Méltányos teherviselés

Zöld átállás, a széndioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése, elektromos autók, megújuló energiaforrások és hasonlók: a környezetszennyezés csökkentése és a tágabb értelembe vett éghajlatváltozás ügye kiemelt fontosságú Nyugaton. Az ügy az EU prioritási listáján is előkelő helyen szerepel. A világ más részein azonban kevésbé. Winkler Gyula EP-képviselővel beszélgettünk erről.

– Képviselő úr, Európa a zöld és digitális átmenet folyamatának közepén van, az Ukrajna elleni tavalyi orosz katonai agresszió jócskán felbolygatta a helyzetet az energia-ellátás és a zöld átállás terén is.

– Tavaly óta az EU célja, hogy függetlenedjen Oroszországtól, ami a szénhidrogéneket illeti. Németországban például tavaly csúcsot ért a kőszénhasználat, az orosz energia-forrásoktól való leválás nyomán kőszénalapú hőerőműveket indítottak újjá, s új bányákat is indítottak. A Global Energy Monitor, a globális energiapiac alakulását nyomon követő nemzetközi agytröszt nemrég közzétett elemzése szerint 2022-ben aggasztóan növekedett a kőszén alapú, környezetszennyező energia világszerte, s ebben az európai, 1%-nál valamivel nagyobb növekedés elenyésző a világ más részeihez képest. Kínába, Indiában és általában Ázsiában tapasztalható a legnagyobb növekedés, sőt, a tendencia további növekedésre utal. Több mint 200 új szénalapú hőerőmű építésére bocsátottak ki engedélyt, Kína, India és Indonézia tervezi a legtöbb felépítését. Kínában 90 új építési engedélyt adtak ki, ami azt jelenti, hogy hetente majdnem két új hőerőmű építésébe kezdenek a már működők mellett. Nem akármilyen kispályás országokról van szó, hanem a világ legnépesebb két országáról, melyek együttes lakossága megközelíti a hárommilliárdot, s a több mint 200 millió lakosú Indonézia is benne van a világ legnépesebb tíz országa között.

– Kína toronymagasan a világ első számú környezetszennyezője, egymagában nagyságrendekkel több széndioxidot bocsát ki, mint például az egész EU. Brazíliában évente óriási méretű területet irtanak ki az Amazonas menti esőerdőből, a bolygó legnagyobb erdőjéből. A harmadik világban a lakosság robbanásszerű növekedése jelent komoly terhet a környezetre. Megfelelő víz- és csatornahálózatok hiányában a hulladékok egyszerűen a folyókba kerülnek, olyannyira, hogy India és Afrika egyes nagy folyóit teljesen ellepi a szemét, olykor már nem is lehet látni a vízfelületet. A rendkívül súlyos problémák ellenére kevesebb figyelmet fordítnak a környezetvédelemre, klímacélokkal pedig jóformán nem is törődnek.

– Ezért is gondolom, hogy az EU-nak globális téren fokoznia kell klíma- és kereskedelmi diplomáciai tevékenységét, az unión belül pedig arra kell összpontosítania, hogy méltányos legyen a zöld átmenet. Az EU szén-dioxid-mentesítési erőfeszítései kudarcra vannak ítélve, ha globális viszonylatban a többi ország nem tesz hasonló erőfeszítéseket. Európán kívül a fejlődésre – mindenekelőtt gazdasági fejlődésre – nagyobb hangsúlyt fordítanak, mint a környezetvédelemre. Változtatni kellene a szemléleten, hatékonyabb nemzetközi fellépésre van szükség. Nem elég nemzetközi konferenciákon összejönni és ambiciózus célokat kitűzni, ha később nem tartjuk be mindannyian, amit elhatározunk. Az EU továbbra is kitartóan törekszik a klímacélok elérésére, ráadásul a zöld átmenet közepén vagyunk, miközben zajlik az ukrajnai háború. Az EU-nak meg kell találnia az eszközöket, a módokat, hogy az éghajlatváltozás terén kifejtett diplomáciai tevékenység és a kereskedelmi diplomácia révén rávegye a globális partnereinket is, hogy kövessenek minket ezen az úton.

– A kereskedelmi egyezmények jelentős szabályozási eszközt jelentenek az EU számára.

– Indiával például 25 éve zajlanak a tárgyalások egy kereskedelmi megállapodás megkötése céljából, de eddig nem sikerült befejezni. De nemcsak a külső partnerekkel való viszonyban vetődik fel a méltányosság kérdése, hanem az unión belül, tagországok között is. Az EU-ban igen eltérő a gazdasági adottságok és az erőforrások helyzete országonként, egy olyan megoldás, amely jó Dániának – csakhogy egy példát adjak – korántsem biztos, hogy nálunk is ugyanúgy beválhat. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az átállás méltányosságára. Nem elég, ha van egy méltányos átállást támogató alap, figyelembe kell vennünk az egyes országok és régiók sajátosságait. A zöld átmenet sikere nagymértékben függ attól is, hogy az EU-n belül mennyire lesz méltányos.

– Nyugaton a szélsőséges környezetvédők nyomása gyakran felülírja a szakmai szempontokat és a józan észt is.

– Vannak radikális környezetvédők, akik bármilyen áron, minél hamarabb szándékozzák elérni a kibocsátások lefaragását és a klímasemlegességet. Radikális szemléletük erőltetésével azonban könnyen elveszhet a lakossági támogatás, az EU elveszítheti az emberek bizalmát. Végül is a zöld átállás nem irányulhat az emberek ellen. Nap-, szél- és vízenergia ötvözetéből nem lehet biztosítani az EU energia-szükségletét. Más forrásokra is szükség van még 25-30 évig, a zöld átállás lényegében ennyit tart. Az EU-n belül is jelentősek az eltérések az alternatívákat illetően. Franciaországban az atomenergia nagy szerepet játszik az ország energia-ellátásában, ezért nagy nyomást gyakorol, hogy az atomot zöld energiának minősítsék, és partnereket is keres ehhez. Ellenben Németország a földgázt helyezi előnybe, inkább azt használná átmeneti energiaforrásnak, és szintén szövetségeket köt más tagországokkal. Szerintem Romániának rendkívül aktívnak kell lennie a Franciaország vezette csoportban, ugyanúgy, mint a Németország vezette csoportban is. Ez ráadásul Hunyad megyét is közvetlenül érinti, nemcsak ipari jellege miatt, hanem azért is, mert Vajdahunyadon és Petrozsényban felsőfokú műszaki oktatás is zajlik. A zöld energia termeléséhez is szükség lesz mérnökökre és szakemberekre, ebből a két Hunyad megyei műszaki egyetem hasznot húzhat, főleg, hogy Nyugaton jelentősen csökkent a mérnöki szakma iránti lakossági érdeklődés, a kelet-európai, vagy Európán kívüli szakemberek már most is felülreprezentáltak e téren.

– Köszönöm a beszélgetést!

– Én is köszönöm!