A kulcsszavak: nyitás, továbbképzés, együttműködés

Az idei tanév második félévétől Balogh Károly-Csaba, korábbi igazgatóhelyettes vette át a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum irányítását. A frissen kinevezett iskolaigazgatót az elmúlt másfél évtized kiértékelése mellett az új irányvonalakról, célkitűzésekről kérdeztük.

– Mindenekelőtt gratulálok, kitartást és jó munkát kívánok az új megbízatáshoz. Bár csak néhány napja vette át az igazgatói tisztséget, némi régiséggel rendelkezik már a dévai magyar tanintézmény vezetésében, hiszen az elmúlt tizenkét esztendőben igazgató-helyettesként dolgozott. Milyen tapasztalatokkal zárja ezt a bő évtizedes időszakot? Mit tekint a legnagyobb megvalósításának és mit értékel kudarcként?

– Köszönöm a biztatást. Tizenkét év nem kis idő. Igazgató-helyettesi munkám kapcsán mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy csapatmunkát végeztünk Kocsis Attila-Levente igazgató úrral. A mi iskolánkban soha nem volt divatban az alá- és fölérendeltség. Közösen hoztunk döntéseket az iskola előmenetele érdekében. Nyilván ebben az időszakban voltak szép megvalósításaink, illetve olyan dolgok is, amelyeket nem tudtunk teljes mértékben megoldani. Minden ember életében vannak felemelkedő, majd stagnáló időszakok, és vannak hullámvölgyek. Ez az intézményeknél is így van. A mi iskolánkban is voltak és vannak ilyen momentumok. De ha visszatekintünk az elmúlt évtized munkájára, akkor bőven van miről beszélnünk. Sikerült iskolabuszt vásárolni, sikerült bútorzatot cserélni az osztálytermekben, illetve a bentlakásban. Sikerült modern oktatási eszközökkel felszerelni az iskolát, külön kiemelném itt az IT-felszerelést, ami nagymértékben hozzájárul a minőségi oktatás feltételeinek a biztosításához. Nyilván vannak olyan dolgok is, amelyek nem teljes mértékben tőlünk függenek. Ilyen például a fűtési rendszerünk, ami állandó téma lett az utóbbi időszakban, de remélem, hogy hamarosan erről is be tudunk számolni, hogy pozitív előrelépést sikerült tennünk. Ha a kollégáim munkáját kellene elemezni, akkor azt is hangsúlyozni szeretném, hogy ebben az iskolában számos olyan rendezvényt, versenyt tartottunk meg, ami országos vagy nemzetközi szinten is intézményünk hírnevét öregbítette. Elsősorban gondolnék a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszára. Vagy az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének az országos versenyére. Legutóbbi nagy rendezvényünk a magyar nyelven tanuló általános és középiskolás diákok számára megrendezett országos matematikaverseny volt, épp mielőtt beállt a világjárvány. Azóta állandó átalakulásban vagyunk – de amúgy szerintem mindenki.  A matematika-tantárgyverseny viszont egy olyan sikertörténet volt, amivel mindenki elégedett volt. Ezért is büszke vagyok a kollégákra, a tanárokra, hogy egy olyan csapatot lehetett itt kialakítani, amely megpróbálta ennek az iskolának az életét előrevinni.

– Itt elsősorban anyagi megvalósításokról, illetve nagyobb országos szintű rendezvényekről tett említést. Az iskola elsődleges feladata azonban az oktatás. Ilyen téren milyen eredmények születtek?

– Az elmúlt tizenkét évben voltak komoly tanulmányi eredményeink. Ha a nyolcadikos vagy tizenkettedikes diákjaink eredményeit elemezzük, elmondható, hogy 2013-ban volt egy matematika–informatika–filológia osztályunk, ami ritkaságszámba ment Romániában. Nem hiszem, hogy volt még egy ilyen profilú osztály. Ezek a gyermekek 2013-ban végeztek, és nagyon szép eredményeket értek el. Ha lebontjuk szakokra, akkor matematika–informatika vonalon a mi iskolánk diákja első volt a megyében. Amúgy csak a hatodik, de az előtte lévők mind filológia osztályban végeztek. 2019-ben is a matematika–természettudomány osztály összes diákja átment az érettségin. Nyilván vannak hullámvölgyek is, nem tudunk mindig ilyen eredményekről beszámolni. De általában véve az elmúlt tizenkét évben a reál osztályokban az átmenési arány nagyjából 70-75 százalék körül mozgott – átlagról beszélünk!, míg a technológia–turizmus osztályban alacsonyabb volt az átmenési arány, olyan 40-45 százalék. De még ezzel is mi a városi struktúrában elég jó helyen szerepeltünk. Ez nem azt jelenti, hogy nincs min javítani. Csak ehhez két nagyon fontos elemre van szükség. Az egyik a diák, a másik a tanár. Ha ez a kettő együtt tud működni, akkor lehet ebből nagyon jó eredmény. Ha viszont csak egyik fél szeretné a jó eredményt, akkor nem igazán lehet azt elérni.

