A kultúra a szeretet fokmérője

A kultúra a szeretet fokmérője – fogalmazta meg üzenetét jellemző tömörséggel, Böjte Csaba ferences atya, a Magyar Kultúra Napján. A dévai Szent Antal-plébániatemplomban tartott ünnepség szentmisével kezdődött, melyen Csaba testvér egyszerű, érthető példával mutatott rá, minél jobban szeretünk, tisztelünk valakit, annál szebben, gazdagabban fejezzük ki iránta való érzelmeinket. Így születnek a csodálatos versek, irodalmi, művészeti alkotások. Így született az idei dévai ünnepségnek helyet adó Szent Antal-plébániatemplom is. „Nagyon tisztelem, szeretem a bukovinai székelyeket, mert világháborúból jövet, egy újabb háború küszöbén, 20 évvel Trianon után volt bátorságuk nekiállni, és egy ekkora templom alapjait kiásni, és a világháború közepén jó végre vinni a munkájukat. Nem adták fel, nem keseredtek el. A férfiak a fronton véreztek, az itthon maradók befejezték a templomot. És azt gondolom, hogy azért ilyen nagy és azért ilyen szép ez a templom, mert ők nagyon szerették Istent. Ezért is állítom azt, hogy a kultúra valamilyen módon a szeretet fokmérője” – mondta Csaba testvér.

A szentmisét követően, dr. Simon Előd konzul, a kolozsvári magyar főkonzulátus képviseletében köszöntötte a dél-erdélyi ünneplőket. Széchenyi Istvánt idézve aktualizálta a kérdést: „Érdemes-e magyarnak lenni? A magam nevében, a legnagyobb magyarral együtt mondom, hogy felemelő érzés magyarnak lenni (...). És állítom, hogy kifizetődő dolog is lehet magyarnak lenni, de csak egy estben: ha megtartjuk  »só«  jellegünket, ha megtartjuk ízünket és funkciónkat, hiszen mi magunk vagyunk a konzerváló erő, amit hosszúra nyúlt történelmünk is bizonyít. [...]  Nem szabad hagynunk, hogy megízetlenedjünk, nem szabad elveszítenünk elsődleges jellegünket, célunkat, küldetésünket. Ez elsősorban elhatározás kérdése, rajtunk múlik. [...] Ezt az élni és megmaradni akarást támogatja Magyarország kormánya is a rendelkezésére álló eszközeivel. Reméljük, hogy ez is hozzásegíti Önöket ahhoz, hogy megérje magyarnak lenni és maradni, és a következő generációkat is ebben a szellemben tudják nevelni itt: Déván és környékén, valamint az egész Kárpát-medencében” – fogalmazott a konzul.

Az ünnepi est meghívottja Laczkó Wass Róbert kolozsvári színművész és Szép András zongoraművész volt, akik a Zsoltár, apokrif című műsorukkal ajándékozták meg a helyi magyar közösséget. „Mindenekelőtt a kultúra és a gondviselés összekapcsolódását kívántuk megjeleníteni ebben a műsorunkban, amely egy saját versem címét kölcsönözte. A vers üzenete: e széteső világ apró darabkáiból próbáljuk meg kirakni a mozaikot, az isteni képmást. Ennek a gondolatnak a megjelenítéséhez hívtuk segítéségül a költőtársakat, szerzőket Egyed Emesétől Szilágyi Domokosig, Radnótitól Kányádi Sándorig és Markó Bélától Acsai Rolandig. A versek jó része megzenésítve hangzott el, Szép András jazz-zongorista és zeneszerző zongorakíséretével. Az előadás zenei vonulata saját kompozíció. Több mint tíz éve dolgozunk együtt, és az eddig született mintegy 10 előadásnak a quintesszenciája ez a műsor” – fogalmazott az előadó.

Ráadást követelő tapssal jutalmazott műsorukat kedves mozzanat zárta. A Szent Antal plébánián immár három esztendeje működő Apró Kezek műhelyének gyermekei kézműves ajándékkal lepték meg az előadókat. „Az Apró kezek műhelyét vezető Kun-Gazda Kinga-Viola magyar szakos tanárnő ötlete volt, hogy ünnepeljük meg idén is a Magyar Kultúra Napját, természetesen a járványügyi előírások betartásával. Olyan ünnepségre gondolt, mely hitben és nemzeti öntudatunkban is megerősít.  Ehhez társult a Ferences Biciklitúra (FERBIT) mintegy 80 tagjának önzetlen anyagi támogatása, melynek köszönhetően meghívhattuk a neves kolozsvári előadókat. Csaba testvér is mellénk állt, és így született ez a mai ünnepség, melynek házigazdája maga a Jóisten volt” – összegzett szervezőként fr. Főcze Bonaventúra, dévai plébános.

Az est érzelmi és gondolati gazdagságát mintegy megkoronázta Kiss Dóra, dévai kisdiák záródalként előadott éneke. A Kiss Kata Zenekar: Magyar vagyok című dala a népviseletben, tiszta, csengő hangon éneklő, székely gyökerekkel bíró dévai kicsi lány előadásában nagyon hitelesen hangzott: magyarnak lenni igenis jó!