Vénusz nercben

A javakorabeli, vagy pláne idős néző azt hihetné, hogy mindent tud a nő–férfi kapcsolatáról, akár rendkívül bonyolult viszonyairól.

Pedig tud egy búbánatot: akár egy színdarab kapcsán rádöbbenhet, hogy újabb és újabb vonatkozásait fedezheti fel. Talán ezért is érdekes az élet a férfi–nő viszonylatában, mert mindig szolgálhat meglepetéssel, váratlan fordulattal.

David Ives amerikai kortárs szerző (magam nem ismerten eddig nevét, talán az olvasó igen?) Vénusz nercben című darabját december 5-én este láthatták az aradi nézők a nagyszínház stúdiótermében, egy 18 éven felülieknek szóló előadásban. Hogy mennyire csak felnőtteknek szól a Békéscsabai Jókai Színház és az Aradi Kamaraszínház koprodukciója, azon lehetne kicsit vitatkozni – a mai tizenévesek nagyon korán érnek –, bár azon aligha, hogy a darab mélyebb megértése érett gondolkodást és nagy élettapasztalatot igényel.

A kerettörténet: egy kezdő rendező női szereplőt keres kétszemélyes (erotikus) egyfelvonásos drámájához, a darab kettejük találkozását, párbeszédét jeleníti meg. Egy kétszemélyes darabot nehéz színpadra és diadalra vinni (nem sok drámaírónak – és rendezőnek – sikerül, hogy az előadás ne fulladjon unalomba). Nos, a ma már távolról sem fiatal (jelenleg 69 éves) David Ives-nek sikerült a kilenc éve keletkezett darabjában, s biztosra veszem, hogy nem keveset tud a két nem viszonyáról.

Tege Antal (az aradiak a Kamaraszínház kiváló színészeként is jól ismerhetik a darab békéscsabai rendezőjét) azt nyilatkozta, hogy „a Vénusz nercben egy önmagát is feladni képes személyről (szól), aki nem valakibe szerelmes, hanem maga a szerelem fogalma érdekli”. Ami biztos: Czitor Attila (Tamás, a rendező) és Földesi Ágnes Villő (Vanda) kifogástalan előadást produkál egy amúgy díszleteiben és ruházatban „szürke”, nem túl látványos (de az előadásnak nagyszerűen megfelelő) környezetben.

Azt hiszem úgy is fogalmazhatnék, hogy ez egy „ínyenceknek” szóló kamaradarab és előadás, nagyközönség előtt, nagyszínházban aligha lenne átütő sikere.