Tizennyolcadik tanévét kezdi a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum

Hétfőn becsengetnek a hazai tanintézményekben. A 18. tanévét indító dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban az általános, tanévszerkezet-módosítás hozta újdonságok mellett mutatkozó számos kihívásról beszélgettünk Balogh Csaba-Károly iskolaigazgatóval.

– Iskolánk szeptember 5-én 18. életévét fogja betölteni, nagykorúvá válik mindenféle szempontból. A román oktatás történetében ez a legkorábbi iskolakezdés. Elvileg szeptember elsején indult az új tanév, de hát a kollégák már e hét elejétől bejártak az iskolába, hiszen nem lehet egy közel három hónapos vakáció után egy-két nap alatt összekapni a dolgokat. Elő kell készíteni a termeket, a technikai felszerelést. A nagyobb javítások már a múlt tanév végén lezajlottak. Gond volt az épület tetőzetével, két helyen is befolyt a víz. Erre sikerült anyagi forrást szereznünk, és rendbe tenni. A nyár folyamán elkészült az iskola közvetlen szomszédágában lévő telken az RMPSZ felkínálta játszótér, amelyet az óvodásaink és kisiskolásaink használhatnak majd. És májusban befejeződött a hőközpont beszerelése, ki is próbáltuk, van a fűtés, van meleg víz.

– Ez azt jelenti, hogy az idén ősztől nem lesz már fűtésprobléma?

– Nagyon remélem, hogy nem lesz. Ahhoz, hogy állandó jelleggel beindítsuk, még el kell intézni a munkálat hivatalos átvételét, illetve ennek lepapírozását a polgármesteri hivatal felé. És vissza kell kötnünk a fűtési hálózatra az étkezdét, illetve a bentlakást, mert itt kénytelenek voltunk átmenetileg elektromos bojlerrel megoldani a meleg vizet. Amúgy a bentlakást is szeretnénk a következő hetekben felújítani. Erre megvan a pénz, és remélem, találunk kivitelezőt, aki rövid időn belül elvégzi a szükséges munkálatokat, hogy az új normáknak megfelelő, korszerű bentlakásunk legyen.

– Fontos változás ebben a tanévben, hogy az iskola égisze alatt működik a dévai magyar bölcsőde is. Intézményvezetőként, hogyan értékeli ezt az áthelyezést?

– Alapjában öröm, hogy gyarapodik az intézményünk. A gyakorlati kivitelezés azonban meglehetősen sok akadályba ütközik. Kormányszinten tavaly hozták meg a döntést, hogy a bölcsődéket áthelyezik az iskolák kötelékébe. Magát az épületet továbbra is a polgármesteri hivatal tartja fenn, a munkatársaink viszont tanügyi alkalmazottakká lettek. A gondunk az, hogy nem jelent meg a normatíva, hogy hány gyermek mellé hány gondozót lehet/kell alkalmazni. Az igazság az, hogy ebben a zsenge korban kevésbé beszélhetünk oktatásról, sokkal inkább felügyeletről, ellátásról, és ehhez lényegesen több gondozó kell, mint mondjuk az óvodában, ahol a gyermekek többsége már önállóan is el tudja látni az alapszükségleteit. Az idei beiskolázási tervben három csoportot hirdetett meg a tanfelügyelőség ebben a bölcsődében. Ez 45 gyermeket jelent.

– Van ennyi magyar kisgyermek a városban?

– Sajnos tudtommal nincs. És a beiskolázási adataink is azt mutatják, hogy az idei bölcsődéseinknek mintegy harmada, 13 gyermek magyar. Ez azonban az a kor, amikor a gyermekek egyáltalán elkezdenek beszélni. Könnyen ragadnak rájuk az új szavak. Úgyhogy nagyon jó, ha magyar beszédet is hallanak. Véleményem szerint senkinek nem válik kárára, ha kétnyelvűek a foglalkozások. Tény, hogy ez a napközi-átvétel, a jellegzetes bürokratikus világunkban jó nagy adag energiát elvett az iskolánk életéből. Remélem, megtérül a befektetett munka, és a napközi tényleg szerves részévé válik az intézményünknek. Az oda járó gyermekek nálunk folytatják majd az óvodát, iskolát. Arra is van példa az iskolánkban, hogy román anyanyelvű gyermeket magyar óvodába írattak, és aztán itt is érettségizett.

– Az iskolában hogy áll a diáklétszám?

– Évek óta folyton demográfiai mélypontot emlegetünk, és sajnos ezek a mutatók minden évben képesek még alább menni. Ha a bölcsődei gyermekeket nem számítjuk, akkor az iskolánkban és óvodánkban összesen 370 gyermek van, ez kevesebb, mint 2005 szeptemberében, amikor indult ez az iskola. Az előkészítő osztályunkba 13 kisdiákot írattak, és van 22 kiscsoportos óvodásunk.  Sajnos a demográfiai mutatókon nem tudunk változtatni. Igyekszünk az itt élő magyar és vegyes családok számára vonzóvá tenni az iskolánkat. Az igények nagyon megnőttek. A társadalom tíz év alatt óriásit változott. Próbálunk lépést tartani.

