Gondolatok Réhon Józsefről

Amikor halálhír érkezik, az ember önkéntelenül is feleleveníti gondolatait az elhunytról. Különösképpen egy barátról. Most, amikor végképp eltávozott közülünk, Réhon Józsefről próbálom rendezgetni élményeimet. Hat évtizednél hosszabb időre kell visszanyúlnom. Addig, amíg egy elegánsan öltözött fiatal kémiatanár egy októberi reggelen bejött az épületbe, s átvette a 3-as Számú Középiskola igazgatói tisztségét. (Népszerűségére jellemző, hogy távozásáért korábbi tanintézetének diákleányai tüntetni akartak.)

Most, e nekrológot írva, nem tudom, mit emeljek ki gazdag, szerteágazó pályafutásából. Említsem-e a legendás vegytantanárt – tanítványainak sora sikerrel felvételizett magyarul is, románul is a főiskolákon, egyetemeken a kémia szakra, az orvosira vagy gyógyszerészetire? Avagy az iskolaigazgatót, aki majd’ egy évtizeden keresztül sikerrel irányította tanintézetét, amelyet önkényesen összekapcsoltak egy többségi líceummal? Vagy a helyettes főtanfelügyelőt, aki féltőn úgy pátyolgatta a város és a megye magyar tanintézeteit, hogy a tevékenységét éberen figyelők se találhassanak kivetnivalót munkájában? Premontrei neveltetése, vallásos hite mellett nem volt könnyű eleget tennie a kommunista elvárásoknak. Akkori lelki konfliktusairól családtagjain kívül csak közeli barátainak vallott.

Vagy említsem azt, miként ténykedett a megyei magyar oktatás első, mindmáig egyetlen Emlékkönyve kiadásában, melyhez maga is aktívan hozzájárult?  Netalán azt, hányszor szorgalmazta egykori iskolája történetének kutatását, arról egy összefoglaló monográfia megírását? Annyiszor kilincselt, telefonált, írt, hogy többen már zaklatásnak is vették azt.  És az sem mellékes, hogy iskolájáról, tanártársairól több emlékezést közölt, könyvet is írt, nehogy feledésbe menjen valami. Nem mellesleg: ő volt a Szövétnek kulturális lap indításának kezdeményezője, éveken át főszerkesztője, majd pedig munkatársa, terjesztője.

Avagy említsem a sportrajongót, aki elkísérte iskolája leány- és fiú- kosárlabdacsapatát Moldva fővárosába az országos döntőre? Aki az aradi élvonalban szereplő focicsapat egyetlen mérkőzéséről sem hiányzott? Soroljam az aradi napilapban közölt sportcikkeit? Mellesleg haláláig figyelemmel kísérte az aktuális sporteseményeket, egyetlen közvetítést sem szalasztott el!

Végleges távozásával (talán ezzel kellett volna kezdeni!) sokan veszítettünk el egy jó barátot. Aki sohasem feledkezett meg a hozzá közel állók születés- és névnapjáról, a karácsonyi vagy húsvéti köszöntőről. Aki mindig szívesen fogadott, s egy pohárka mellett elbeszélgetett mindenkivel.

Szegedre költözött, de Aradon volt lételemében. Amikor tehette, visszajárt. Már nem jön többé...

Jocó, hiányozni fogsz!