Pellegrini Miklós: „Stabil rendszert szeretnénk”

Miután visszatekintettünk a főgimnázium és az óvoda tavalyi évére, kissé távolabb vetettük a hálót a tanügyben. Pellegrini Miklós megyei helyettes-főtanfelügyelő válaszolt kérdéseinkre.

– Hogyan értékelné a 2012-es évet pozitívumokkal, negatívumokkal együtt?

– Volt pozitívum, volt negatívum is bőven. Pozitívum, hogy iskoláink száma nem csökkent, a létszám is maradt, sikerült kisebbségi iskoláinkat, osztályainkat megtartani, még ha összevont formában is. Sőt, érdemes megemlíteni, hogy új, önálló, jogi személyiségű iskolát hozhattunk létre Erdőhegyen összefogás, közös akarat révén. A tanszemélyzet, többé-kevésbé állandó, de örömmel fogadtuk a fiatal, új pedagógusokat is.

A tanulmányi eredmények terén volna bőven javítani való. Túl sok és gyakori a középszerű, illetve a kimondottan rossz teljesítmény, sokan nem tartják a tanulást komoly célnak és az eredményeiket nem kitartó munkával próbálják elérni.

Gond volt 2012-ben, hogy a tavasz végi kormányváltás hatására már megtervezett, folyamatban levő eljárások megváltoztak, és így, menetközben módosítani nem volt egyszerű feladat.

– Mennyire volt sikeres az új tanügyi törvény alkalmazása?

– Sajnos, csak részben kerülhetett alkalmazásra az új törvény, hiszen nem készült el mind a mai napig egy pár, igazán fontos módszertan, metodológia, működési szabályzat, amik valójában nélkülözhetetlenek. Nincs tisztázva az iskolák vezetőtanácsainak működési szabályzata, mi több, az iskolák szervezési és működési szabályzata sem. Ez utóbbi esetben, egy 2005-ös miniszteri rendelet alapján dolgoznak iskoláink, holott a törvény új lehetőségeket is biztosítana.

Amit feltétlenül kifogásolnom kell, az a tantervek és a hozzárendelt tananyagok felülvizsgálásának elmulasztása, illetve ismételt elhalasztása. Ilyenformán a törvény által előírt csökkentett óraszám, ami a tanulók megterheltségén kívánt volna könnyíteni, csupán egy szándék maradt.

– Újdonság volt az előkészítő osztály bevezetése. Ezzel kapcsolatban mi a meglátása, véleménye?

– Valóban újdonságot jelentett az előkészítő osztály bevezetése. Azáltal, hogy kötelezővé vált, része lett a gyermek iskolázási folyamatának, és ez mindenképp hasznos. Az előkészítő osztály tehát része az iskolának. Az más kérdés, hogy maga a tanterem, ahol a tanulás és a szervezett, célirányos játék folyik, az óvoda, vagy az iskola épületében van-e. Nem ez a lényeges szempont. Az viszont igen, hogy a kicsi, 6 éves gyermek, együtt van-e nagyobb társaival, például a szünetekben, és mit tanul, mit les el tőlük informális úton.

Az előkészítő osztály teljesen más alapokra építkezik, mint a szokásos első osztály, ugyanis integrált módon kezeli a tanulási folyamatot, illetve a tanítandó anyagot. A tantárgyak nincsenek mereven elhatárolva, a fő módszer a játék, a cél a gyermek kompetenciáinak megalapozása, majd fejlesztése. Fontos szempont, hogy aki ezek szerint kezdte meg az előkészítő osztályt, ugyanilyen bánásmódban részesül majd az eljövendő első és második osztályban is. Így, az első ciklus, a tulajdonképpeni alap egységes elvek szerint alakul.

Ismét más kérdés, hogy ezekből az elképzelésekből, mennyit és hogyan leszünk majd képesek megvalósítani. A szándék és szaktudás megvan, de felmérni az eredményeket csupán évek múltán lehet.

– 2013-ban vannak-e a tanfelügyelőségnek olyan tervei, ötletei, amit előterjesztenének a minisztériumnak?

– Igen, több ilyen is van, bár ezek technikai kérdések. Példaként, hadd említsem meg az országos vizsgák lebonyolításával kapcsolatos észrevételeinket, elsősorban az érettségi vizsga szervezési problémáira vonatkozólag. Vannak javaslataink a tanerőmozgás kalendáriumának átírására is, a tanulmányi versenyek szabályzatának módosítására és egyebekre.

Ugyanakkor, vannak észrevételeink általában a humán erőforrás kérdéskörében, hiszen köztudott, hogy a rendszer alulméretezett ilyen szempontból. Magyarán: nincs elég alkalmazott, elsősorban a kisegítő személyzet száma nem megfelelő.

– Milyen gondolatokkal, tervekkel néznek a 2013-as év elébe?

– Igazából azt szeretnénk, ha valamilyen módon stabilizálódna a rendszer, ha nem lenne állandó a változtatások sora, hiszen ezek következményei legtöbbször nem becsülhetők fel előzetesen és objektív módon. A döntések politikai hátterét a szakmai szempontoknak ellensúlyozniuk kell, sőt, ez utóbbinak kell többet nyomnia a latban.

Örvendetes lenne, ha a tanulók időszakos, kétévenkénti felmérése – ahogy a törvény erről rendelkezik – megvalósulna, és betöltené nem kiértékelő, hanem regláló, optimizáló hatását.

Nagyon fontosnak tartjuk az iskolák biztonságát, azt, hogy a tanulók erőszakmentes légkörben tanulhassanak és neveltessenek. A szellemi környezet, a szervezeti kultúra fontossága és minősége szintén nagyon jelentős, mindezt folyamatosan kell ápolnunk.  

Abban is reménykedünk, hogy az intézményi autonómia gyarapodni fog, a döntés és vele együtt ennek felelőssége valóban a helyi érdekeltség kezébe kerül és a közösségek élni tudnak majd ezzel.