– Szintén nagyon fontos az iskola fennmaradása szempontjából a gyermeklétszám. Ez hogyan alakult az elmúlt bő évtizedben?

– Nem akarok demográfiai elemzést tartani, de az elmúlt évtizedben Európa szinten, Romániában, Hunyad megyében, Déván is rohamosan csökken a gyereklétszám. Ez tény. Ezen nemigen tudunk változtatni. Egy dolgot tudunk tenni, hogy gyereket vállalunk. Az elmúlt 12 évben volt egy hőskorunk, amikor 615 diák volt az iskolánkban. Jelen pillanatban 424 diákunk van, ami egy közel kétszázas létszámcsökkenést mutat. De el szeretném mondani, hogy az elmúlt 3-4 évben ez a fogyás stagnált. A gyereklétszám beállt egy reális, reményeim szerint tartható szintre. Semmiképpen nem szeretném, hogy az iskolánk diáklétszáma 400 alá csökkenjen. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az ide beiratkozott gyermekek végig itt maradjanak. Nyilván vannak helyzetek, amikor gyermekek mennek el tőlünk, de ez ellen nem igazán van mit tennünk. Ha a demográfiai helyzet változna, akkor gondolom, pozitívan érintene bennünket is ez a történet. 

– Az igazgatói kinevezést egy többlépéses vizsga előzi meg, amelyen többek közt egy menedzseri tervet is be kell mutatni arról, hogy hogyan képzeli el az iskola jövőjét, és milyen lépésekben szeretné ezt megvalósítani. Önnek melyek a legfontosabb célkitűzései a következő időszakra, elsősorban a négy évre szóló mandátuma idejére?

– Így van, az iskola-igazgatói versenyvizsga egy hosszabb folyamat. Van egy írásos része, és van egy interjú, amelyen be kell mutatni a stratégiai tervet az elkövetkezendő tanévre. Egy mandátumot szerzett intézményvezető azonban nem egy, hanem minimum négy évben gondolkodik. Én ezen az interjún a nagyon sok pont közül egyet emeltem ki: a kollégák továbbképzési lehetőségeit kell valamilyen szinten továbbfejlesszük. El kell ismerni azt, hogy egy változó világban élünk. A hagyományos tanítási módszerek már nem helytállóak. Ezért valamilyen irányba nyitottak kell legyünk. Ezt a nyitottságot csak úgy tudjuk elérni, ha használni tudjuk a számítástechnika nyújtotta lehetőségeket. Nem minden ember egyforma, és az egyetemeken megszerzett tudást, illetve a pedagógiai, módszertani ismereteket mindig frissíteni kell. Tehát valamiféleképpen új irányt kell venni. És ígéretet is kaptam arra nézve, hogy ebben támogatni fognak, hogy minél több interaktív továbbképzőt hozzunk ide, amelyek segítsenek az új módszerek beiktatásában a mi oktatási struktúránkba. Ezt emeltem ki ezen a vizsgán, de számos más dolog is van. Többek között az, hogy végre legyen fűtése az iskolánknak, ami nagy-nagy hátrányunk lett az elmúlt egy évben. Szeretnénk azt is, hogy valahogy meg tudjuk oldani a gyermekeink ingáztatását. Itt személyzeti gondok vannak. Szeretnénk továbbá olyan iskolai életet kialakítani, hogy továbbra is a Téglás maradjon a Hunyad megyei magyarság lelke, de olyan formán szeretnénk ezt megvalósítani, hogy azért az elsődleges dolog a tanítás-tanulás legyen. Mi elsősorban tanárok, pedagógusok vagyunk. Másodsorban megpróbáljuk szolgálni a közösséget, szűkebb, tágabb értelemben, de ezt valahogy úgy, hogy ne a tanulás rovására menjen. Szeretnénk további fejlesztéseket, újításokat beütemezni. Mint említettem, változó világban élünk. Nem igazán működik már az az oktatási trend, hogy beülünk az osztályba, és megtartjuk az órát. Interaktív dolgot kell kitalálni. A gyerekek nagyon pozitívan gondolkodnak ez irányba. Nagyon ügyesek az informatika terén. Magam is látom azt, hogy már kiskoruktól elég magas szinten művelik az internet, a számítógép világát, és ha ezt megtanulják úgy hasznosítani, hogy a maguk javára fordítsák, akkor úgy gondolom, hogy közösen sikereket tudunk elérni. Biztosan lesznek akadályok, de én optimista vagyok. Megpróbáljuk azt, hogy a mi iskolánk, ha már felkerült az erdélyi magyar oktatás térképére, akkor maradjunk is ott, nemcsak azzal, hogy létezünk, de azzal is, hogy eredményeket érünk el.

