Portugália másodszor döntős, CR beérte Platinit a góllistán

A franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokságon a Portugália–Wales-mérkőzés az idei kontinenstorna első elődöntője volt, amelyet a nyugati sajtó csak a Real Madrid két sztárjának, Cristiano Ronaldo (CR) és Garath Bale párharcaként aposztrofált. Portugália ötödször jutott el az elődöntőig Európa-bajnokságon, de korábban csak egyszer, még a 2004-es hazai rendezésű tornán játszhatott döntőt. Wales története első kontinensviadalán elképesztően jól teljesített, de végül a portugálok megálljt parancsoltak a walesi álmoknak.

A portugál együttes Fernando Santos irányítása alatt kísértetiesen kezd hasonlítani arra a görög válogatottra, amely 2004-ben éppen őket győzte le hazai környezetben, és lett Európa-bajnok. Persze, akkor nem Santos irányította a görögöket, hanem a német Otto Rehhagel, ám Santos volt az, aki átvette Rehhagel örökségét, és négyéves időszaka (2010–2014) alatt ismét hírhedté fejlesztette a görög reteszt. Vezetése alatt a görögök a 2012-es Eb-re és a 2014-es vb-re is kijutottak, ám nem alkottak maradandót. Hazája válogatottjával annyi előnye van, hogy pár klasszis játékos is a rendelkezésére áll, mint CR, Nani, Pepe, Queresma, vagy az ifjú tehetség, Renato Sanches. Szóval, Santos sikeresen száműzte a látványfocit válogatottjából, a portugál varázslatból mára már csak CR, Nani, vagy Quaresma egy-egy technikai villanása maradt, a mérkőzések nagy részében a csapat fegyelmezett, helyenként durva védekezéssel igyekszik megóvni saját kapuját a góltól, majd villámgyors ellentámadásokkal, vagy pontrúgásokból igyekszik a győzelmet jelentő gólocskát megszerezni. Tiszta görög–olasz tempó!

Miután Wales is ezt a görög–olaszos filozófiát képviselte az eddigi Eb-n, mondjuk egy kis brites atletikussággal megspékelve, nem várhattunk egy látványos mérkőzést az első elődöntőben. Bár az első félidőben Walesnek több jó akciója is volt, ezek nem okoztak gondot a jól záró portugál védelemnek. A másik oldalon az első félidőben Collins mindent elfejelt CR elől, a többi portugál meg alapból veszélytelen volt. Aztán jött a második félidő, CR már eleve Chester oldalán kezdett, és az 50. percben a derék walesi védő le is maradt róla Guerreiro szögletbeadásánál, buuum egy fejes, és máris vezettek a portugálok. (Cristiano Ronaldo pedig beérte Michel Platinit az Eb-k örök-góllövőlistájának élén, ez volt a portugál kilencedik gólja). Három perccel később ismét Ronaldo lőtt kapura, a lesen lévő Renato Sanchez átlépte a labdát, a mögüle berobbanó Nani pedig becsúszva megszerezte a portugálok 2. és egyben mindent eldöntő találatát (2:0). Ezt követően a portugálok „behúzták a kamiont” Rui Patricio kapuja elé, Bale 30 méterekről volt kénytelen lövésekkel próbálkozni (tegyük hozzá: csapattársaitól ezen a meccsen nem sok segítséget kapott), de kapura tartó lövéseit Patricio rendre védeni tudta. Coleman edző dicséretére legyen mondva, mindent megpróbált, hogy csapata fordítani tudjon, játékrendszert váltott, több támadót vetett be, ám semmi sem segített. Maradt tehát a 2:0-s portugál siker, ami egyben azt is jelentette, hogy CR-ék öt Eb-mérkőzést követően a rendes játékidőben is tudtak nyerni egy meccset (csoportszakaszban három döntetlennel jutottak tovább, a horvátokat hosszabbításban, a lengyeleket büntetőpárbajt követően búcsúztatták).

Személy szerint a döntőben nem a portugáloknak fogok szurkolni, függetlenül attól, hogy a német vagy a házigazda francia együttes lesz az ellenfelük.

Portugália: Rui Patrício – Cédric, Bruno Alves, Fonte, R. Guerreiro – Joao Mário, Danilo, Renato Sanches (André Gomes – 74.), Adrien (Moutinho – 79.) – Nani (Quaresma – 86.), Cristiano Ronaldo. Szövetségi kapitány: Fernando Santos.

Wales: Hennessey – Gunter, Chester, Collins (Jonathan Williams – 66.), Ashley Williams, Taylor – King, Ledley (Vokes – 58.), Allen – Bale, Robson-Kanu (Church – 63.). Szövetségi kapitány: Chris Coleman.