Tűhossznyi előny

A dokumentáció elkészült, a rendelettervezet közvitája december 29-én lezárult, így a kormány bármelyik ülésén rábólinthat a szebb napokat gyakorlatilag soha meg nem ért aradi Sanevit 2003 Rt. átpasszolására az egészségügyi tárcától a nagy állami zsákba, az AVAS-hoz. 

A Ritli László egészségügyi miniszter által jegyzett előterjesztés indoklásában szerepel, hogy az aradi fecskendőgyár kritikus helyzetbe került, a szaktárca, mint többségi részvénytulajdonos pedig anyagi források hiányában képtelen finanszírozni a gyár, a gépek, eszközök őrzését-védelmét, a termelőegység „konzerválását”, jobb időkben reménykedve. A különböző, már privatizált egykori állami vállalatokban megmaradt többségi vagy kisebbségi részvénycsomagokat kezelő AVAS feladata lenne, hogy befektetőt keressen a Sanevitnek, majd értékesítse a céget. Az AVAS azonban nem a privatizációs pörgéséről híres, inkább arról, hogy hosszú évek alatt sem volt képes megszabadulni az állam több száz, magánkézbe eladott üzemében megmaradt pár százalékos részvénymorzsáitól. Az állami tulajdon cerberusa ezért mai napig kénytelen egy felduzzasztott hivatalnoki apparátust fizetni csak azért, hogy nyilvántartsanak, kövessenek, néha 0,5 vagy 1 százalékos részvénycsomagokat olyan cégekben, amelyektől az állam már rég megszabadult.

Vagyis nullához közeli a valószínűsége, hogy az AVAS sikeresen harcol a Sanevit privatizációjáért, és talál egy befektetőt, amely varázsütésre újraindítja az egykoron drága, de mára fizikailag, műszakilag leamortizálódott gyártósorokat, és az aradi egyszerhasználatos fecskendők, tűk elárasztják az ország kórházait, járóbeteg rendelőit. Ha az Egészségügyi Minisztériumnak húsz év alatt igazából egyszer sem kellettek az aradi fecskendők, pedig a gyár sok évig a tulajdonában volt, akkor mi a garancia, hogy idegen tulajdonostól vásárolnak majd, miután a fecskendő-bizniszt már rég felosztották egymás között az érdekelt cégek.

Pedig amikor 1991-ben egy bátor vállalkozói csoport kitalálta, hogy érdemes lenne Romániában egyszerhasználatos fecskendőket készítő gyárat építeni – akkor a kórházakban, rendelőkben még főzték a tűket –, úgy tűnt, kellő lobbival a szaktárca meggyőzhető, hogy az itt gyártott termékeket (is) megrendelje a kórházak számára. Más kérdés, hogy úgy vágtak bele a gyár felhúzásába, hogy a készítendő fecskendőkre, tűkre még nem volt piacuk. A Mosócz szélén, a nagyváradi út baloldalán kapott telekre kétmilliárd lejes BRD-kölcsönből húzták fel a csarnokot, további 37 millió dolláros, a pénzügyminisztérium garanciájával, banki hitelből vásárolták meg a gyártósort. A termelés megindult, és 2001-ben például, 6,24 millió lejes árbevétel mellett még 21 901 lej nettó profitot is hozott a Sanevit, ám a gondok tulajdonképpen az első pillanattól kezdve halmozódtak. A minisztérium ímmel-ámmal rendelt a fecskendőkből és tűkből, a fizetség viszont rendre csúszott, a cég képtelen volt törleszteni a BRD-hitelt. A kétmilliárd lejre az évek során további 8 milliárd kamat rakódott, s hiába fizették ki 1993-ig magának a kölcsönnek a nagy részét (1,52 milliárd lej), a késedelmi kamatot tovább görgették, és a bank 1999-ben végrehajtást kért. A tárgyalások eredményeként a Sanevit elérte, hogy a hitelező haladékot, újabb ütemezést adjon, de 2000-ben végképp padlóra került a gyár, és az adósság fejében, a már zárolt vagyon az AVAB-hoz – az AVAS elődje – , miután a pénzügyminisztérium, mint garanciavállaló, fogcsikorgatva, de kifizette az angol banknak a gépvásárlásra annak idején felvett hitelt, kamatokkal összesen 61,3 millió dollárt. Az adósság fejében lefoglalt Sanevitet azonban az AVAB sem tudta eladni, és hosszas tárgyalásokat követően az Egészségügyi Minisztériumra lőcsölték. Ekkor úgy tűnt, hogy a tárca végre kihasználja a Sanevitet, és termeltetni fog, de az optimisták nagyot csalódtak. Az új tulajdonos átszervezés címszó alatt Sanevit 2003 Rt. névre ugyan átfestette a cégtáblát, de talpra állítani már nem akarta az üzemet. Sőt, hallani sem akartak arról, hogy a Sanevit Rt. körülbelül kétezer kisbefektetőjét (hétköznapi embereket, akik megtakarításaikat tették be osztalék reményében) részvényesnek elismerje.

Az évi 125 millió fecskendőre és 390 millió tűre kalibrált, most már Sanevit 2003 nevet viselő gyárban tehát csak áltermelés folyt, a nettó veszteség 2003-ban 1,36 millió lejre ugrott, 2005-ben pedig már 174 millióra, miközben a raktárakban több százezer lej értékű áru porosodott. A fecskenedő- és tűgyártás 2005-ben végleg leállt, és hogy ne kelljen lakatot tenni a kapura, 2007-ig a Kinder tojásokban lévő ajándék műanyag dobozát készítették a nagyváradi Romexa Rt.-n keresztül az olasz Ferrerónak. Később még elcsíptek néhány kisebb rendelést egészségügyi egységcsomagok, tűk készítésére, de ezek a bevételek sem mentették meg a Sanevit 2003-at a 2007-ben, az aradi törvényszéken kimondott fizetésképtelenségtől. Ezekben az években felröppent, hogy a Sanevit talán fuzionál a iaşi Antibiotice gyógyszergyárral – a lobbit Adrian Niţu képviselő vezette –, de végül ez a változat is dugába dőlt, nyilvánvalóan azért, mert a felvásárló szintén képtelen lett volna piacot biztosítani a fecskendőknek.

Tehát a Sanevit 2003 Rt. várja, hogy a kormány bármelyik héten, a soros ülésen meghozza a rendeletet és az egészségügyi tárca 84,7 százalékos részvénycsomagjának átadásával átkerüljön az AVAS-hoz (a megmaradt 15,3% már az AVAS tulajdona), vagyis egykori magáncégből állami vállalat legyen. Az AVAS, látva a jelenlegi befektetői hangulatot, maximum annyit érhet el, hogy talál egy beruházót, amelyiknek szüksége van a gyárépületre. A gépsorok romániai újraindítása pedig a sci-fi világába tartozik.