Szlahotka István
(1929–2014)

Amikor egy tanár már negyed százada nyugdíjas, csak a meglett korúak, azaz a negyvenen felüliek emlékeznek rá. Ilyenkor, ha egy újsághírre, egy telefonhívásra figyelünk, emlékek elevenednek meg – többen visszaemlékeznek: engem, minket is tanított.

Szlahotka István nehéz iskolai, társadalmi időszakokat fogott ki. A Temesvári Piarista Gimnáziumban érettségizett utolsó egyházi diákként, két hónappal az oktatási intézmények államosítása előtt. De olyan osztályban, ahol Salló Ervin, későbbi fizika szakos egyetemi tanár, vagy Túri László kanonok is tanult. Matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett, de közben csaknem profi módon evezett. Talán élete egyik legnagyobb fájdalma volt, hogy szubjektív okokból kimaradt a Helsinki Olimpián résztvevő román válogatottból.

Tanított a volt Zárda utódiskolájában, a 4-es Középiskolában, majd a Ioan Slavici Líceum magyar osztályaiban, ezután a 3-as számú Középiskolában, a mai Csiky Gergely Főgimnázium jogelődjében. Ez utóbbi iskolában egy évtizeden át aligazgató volt s egyben tagozatvezető, hiszen végig román igazgatás volt ebben az időszakban. Az iskola neve, a szakok állandóan változtak, Szlahotka István nehezen viselte a vezetés terheit. Nem volt szónok, se asztalveregető, jó fizika-, s ha kellett, matematikatanár volt.

Szakértelmét becsülve csalták, csalogatták neves román iskolákba is, de igazán a magyar oktatásban érezte jól magát, ezen osztályok családias hangulatait kedvelte.

Utoljára a 2011-es véndiák-találkozón járt a volt Zárdában (Pedában) betegen, de egykori tanítványai, a hetvenes éveikben járó „lányok” nagy szeretettel vették körül. Remélhetőleg ez az emlék maradt meg benne Aradról, tanítványiról, az őt fogadó fiatalabb tanártársairól.

Nyugodjék békében!

Matekovits Mihály