Wales kifogott a belgákon, a németek büntetőkkel verték ki az olaszokat

A franciaországi labdarúgó Európa-bajnokságon a hét végén befejeződtek a negyeddöntők. Arról már korábban beszámoltunk, hogy Portugália 1:1-es döntetlent követően büntetőkkel 5:3-ra győzte le Lengyelországot, és ezzel 90 perc alatt nyert meccs nélkül kvalifikálta magát az elődöntőbe. Pénteken a Wales–Belgium, szombaton a Németország–Olaszország, tegnap este, lapzártánk után pedig a Franciaország–Izland negyeddöntőket rendezték meg.

Belgiummal kapcsolatban ugye nekünk, magyaroknak igen rossz emlékünk van erről az Eb-ről, hiszen 4:0-s eredménnyel ejtettek ki bennünket a nyolcaddöntőben, úgy, hogy 1:0-s állásnál Szalaiéknak akár az egyenlítés is összejöhetett volna. Nos, a magyar válogatott ellen Bernd Storck taktikáját remekül olvasó és az ellen minden hibát könyörtelenül kihasználó belgák, pénteken este a Real Madrid sztárja, Garath Bale fémjelezte Wales ellen kellett kiharcolnia a továbbjutást. Az ellen a Wales ellen, amely a magyar válogatotténál sokkal szervezettebb védekező játékkal, könyörtelen kontrajátékkal, Bale személyében pedig kiváló pontrúgóval rendelkezik.

A Wales–Belgium találkozó kísértetiesen hasonlított a magyarok elleni mérkőzésre, hiszen belga rohamokkal, majd góllal kezdődött. Nainggolan 13. percben szerzett találata a walesiek meccsterveit is felborította, ellenben volt egy jobban működő vészforgatókönyvük. A csapatkapitány Ashley Williams a 31. percben egy szép pontrúgásfigurát követően maradt őrizetlenül és szerzett gólt (1:1), majd a második játékrészben két kontrából előbb Robson-Kanu (55.), majd Vokes (86.) szerzett újabb találatot ezzel beállította a 3:1-es walesi futballtörténeti sikert. Megjegyzendő: 2:1-es állásnál a belgáknak járt volna egy büntető, de Skomina játékvezető sípja néma maradt Nainggolan 16-oson belüli letaposásánál.

Sokan kérdezhetik, hogy tudott a több angol másodosztályban szereplő játékossal felálló walesi csapat legyőzni egy világsztárok sorát felvonultató belga együttest. Nos, a jó taktikán és az alázaton kívül szükség volt még a belga faktorra, ami jelen esetben az volt, hogy a Balék elleni mérkőzés előtt (is) a belga játékosok többségét ügynöki ajánlatokkal bombázták. Arról nem is beszélve, hogy szövetségi kapitányuk sem volt feladata magaslatán.

Wales: Hennessey – Chester, Ashley Williams, Davies – Nail Taylor, Joe Allen, Ledley (Andy King – 78.), Ramsey (Collins – 90.), Gunter – Bale – Robson-Kanu (Vokes – 80.). Szövetségi kapitány: Chris Coleman.

Belgium: Courtois – Meunier, Alderweireld, Denayer, Jordan Lukaku (Mertens – 75.) – Nainggolan, Witsel – Carrasco (Fellaini – 46.), De Bruyne, Eden Hazard – Romelu Lukaku (Batshuayi – 83.). Szövetségi kapitány: Marc Wilmots.

Minden kétséget kizáróan a német–olasz összecsapás volt a negyeddöntők rangadója, ennek megfelelően az UEFA a torna egyik legjobb játékvezetőjét, a magyar Kassai Viktort jelölte ki irányítására. A magyar játékvezető és stábja, apróbb hibáktól eltekintve kiválóan vezette a találkozót, ezzel újabb lépést tett afelé, hogy övé legyen az Eb-döntő is.

De ne szaladjunk ennyire előre. A német–olasz mérkőzésről tudvalevő volt, hogy a kontinenstorna két technikailag és főleg taktikailag legképzettebb csapata méri össze erejét. Az olasz taktika tiszteletét jelezte német oldalról, hogy Joachim Löw szövetségi kapitány is az Antonio Conte által használt háromvédős játékrendszert alkalmazta, úgymond, mint kesztyű a kézre igyekezett rásimulni az olaszok meccs-forgatókönyvére. Ez javarészt sikerült is. Türelemjátéka a 65. percben hozta meg eredményét, amikor a sokadik olasz, saját térfélen történt labdavesztést követően Gomez remekül futtatta lyukra Hectort, akinek beadására Özil remekül érkezett. Már-már azt hihettük, hogy 1:0-s eredménnyel ér véget a mérkőzés, amikor Boateng buta hibáját követően büntetőhöz jutottak az olaszok. A 11-est, bár Neuer rajta volt, Bonucci magabiztosan értékesítette:1:1.

A hosszabbításban egyik csapat sem akart túlzottan kockáztatni, bár a németeket vitte előre a teuton vér, de szerencséjükre az olasz kontrákat sikerült jól levédekezniük. A büntetőpárbajnál előkerültek a német cetlik. Köpke kapusedző a párbaj kezdete előtt egy listát tanulmányozva Neuerrel egyeztetett, a németek magabiztosságát jelezte, hogy bár Schweinsteiger nyerte meg mindkét pénzfeldobást, azaz a kapuválasztásét és a labdásét is, a német az olasz tábor előtti kaput választotta és a kezdőrúgást is átengedte a taljánoknak. Az első páros (Insigne, Kroos) sikerrel járt, majd a táncos Zaza megmosolyognivaló fölélövését követően Buffon fogta Müller büntetőjét, Barzagli gólja olasz vezetést jelentett, Özil lövése a kapufán csattant, de a magyar kedvessel rendelkező Pellé addig-addig igyekezett Neuert bűvölni, míg kapu mellé nem lőtte próbálkozását. A fiatal Draxler magabiztosan értékesítette a magáét (2:2), az utolsó körben Bonucci ezúttal rontott, akárcsak Schweinsteiger. Az ezt követő idegek harcát a németek bírták jobban, Hummels, Kimmich, Boateng, illetve Parolo és De Sciglio értékesítették büntetőiket, de akkor jött Darmian, aki kihagyta a magáért, majd Hector, aki viszont, ha nagy izgalmak árán is, de belőtte sajátját (6:5), így Németország jutott a négy közé. Tegyük hozzá: megérdemelten, hiszen az eddigi Eb alatt ők voltak a legkonstansabbak, az olaszok elleni mérkőzésen is több helyzetük volt és a mezőnyjátékot is uralták.

Németország: Neuer – Höwedes, Boateng, Hummels – Kimmich, Khedira (Schweinsteiger – 16.), Kroos, Hector – Özil, Müller – Gomez (Draxler – 72.). Szövetségi kapitány: Joachim Löw.

Olaszország: Buffon – Barzagli, Bonucci, Chiellini (Zaza – 121.) – Florenzi (Darmian – 86.), Sturaro, Parolo, Giaccherini, De Sciglio – Éder (Insigne – 108.), Pellé. Szövetségi kapitány: Antonio Conte.