Farkas Gyula-díjat kapott Spier Tünde

Farkas Gyula (Sárosd,1847. március 28. – Pestszentlőrinc, 1930. december 26.) magyar matematikus, 1887–1915 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanára, többször volt dékán és egyszer rektor.

A Farkas Gyula-emlékérem alapításának célja, hogy a romániai magyar nyelvű matematikai és informatikai ismeretek terjesztésében és a tehetséggondozásban kiemelkedő eredményt elért szakemberek tevékenységét elismerje. Az emlékéremmel kifejezett elismerés erkölcsi jellegű, pénzjutalommal nem jár. A Farkas Gyula-emlékérem Széchenyi Kinga műve, művészi kivitelű bronzplakett, Farkas Gyula képével és a következő felirattal: „Farkas Gyula Díj”.

Az emlékérmet évente egy alkalommal, novemberben adják át legfeljebb három személynek A Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat keretében. 

Az emlékérem odaítélésének előkészítése a Farkas Gyula-emlékérem Bizottság feladata. A Bizottság elnöke a Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért elnöke (dr. András Szilárd docens, BBTE), tagjai: az egyesület ügyvezető elnöke, két alelnöke, az EME Matematikai és Informatikai szakosztályának elnöke, titkára, a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság, valamint a Matlap szerkesztőségének egy-egy képviselője.

Idén Farkas Gyula-díjat kapott Spier Tünde matematikatanár, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója, aki november 18-án Kolozsváron A Magyar Tudomány Napja Erdélyben című rendezvényen vette át az elismerést. Ennek apropóján kértük, ossza meg gondolatait a Nyugati Jelen olvasóival.

„Nagy megtiszteltetés számomra, hogy országos szinten is elismerik a unkámat, hogy egy ilyen szorvány megyében is lehet úgy dolgozni, hogy »láthatóak«

legyünk.  De a munkámban elért eredményeimért köszönet a mellettem álló kollégáknak, a tanáraimnak, de a két lányomnak is, akik »elég jól tűrték«, hogy otthon is szinte minden a tanításról és az iskoláról szólt. 1998-ban a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Matematika szakán végeztem. Aradon már abban az évben sikerült versenyvizsgával az akkori 1-es Számú Általános Iskolába kerülnöm matematikatanárnak, majd onnan az átköltözéskor a Csikybe. Nagyon lelkesen vetettem bele magam a munkába, mert a gyerekkori álmom valósult meg: tanár lettem. Már első évben osztályfőnökként is kipróbálhattam magam. Bár nem ment minden zökkenőmentesen, de a volt tanáraim modellje (elemitől az egyetemig), a kollégáim támogatása és az, hogy szeretem, amit csinálok, sokat jelentett.

Az akkori első szárnycsapásaim ügyetlenek és bizonytalanok voltak. De, mint a matematikában, a tanításban is a sok gyakorlat meghozza a gyümölcsét. Nagyon lelkesen kezdtem el a tanári pályát, és ez a lelkesedés még most is ugyanolyan intenzitású, csak sokkal jobban rálátok az oktatás világára, mint a kezdetekben. Elég hamar egyértelmű lett, hogy csak akkor lehet hatékonyan tanítani, és eredményesen dolgozni, ha az iskola szűkebb és tágabb közössége együtt és egymásért tevékenykedik. 

Bár a tanulmányaim megengednék, hogy informatikát is tanítsak (egy évben meg is tettem), de a szívem mindig a matematika felé húz. Azt próbálom meg a mai kor gyermekének minél érthetőbb módon átadni. Szórványiskolaként, kis diáklétszámmal osztályainkban tanulmányi szempontból nagyon széles a paletta. Ugyanabba az osztályba jár az is, aki országos és nemzetközi matematikaversenyeken szerepel és nyer, és az is, aki nagyon nehezen birkózik meg az alapvető matematikai fogalmakkal. Ilyen iskolában meg kell találni a megfelelő módszereket, ahhoz, hogy a kitűnő tanulót is előrevigyük, de ne hagyjuk le a gyengét sem. 

Igazgatóként, a matematikaoktatás mellett, a munkámban a súlypont eltolódott a magyar közösségi élet, az iskolai tevékenységek szervezésének az irányába. De az élmény, amikor órán, becsukva magam mögött az ajtót, abban az 50 percben, a diákjaimra és matematika világára tudok koncentrálni, nem cserélhető fel semmivel.”

Spier Tünde laudációját dr. Szenkovits Ferenc, a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense olvasta fel, aki egyben a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság elnöke és a Matlap főszerkesztője.

M. M., T. Á.