„Almási Béla jó magot vetett el!...”

Arad – Abban a szerencsében lehetett részem az évek során, hogy többször meglátogathattam a kisiratosi nemzetközi alkotótábort, és részt vehettem a záró kiállítás megnyitóján is. A látottak alapján ezért állíthattam néhány évvel ezelőtt megalapozottan, hogy a rendszeresen visszatérő művészek hatására egy bizonyos kisiratosi iskola van kialakulóban, és ez nem más, mint az absztrakt térhódítása. És ez nemcsak a festményekre volt érvényes, hanem – bár ez kissé furcsán hangzik! – a plasztikákra is. Nos, a pénteken a Delta Galériában megnyílt X., jubileumi tárlat anyaga mindezt jócskán meghazudtolja.

Amikor erről kérdeztem Ugron Rékát, a mostantól nemcsak az alapító Almási Béla nevét felvevő, hanem az alkotóműhely minősítést is felvállaló tábor művészeti vezetőjét, szinte magától értetően mondta: egy ilyen heterogén társaság alkotó munkájának az eredményét természetszerűleg meghatározza a részvevő művészek egyénisége. Ráadásul ezúttal a meghívás során igyekeztek a fiataloknak is megadni az esélyt, ami egyáltalán nem vitte el a „termést” az absztrakt felé, sőt, inkább egy egészséges egység alakult ki. A tárlat anyagát egyébként – figyelembe véve a jubiláris jelleget – az idei és a tavalyi alkotásokból válogatták ki.

A pénteki megnyitóról beszámoló gyorshírben nem térhettünk ki a megnyitón résztvevő személyiségek mondandójára, ezekből idézünk most egy csokornyit.

Bognár Levente alpolgármester: Nemes kezdeményezést folytatunk, bizonyítva, hogy itt, a végeken is lehet értéket teremteni, úgy, hogy egyúttal társadalmi szolidaritást is felmutatunk.

Barla Zsuzsa, a Romániai Máltai Segélyszolgálat főtitkára: Ismételten igazolást nyert, hogy művészek képesek segítséget nyújtani a rászorulóknak.

Maria Orosan-Telea műkritikus: Almási Béla akart valamit maga után hagyni, mégpedig az érték támogatásának a szellemét.

Onisim Colta, a Romániai Képzőművészek Szövetsége aradi tagozatának alelnöke: Almási Béla jó magot vetett el, mert az kikelt, és termést hozott.

Ami a társadalmi szolidaritást, a rászorultak megsegítését illeti, gondolom, nem kell külön hangsúlyozni, hogy itt a kisiratosi Máltai Házról van szó, az ottani gondozottak ellátásának a támogatásáról. Az ott maradó alkotásokat ugyanis igyekeznek külföldön értékesíteni – bár ez, amint elhangzott, nem túlságosan váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ám így is, a házban elhelyezve, lelki felüdülést nyújthatnak az ott lakóknak.

A tábor lelke, Vajda Noémi, Almási Béla menye és szellemi örökségének lelkes folytatója, a megnyitón csöndesen meghúzódott a háttérben. Bizonyára úgy érezte, idei feladatát elvégezte (jöhet a következő évi, immár tizenegyedik alkotóműhely megszervezése). A szerénység azonban nem váltott át álszerénységbe, ezért is vállalták fel az ismételt aradi bemutatkozást, amit igencsak jól tettek, ezt igazolta a komoly érdeklődés az Aradi napok kellős közepén: a rendezvénysorozatba nemcsak szépen beilleszkedett a tizedik, jubileumi kisiratosi tárlat, hanem színesítette, gazdagította azt, és talán az sem mellékes, hogy mindez szent István napján történt.

Végül egy csöppet sem mellékes részlet: az eseményen szükségesnek érezte részt venni Wolfgang Thill, a Rotary klub tagja, a németországi Cochem- Zell képviselője, aki tizenhat éve támogatja a Kisiratosi Máltai Segélyszolgálat tevékenységét.

A tárlat szeptember 5-ig látogatható, vasárnap kivételével naponta 9–17 óra között.