Huszonkét éve a Hunyad megyei magyar közösség szolgálatában

...ez állt a Hunyad megyei Hírmondó idei születésnapi tortáján, melyet e hétvégén fogyasztottak el közösen a lap munkatársai, támogatói a Melite Református Gyülekezeti Házban. Az ünnepségen Hunyad megye magyar közösségének tagjai közül gyakorlatilag bárki otthon érezhette volna magát, hiszen nemigen akad olyan magyar ember a megyében, aki az elmúlt három évtizedben ne találkozott volna az ünnepelt kiadvánnyal, illetve ennek elődeivel és szerkesztőként, újságíróként, terjesztőként, támogatóként vagy olvasóként ne vált volna részesévé ennek a történetnek.

Hunyad megyében ugyanis a magyar sajtó rögtön 1990-ben indult újra. Hunyad megyei Hírlapként, hetilap formájában próbálta a helyi magyar értelmiségből verbuválódott szerkesztőség visszahonosítani a magyar sajtót a megyében. A vállalkozás ugyan csak néhány hónapig tartott, de megadta a szükséges lendületet és megformálta az igényt ahhoz, hogy a Hunyad megyei magyarságnak a továbbiakban is saját sajtóterméke legyen. Közel egy évtizedig a Corvin Kiadó által magyarországi támogatással, Hunyadvármegye címen, sokáig havi lapként, majd időszakos kiadványként megjelenő újság töltötte be e szerepet. 2000-ben Választási krónikaként indult útjára a hamarosan rendszeres havi lappá erősödő Hunyad megyei Hírmondó – emlékezett vissza az előzményekre, kezdetekre Winkler Gyula EP-képviselő, a lap kezdeményezője és kitartó támogatója.

Az ünnepség alkalmával elmondta: Változó médiavilágban és változó kommunikációs világban élünk, ahol egyre erősebben jelentkezik a polarizáció. A felgyorsult, digitalizált világban azonban még mindig szükség van az írott szóra, a nyomtatott sajtóra, különösen itt, Hunyad megyében, ahol a magyar közösség tagjainak nem kínálkozik túl sok lehetőség a magyar kultúra, tájékozódás, médiafogyasztás mindennapi megélésére. Itt a közösségi sajtó fontos szerepet tölthet be egyrészt az élő kapcsolat fenntartásában, tájékozódásban, másrészt a helyi közösségi élet egyfajta krónikájaként szolgálhat a tágabb világ, illetve a jövő felé. Winkler Gyula természetesen köszönetet mondott mindazoknak, akik anyagilag támogatják a lapot, a Communitas Alapítványnak, a magyarországi támogatóknak, illetve a dévai Corvin Kiadónak. Kiemelte azonban egy ilyen történetben a legfontosabb elem az ember. Jelen esetben azok a „sok kalapot hordó” közösségi emberek, akik hosszú évek óta vállalják e lapnak a megírását, megszerkesztését, terjesztését. Bár a névszerinti köszönetnyilvánítástól tartózkodott az EP-képviselő, kiemelte a lap jelenlegi főszerkesztőjének, Csatlós Erzsébet Zsófiának kitartó munkáját, a különböző településekről tudósításokat küldő munkatársakat, valamint a Nyugati Jelen napilap Hunyad megyei szerkesztőit, akik hosszú évek óta rendszeresen tudósítanak a közösség jelentős eseményeiről.

Csatlós Erzsébet Zsófia örömmel újságolta, hogy tavaly decemberben sikerült megszerkeszteni az első olyan lapszámot, mely kizárólag „első kézből” származó, azaz nem átvett anyagokat tartalmazott. A lap története kapcsán elmondta, ha tartalmilag nem is, de a szerkesztők lelkesedése terén a Hírmondó a New York Times-szal is vetekedhet. És a kivetített röpke történeti áttekintés arra is rámutatott, hogy az elmúlt bő két évtized alatt mennyit fejlődött a lap mind tartalmában, mind pedig formai szempontból. Jelenleg magazinosabb arculatot kapott, tartalmilag pedig a rövid, frappáns, képekben bővelkedő anyagok megjelentetésére törekednek, annak reményében, hogy az ifjabbakat is sikerül bevonni az olvasótáborba. Ennek érdekében jött létre a lap facebook oldala is, sőt most már instagrammal is próbálkoznának. A szerkesztőség további lelkes tervekkel is előrukkolt. Egyrészt a lapba bekerülő anyagokkal szembeni terjedelmi követelmény miatt kimaradó nagyobb lélegzetvételű anyagokat szeretnék évkönyvbe gyűjteni. És szintén könyv formájában jelentetnék meg az elmúlt 22 év jelentősebb cikkeit, elsőként az Ismerjük meg templomainkat sorozatban közölteket. Terv tehát továbbra is van. És ami még jobb, hogy új munkatárs is érkezett a laphoz, Kémenes Edina személyében, mutatta be ifjú kolleganőjét Csatlós Erzsébet.  Az eredményes munka és a szépreményű jövő okán tehát bátran jöhetett a pezsgőbontás és tortaszeletelés.

Az ünnepi köszöntések rendjén felszólalt Pogocsán Ferdinánd dévai alpolgármester, aki nem csupán gyakori riportalany a lapban, de kitartó terjesztője is az újságnak, valamint Széll Lőrincz Hunyad megyei alprefektus, aki bevallása szerint együtt nőtt fel a Hunyad megyei Hírmondóval. 22 évvel ezelőtt mint Zsil völgyi ifjúsági munkatárs terjesztette a lapot és azóta is lelkes támogatója a helyi magyar sajtónak. A sok éve önzetlenül dolgozó munkatársak közül Deák Levente jogász, valamint Kun Árpád nyugalmazott lelkipásztor, jelzésként megfogalmazták, hogy a terjedelmi rövidülésre irányuló szerkesztői igény  mellett is fontos figyelni a tartalomra, hogy az pontos és a közösség számára értékes információt szolgáltasson.

Ha ez, a röpke másfélórás ünnepségen megmutatkozó jóra való törekvés és lelkesedés kitart, minden bizonnyal jövőre és még hosszú esztendők múltán is koccinthatunk a Hunyad megyei Hírmondóra.