A süllő folyóvízi horgászatának módszerei (II.)

Az előző részben a süllő horgászatának mártogatós és tapogatós módszerét mutattam be. A második részben a süllőzésnek egy közkedvelt módszerét, az úszóval való horgászást mutatom be. Ezt a módszert sikeresen alkalmazhatjuk folyóvízen a limányban, langóban sőt a kőrézsűn is. A kőrézsűn úgy horgászhatunk eredményesen, ha az áramlatban elengedjük, majd onnan tapogatásszerűen vontatjuk vissza csalinkat meg-megállva, ismét vontatva, a hosszú bottal jól benyúlva, hogy így a kőrézsű lábát tudjuk megvallatni, hogy van-e ott süllő.

Nagyon fontos az ereszték megválasztása. Ha túl mélyre engedjük felcsalizott horgunkat, nagy az elakadás veszélye, ha pedig nem eléggé mélyen keressük a fenék közelében lapuló süllőt, véletlenül sem lesz süllőkapásunk, legfeljebb domolykó vagy csuka támad rá a vízközti falatra. Limányban, langós vízben is akkor számíthatunk jó eredményre úszós horgászatunk során, ha időnként tapogatás szerűen kombináljuk a két módszert.

Az úszós horgászat másik fajtájánál, a lefenekezett úszóval való horgászatnál, a horogelőke leágazását kell olyan mértékűre szabni, hogy az süllőközelbe kerülhessen. Természetesen ezzel az úszózással is átmehetünk tapogatóba, és mivel a feneket érő ólommal érezzük a meder alakulását, jókora területen kereshetjük a süllőt. Ha elfáradtunk ebben a tapogatós – úszózós módszerben, pihentetőül kitámaszthatjuk a botot, hadd keresse meg most a süllő a csalinkat. Így is lehet sikerünk. Megjegyzem, én nem egyszer jártam már így.

Ami a csalizást illeti a folyóvízen célszerűbb a kishalat orrlyukán át horogra tűzni.  Nagyon csendesen folydogáló vízben viszont jobb, ha a hátuszony mögött tőzzük fel csalihalunkat, akkor viszont meg se próbáljunk tapogatni, mert azonnal gorombán bepödrődik zsinórunk, még a forgókapocs ellenére is.

A következő részben a süllő folyóvízi horgászatának fenekező módszerét fogom bemutatni.

Kádár Tibor