Portugália a lerúgott Cristiano Ronaldo nélkül ért fel a csúcsra

Portugália megcsinálta! A rendes játékidőben mindössze egy mérkőzést tudott megnyerni (a Wales elleni elődöntőt 2:0-ra), kétszer hosszabbításban lőtt góllal (Horvátország és Franciaország ellen), egyszer büntetőpárbajt követően (Lengyelország ellen) sikerült győznie a franciaországi Eb-n, míg a csoportszakaszban, többek közt a magyarok ellen vívott egyik legszebb Eb-mérkőzésen (3:3) három döntetlenre futotta erejéből.

Amint arról korábban is írtam, az Eb-n mutatott játékuk miatt a döntőben nem a portugáloknak szurkoltam, egészen addig, míg Payet belé nem szállt Cristiano Ronaldóba. Persze, mondhatják sokan, hogy Clattenburg játékvezető sem látott kivetnivalót a francia belépőjében, ám aki már fordult meg valaha futballpályán, az tudja, a francia kemény, látszólag labdára irányuló belépője ellenfele, csapata legjobbjának, Cristiano Ronaldónak a megfélemlítését volt hivatott szolgálni. Ronaldo pechére a belépő idejére támaszkodó lábát nem tudta időben felkapni, így megbicsaklott a térde (időközben már bejelentették, hogy térdszalag húzódása lett, amiért a spanyol Szuperkupa döntőt valószínűleg ki kell hagynia).

A Saint-Denis-i Eb-döntő számomra azt hozta, amit előzetesen vártam, két taktikailag jól szervezett csapat csatáját, amely szívesebben engedi át ellenfelének a kezdeményezést, hogy aztán egy kontrából vagy pontrúgásból találjon be. A mérkőzés statisztikái, azon belül a labdabirtoklási arányok szorossága is előbbi állításomat igazolja, hiszen mindkét csapat a másiktól várta, hogy kezdeményezzen. A franciák javára legyen mondva, hogy legalább lövésekkel többet próbálkoztak, ám ez a végső boldogsághoz kevésnek bizonyult.

Az Eb-döntő véleményem szerint az egyik legunalmasabb Eb-döntő volt az elmúlt tizenegynéhány évben, meg merem kockáztatni, hogy a 2004-es görög–portugál (1:0) is élvezetesebb volt, mint a mostani portugál–francia, de hát abban az időben az akkor még nagyon fiatal CR-rel felálló portugálok a látványfocira is adtak, nemcsak az eredményességre. Mondjuk, akkor az is lett a vesztük.

Érdemes megemlíteni, hogy a portugál aranyérmet jelentő egyetlen gól szerzője, Éder az idei Eb-n mindössze a csoportszakaszban, Izland és Ausztria ellen játszott 7, illetve 8 percet, Fernando Santos általában csak akkor cserélte be, ha kellett egy igazi csatár is a csapatba (Ronaldo és Nani inkább középpályás, mint csatár), azaz ha már minden kötél szakadt és nagyon kellett a gól. A franciák elleni mérkőzésen ugyan nem szakadt minden kötél, de Santos mester jól megérezte, hogy ellenfele megroggyant és az erőszakos, erős testfelépítésű Éder bevetésével a francia védőket igyekezett lekötni.

Portugália 2004 után másodszor szerepelt Eb-döntőben, és ezúttal legjobbja, Cristiano Ronaldo nélkül is győzni tudott. Ha azt vesszük, a görögök ellen elveszített finálé után már valahogy járt nekik ez a siker, és ezen az Eb-n ha nem is látványosan, de kőkeményen megdolgoztak érte.

Portugália–Franciaország 1:0 (0:0, 0:0, 0:0) – hosszabbítás után

Saint-Denis, Stade de France, 75 868 néző. Vezette: Clattenburg (angol).

Portugália: Rui Patrício – Cédric, Pepe, Fonte, Raphaël Guerreiro – William Carvalho – Renato Sanches (Éder – 79.), Adrien Silva (Moutinho – 66.), Joao Mário – Nani, C. Ronaldo (Quaresma – 25.). Szövetségi kapitány: Fernando Santos.

Franciaország:Lloris – Sagna, Koscielny, Umtiti, Evra – Pogba, Matuidi – Sissoko (Martial – 110.), Griezmann, Payet (Coman – 58.) – Giroud (Gignac – 78.). Szövetségi kapitány: Didier Deschamps.

Gólszerző: Éder (109.)