– Melyek az intézmény erősségei, amivel vonzani tudja a diákságot?

– Elsősorban rengeteg a kulturális, közösségi tevékenység, amelyek az oktatás mellett gazdaggá, színessé, tartalmassá teszik a mindennapjainkat. A mi iskolánk nemcsak oktatási intézmény, de közösségi, kulturális központ is. És azt remélem, hogy diákjaink ennek a közösségnek értékes tagjaivá lesznek. Mindig úgy igyekszünk megszervezni az életünket, hogy mindenkinek jó legyen, diáknak, szülőnek, pedagógusnak. De elsősorban mégiscsak a diákok javát tartjuk szem előtt. Az óvodásoknak hosszított programjuk van, itt ebédelnek, pihennek, játszanak délután, amíg a szülők utánuk jönnek. Az Iskola Alapítvány jóvoltából idén is biztosítani tudjuk az elemisták számára a délutáni foglalkozást. Az általános iskolások a jellegzetes ötödikes-hatodikos átmeneti, kiskamasz időszak után már maguk gondoskodnak arról, hogy jól érezzék magukat az iskolába. Programokat szerveznek. Ez a középiskolásokra is jellemző. Számukra igyekszünk olyan szakmai gyakorlatot biztosítani, amely segít a későbbi elhelyezkedésben a munkaerőpiacon. Az iskola technikai felszerelését is folyamatosan bővítjük, korszerűsítjük. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy jó kommunikációt alakítsunk ki a diák–szülő–tanár háromszögben. Az eredményes munkához, a jó hangulat megteremtéséhez erre van leginkább szükség.

– Visszatérve a szeptember 5-i iskolakezdésre, hogyan alakul a tanév új szerkezete?

– Idén nem félévek lesznek, hanem öt modul és csak az év végén számítanak tanulmányi átlagot. Az első modul október utolsó hetéig tart, amikor lesz egy egyhetes őszi szünet, aztán december 22-től egy bő kéthetes karácsonyi vakáció, február végén lesz a sívakáció, aztán tavasszal a húsvéti szünet és június 15-én zárul a tanév. A megszokott iskolai értékelés év végére marad. A diákok minden tantárgyból kétszer annyi, plusz két jegyet kell kapjanak, mint ahány órájuk van egy héten. Például én földrajzszakos vagyok. Heti két órában gondolkodva, az év végéig összesen hat jegyet kell adjak egy diáknak. Félévi dolgozat nem lesz, de minden tantárgyból meg van szabva, hogy hány jegyet kell adni írásbeli felmérésre. Az év végi átlagot ezúttal nem kerekítik, tizedes pontossággal kerülnek a naplóba. Mindez elvileg arra irányul, hogy stresszmentesítsék a diákok életét. Én remélem, hogy a változások meghozzák a hozzájuk fűzött reményeket, bár merem állítani, hogy a mi iskolánkra eddig sem volt jellemző a diákok túlhajszolása.

– Tavaly sok szülő számára meglepetést okozott, hogy az iskola földszintjén nem az ismerős arcok fogadták a kisdiákokat, hanem a helyi Andrei Şaguna óvoda három csoportja volt a tantermekben. Akkor átmeneti helyzetről beszéltek. Marad-e idén is ez a felállás?

– Idén mindenképp marad. Eredetileg két évről volt szó, és értesüléseim szerint ez reális határidő. Az Andrei Şaguna iskola épülete teljes felújítás alatt áll, ezért az osztályait átmenetileg szétszórták különböző iskolákba. Mi kevés termet tudtunk felajánlani, az óvodai csoportokat fogadtuk be. Ez jó döntés volt. Az elmúlt tanévben semmiféle konfliktus nem volt. Mi jó házigazdaként, ők pedig jó vendégként viselkedtek. Sőt a karácsonyi és évzáró ünnepély modelljét is átvették. Úgyhogy már ez is nyereség. Amúgy az épület felújítása jól halad. Elvileg nem lesz akadály, hogy a következő tanévtől saját épületükben kezdjék az oktatást.

– Hétfőn csengetnek be. Hányra várják a diákokat?

– A megszokott rendben, reggel 9 órától lesz a tanévnyitó, jó idő esetén az udvaron, ha pedig eső lesz, akkor az aulában. Idén is biztosítjuk az ingáztatást a más településen élő diákjainknak. Bízom benne, hogy mindenki elér a tanévnyitóra, szépen ünnepi öltözetben, és jó körülmények között, reménységgel indíthatjuk ezt a tanévet.