– Visszatérve a gyereklétszámra – az általános demográfiai csökkenés nyilvánvaló dolog, de azt is tudjuk, hogy Déván és környékén meglehetősen sok olyan magyar, illetve vegyes család él, akik román iskolába íratják gyermekeiket. Van-e valami elképzelés ennek a jelenségnek az oldására?

– Nagyon jó kérdés, annál is inkább, mivel épp a beiskolázási tervek ideje van. Tervünket a tanfelügyelőség jóváhagyta. Eszerint az iskolánk központi dévai épületében lesz egy óvodai kiscsoport, egy előkészítő osztály, két ötödik osztály és két kilencedik osztály. Tagozatként hozzánk tartozik Csernakeresztúr, ahol elsődleges célunk megtartani a magyar elemit. Ez lételem. Enélkül nem beszélhetünk majd a Téglás Gábor Elméleti Líceum jövőjéről. Muszáj ezeket a végvárakat tartani. Csernakeresztúr nem végvár, de mivel adminisztratív felosztás szerint Déva városához tartozik, ezért a mi iskolánk tagozataként tekintünk rá. Azt szeretnénk, hogy ott továbbra is működjön magyar tagozat. Nyilván én is tudok arról, hogy Déván, illetve a környező településeken vannak még magyar, illetve vegyes családok. Itt is van egy elképzelés. Szeretnék megbeszélést tartani az egyházvezetőkkel, hogy segítsenek, ha tudnak, érdemleges információt biztosítani ezekről a családokról. Jelzem, nem biztos, hogy minden esetben ezek a magyar vagy vegyes családok a mi történelmi egyházainkhoz tartoznak. De azért ezzel is próbálkozunk. Néhány kolléga jelezte, hogy szeretne segíteni ebben a történetben. Szeretnénk egy környékbeli feltérképezést végezni, hogy lássuk hogyan állunk, tudunk-e esetleg meríteni a még itt lévő magyar, illetve vegyes családokból. Az is újdonság, hogy 2021. szeptember elsejétől papíron a magyar bölcsőde hozzánk tartozik. Ennek a jogi helyzete, módszertana nem egészen világos. Nagyon remélem, hogy innen is tudunk valamilyen utánpótlást biztosítani az iskolánk számára. Hiszen gyakorlatilag egy iskola alapja az óvodában, bölcsődében kerül elhelyezésre. Ha mi innen a gyerekeinket meg tudjuk tartani, akkor erre tudunk építeni. Ha nem tudjuk megtartani az óvodai, illetve bölcsődei oktatásban résztvevőket, akkor nem hiszem, hogy nagy sikereket lehet elérni. Az mindenképpen jó, hogy a magyar bölcsőde hozzánk került. Be is foglaltuk a jövő évi beiskolázási tervbe. Három csoportunk lesz, és nagyon remélem, hogy ez is hozzájárul majd az induló osztályaink létszámának a gyarapodásához.

– Az elmúlt évek felsorolt eredményei többnyire külső támogatással valósultak meg. Elsősorban a magyar állam, de a helyi önkormányzat is nagymértékben támogatta, támogatja jelenleg is az iskolát. Saját forrásokra, bevételekre számíthat-e a tanintézmény? Ilyen elképzelés van-e a következő négy évre, lévén, hogy a Téglás Gábor Eleméleti Líceum modern, jól felszerelt ingatlannal rendelkezik?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy saját étkezdénk és saját bentlakásunk van. Az elmúlt két évben sajnos a világjárvány miatt nem tudtuk megvalósítani az előre betervezett programjainkat. De már vannak kéréseink, hogyan folytassuk a Határtalanul programban nyújtott szolgáltatásainkat, ami az iskolánknak bevételi forrást jelent, a diákjainknak pedig lehetőséget nyújt arra, hogy megismerjék a Kárpát-medence, elsősorban Magyarország vidékeit, betekintést nyerjenek az ottani oktatási rendszerbe. Mi mindenképpen szeretnénk továbbvinni ezt a programot, amennyiben a magyar állam jóvoltából lehetséges lesz. Figyelembe kell vennünk, hogy a bentlakás elsősorban a diákokat szolgálja, de továbbra is nyitottak vagyunk vendégek fogadására is, hiszen ez egy plusz bevételi forrást jelent, amire szükség van. Vannak olyan helyzetek, amikor egy-egy kisebb, sürgős befektetést önerőből kell megoldani. De ezen felül a pluszjövedelemből tudunk a törvény keretein belül anyagi forrást biztosítani a motiváló energiaként szolgáló ösztöndíjakra. A Kőműves Kelemen szülői bizottság nagyon jó partner e téren is. Mindig segítenek, amikor szükség van. Mindemellett én nagyon várom, hogy vége legyen ennek a világjárványnak, és újra élettel teljen meg az iskola, folytathassuk a sokrétű tevékenységet, ami szellemi és anyagi haszonnal párosul.

