Az Isten iránti hűség és áldozatvállalás szép példája

Május 21-én, vasárnap Öthalmon (Vladimirescu) 15 órakor kezdődött a Nepomuki Szent János tiszteletére felszentelt római katolikus templom búcsúünnepsége. A kisbazilika méretű, valamikor több ezer hívő látogatta templomba a régi hagyomány szerint fúvószenekar kíséretében 29 pár német népviseleti ruhába öltözött fiatal vonult be, a fiúk kalapjain rozmaringkoszorúkkal. A fiatalok középen, párosával állva hallgatták végig az ünnepélyes szertartást, amelyen ft. Balogh László plébános románul, magyarul és németül köszöntötte a híveket, név szerint megemlítve az első padsorban helyet foglaló Mag Mihait, a község polgármesterét, illetve az alpolgármesterét, Plaveţi Ioant. Ugyancsak köszöntötte a Német Fórum megyei vezetőségét, élen Michael Sellner elnökkel.

Ezt követően Nepomuki Szent Jánosról, kereszténységünk első mártírjáról, a helybeli templom védőszentjéről beszélt, akit az egyházi titok védőszentjének is neveznek. Nepomuki Szent János földműves családban született a mai Csehország területén, ahol később elkezdte az egyházi tanulmányait, amelyeket Padovában fejezett be.

János prágai papként, később püspöki helynökként szolgált. Hivatalánál fogva joghatósági vitába keveredett Vencel királlyal, aki azt várta el tőle, hogy a nála meggyónó ellenfeleinek a titkait mondja el neki. Mivel erre nem volt hajlandó, előbb letartóztatták, majd alaposan megverték és megkínozták, majd a Károly-hídról a Moldva folyóba dobták. A hagyomány szerint, a gyónási titok áldozata és az egyházi jogok védelmezője. 1393. március 20-án halt meg. Teste manapság a prágai Szent Vitus-székesegyházban nyugszik. A hidak, illetve a Bánság védőszentjének is tekintik. Nepomuki Szent János áldozatvállalása a mai világunk embere számára is követendő példa lehet, hiszen a zajos, rohanó életünk közepette a csendre, a magunkba szállásra ösztönöz. A leterhelt lelkű embert azonban zavarja a csend, noha tudnia kell, hogy Istennel csakis csendben, magunkba szállva találkozhatunk, meríthetünk Tőle lelki erőt munkánknak, hivatásunknak a folytatásához. Ma a közös házunkban, Isten házában, a Nepomuki Szent János tiszteletére felszentelt templomban vagyunk, ezért magunkba szállva, megbánva bűneinket, az oltárra tehetjük a lelki terheinket. Ha őszintén megbánjuk bűneinket, azoknak a terhétől Isten bizonyára megszabadít.

1873-ban Franciaországba került egy prédikátor, aki a gyónásnak, a bűnbánatnak a fontosságát hirdette. Az alkalmat kihasználva, elhívták egy súlyosan beteg ismerősükhöz, aki meg akarta gyónni a bűneit. Miután a gyóntatás megtörtént, a prédikátort elfogták, elvitték egy rejtekhelyre, ahol megparancsolták: mondja el a hallott titkokat! Ha nem engedelmeskedik, meghal. A fogságotokban vagyok, de Isten a tanúm, hogy a kötelességemet tettem – válaszolt a prédikátor. Ekkor azonban csoda történt, a fogva tartói bocsánatot kértek tőle, mert megértették: a gyónási titok szent.

„Kedves hívek, ma e templom, illetve a Bánság védőszentjét együtt kérjük: Nepomuki Szent János, könyörögj értünk Istenhez, ámen.”

Páros tánc, ünnepélyes felvonulás

A búcsúi szentmise végén, a rozmaringkoszorús kalapot viselő fiúk és párjaik kivonultak a templomból, amelynek előterében a fúvószenekar taktusaira páros-, illetve körtáncot jártak, majd „Kerveich!” kiáltások közepette végigvonultak a község utcáin, ahol megtapsolták őket.