Egy holokauszt-múzeum meglátogatása többet tenne

A szenátus plénuma megszavazta azt az RMDSZ révén is támogatott törvénytervezetet, amely bevezetné a zsidók történelmét és a holokausztot tanulmányozó tantárgyat a közép- és szakoktatási kerettantervbe. A kezdeményezést azzal indokolják, hogy e tantárgy elősegítené a fiatalok erkölcsi fejlődését, visszaszoríthatnák a tudatlanságra épülő manipulációt és a veszélyes eszmék terjedésének a lehetőségét. A témáról SZIKSZAI ZOLTÁN, dévai történelemtanárt is megkérdeztük.

– Természetesen tanárként hasznosnak látok minden olyan intézkedést, amely a történelemoktatás kereteit bővíti. Annál is inkább, mivel jelenleg már csupán a 8. osztályban van heti két történelemóra, amelyeken a románok történetét tanítjuk, illetve ötödik osztályban. A többi évfolyamon heti egy órába kell belesűríteni az anyagot. De ha a diákok szempontjából nézem, akkor nem biztos, hogy túlságosan jó ötlet egy újabb tantárgy bevezetése, hiszen a középiskolásoknak így is szinte mindennap hét tanórájuk van, ami meglehetősen megterhelő.

– Jelen körülmények között, a kevés óraszámmal, van-e lehetőség arra, hogy a diákok betekintést nyerjenek a történelmi évszámok, történések mögé? Megismerjék ezek társadalmi okait, következményeit? Konkrétan a holokausztról sikerül-e elbeszélgetni velük?

– Van lehetőség. Természetesen diákja válogatja, hogy mennyire veti bele magát a történelem kulisszáinak a tanulmányozásába. De például az első és a második világháborúról több ízben is tanulunk, nyolcadikban, tizedikben, tizenegyedikben is. És azt tapasztalom, hogy ez egyik kedvenc témájuk a diákoknak. Nagyon napirenden vannak az eseményekkel. Többségük sok dokumentumfilmet látott már e témában. Mindig időt szánunk a holokauszt megbeszélésre, és szemmel láthatóan érzékenyen érinti a diákokat az a sok borzalom. Kérdéseket tesznek fel, levonják a következtetéseket, alakul a világképük.

– Mégis sokszor az az érzése az embernek, hogy a fiatalok nem veszik komolyan a háborút. Nem érzik át, hogy milyen borzalmakkal járhat. Könnyen esnek az olcsó propaganda csapdáiba. Hogyan lehetne úgy tanítani a történelmet, hogy az felelősségteljesebbé tegye a társadalmat?

– A történelemtanítás csak egy kis része az ilyen irányú nevelésnek. Véleményem szerint a legnagyobb hatékonyságot azzal érnénk el, ha gyakorlatibbá tennénk az oktatást. Ha például minden diáknak lehetősége volna, hogy legalább egyszer ellátogasson egy holokauszt-múzeumba. Mert egy ilyen élmény többet jelenthet akár egy egész évi tanulásnál. De már az is sokat jelentene, ha alkalom, lehetőség volna dokumentumfilmek közös megnézésére, megbeszélésére. Vagy egy érintett helyszín felkeresésére. Ezek mind nagyon sokat segítenének, de természetesen pénzt és időt kell rájuk szánni. Mégis azt gondolom, hogy az oktatás gyakorlati oldalának az erősítése többet jelentene egy újabb tantárgy bevezetésénél. A holokauszt esetében is.