– Az ingatlannak nem csupán a bentlakás, az étkezde a része, de elég szép műfüves sportpályával is rendelkezik, illetve a bentlakás szintjén gondosan kialakított szolgálati lakásokkal is, melyek másfél évtizedig jó néhány téglásbeli tanárnak, illetve azok családának biztosított kedvezményes körülmények közötti lakhatást. Az utóbbi időben azonban nagyrészt felszabadultak. Ezeket hogyan szeretnék hasznosítani?

– Valóban szabadultak fel itt szolgálati lakásaink, amelyeket viszont nyomban át kellett alakítani elkülönítőnek. Merthogy a járványügyi előírások értelmében önálló elkülönítő kell az óvoda, az elemi, az általános iskola, illetve a középiskola számára. Nyilván hosszabb távon is vannak elképzeléseink a felszabaduló tanári lakásokkal. Ezt még vezetőtanácsi ülésen valamilyen formában meg fogjuk vizsgálni. Ezen én még nem gondolkoztam el, mert a járvány miatt minden bizonytalanná vált. De mindenképpen számításban vannak ezek a lakások, olyan vonatkozásban is, hogy egy-egy rangosabb esemény alkalmával megfelelő minőségi szállást tudjunk biztosítani vendégeinknek.

– Az online világ beálltával a Téglás Gábor Elméleti Líceum az elsők között oldotta meg az egységes oktatási platformot, ami mind a mai napig nagyon jól működik. A szülőkkel való kapcsolattartás viszont meglehetősen háttérbe szorult, és bizonyos értelemben el is halványodott. Sok szülő igényelné az online naplót, amellyel rálátása lenne legalább a tanulmányi eredményekre. Az online oktatással ugyanis sok szülő csak a félév végén szembesült gyermeke jegyeivel. Lesz-e hamarosan online napló az iskolában?

– A múlt félév derekán kaptunk egy árajánlatot, az online napló újraindítására vonatkozóan. Ugyanis a Téglás Gábor Elméleti Líceum évekkel ezelőtt elsők között vezette be ezt a fajta kapcsolattartást a szülőkkel. Amennyiben a jelenlegi körülmények között megfelelő anyagi forrást találunk rá, újra üzembe helyezzük. Itt az informatikus kollegákra, illetve a tanítókra, osztályfőnökökre hárul komolyabb feladat. Az ellenőrző, fizikai napló most is létezik, de azt mi is látjuk, hogy már nem elegendő. Emellett azonban marad a szülőkkel való személyes kapcsolat, amit a tanítók, osztályfőnökök egyénileg kell kialakítsanak.  

– Már beszélgetésünk elején hangsúlyozta, hogy az iskola vezetését csapamunkának tekinti. A tavalyi versenyvizsga nyomán a Téglás Gábor Elméleti Líceum új igazgató-helyettese Máté László lett. Hogyan látja a közös munka lehetőségét?

– Én gratulálok Máté Lászlónak, hogy elvállalta ezt a feladatot. Aki engem ismer, az tudja, hogy csapatban szeretek dolgozni. Nem vagyok híve az alá-fölérendelt viszonynak. És Máté Lászlóban is ugyanúgy azt a partnert látom, akivel pozitív döntéseket tudunk majd hozni, hogy ez az iskola haladjon a megkezdett úton, és javítsunk, ahol esetleg erre szükség van. Én úgy gondolom, nagyon fontos, hogy az igazgató és az aligazgató együttműködjön, és nagyon fontosnak tartom azt is, hogy ez a vezetési struktúra együttműködjön a kollégákkal, mind a személyzettel, mind a pedagógusokkal. Nagyon fontos egy olyan légkörnek a kialakítása, ami nem romboló, nem negatív irányú, hanem egy pozitív gondolkodást eredményez mindenki életében. És én azt hiszem, hogy ha ez így működik, akkor a gyerekek is át tudják ezt venni, és a gyerekek is pozitívabban tudnak hozzáállni az iskolához.