Ígérd, hogy más lesz az életünk!

Talán nincs is reménykeltőbb pillanat az életben, mint látni az iskola padjaiból kirepülő fiatalokat, a szívükben dagadó vágyakat, elszántságot, hitet, a szemükben csillogó kíváncsiságot, a kézszorításokban rejlő őszinte barátságot, bizalmat, amelyre minden körülmények között építeni lehet. Idén mindez fokozott intenzitással vált érezhetővé a Téglás Gábor Elméleti Líceum szalagavató ünnepségén, hiszen egy olyan nemzedéket bocsátott szárnyra az iskola közössége, amely a kétesztendőnyi világjárvány, és a hetek óta tartó közeli háború árnyékában, idejekorán felnőtt. „Az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság” – idézte Szabó Magda gondolatait Balogh Csaba Károly iskolaigazgató, a II. világháborúban zajló Abigél című regény gondolatvilágát, üzenetét hozva a dákok, pedagógustársak, szülők elé: az emberség, az őszinte barátság, a töretlen reményből fakadó önfeledt öröm minden körülmények között képes széppé tenni az életet. Ilyen magatartásra biztatta hát a tanintézmény vezetője a 41 idei végzőst, akiknek Heius Ágnes, Kásler Enikő és Magyari József osztályfőnökök tűzték mellükre a nagykorúsítást jelző szalagot. A szalag nemcsak a közösséghez tartozás üzenetét hordozza, hanem annak a felelősségét is kell közvetítse számotokra, hogy célegyenesbe fordultatok – fogalmazott Máté László igazgatóhelyettes. A diákok nevében Pap Evelyn, Pap Szilárd és Beneaţă Tabita fogalmazta meg, hogy mit is jelentett számukra ez az iskola, hogyan élték, tapasztalták meg tanáraik emberi mivoltát, szeretetét, gondoskodását, gyengeségeit, a kudarcokat és az örömteli pillanatokat. „Rengeteget kaptunk ez alatt a négy év alatt, ami a későbbi életünkben majd útravalóul szolgálhat (...) mert a mindennapok keserédes tapasztalatai azok, amelyek az emberek tudását teljessé teszik” – fogalmazott Papp Evelyn. Diáktársait bátorságra, felelősségteljes döntéshozatalra biztatta: „A szalagot hordani bátorságot, kihívást jelent (...) hiszen életünk olyan szakaszában hordjuk, amikor fontos dolgok dőlnek el. Jó döntéseket kell hoznunk, küzdenünk kell a vágyaink, céljaink megvalósulásáért.” Biztatásképp Koncz Zsuzsa Csodálatos világ című dalát is elénekelték a végzősök. Lengyel Izabella tanárnő vezetésével zengett a dal: „ígérd, hogy más lesz az életünk, ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk”. Útravalóul még tarisznyájukba tehették a végzősök Alberti Ana-Mária csodálatos szavalatát és Varga Csaba szívet melengető gitárjátékát.

A tizenegyedikes diáktársak és Kovács Erzsébet osztályfőnök révén hangulatosan feldíszített aulában a hagyományhoz híven, ünnepi öltözetben (öltönyben és hófehér báli ruhában) lejtették kecses keringőjüket idén is a végzős diákok. A nagy izgalommal, fiatalos bájjal előadott tánc koreográfiája Szabó Annamária csernakeresztúri táncoktató munkáját dicséri. És sor került a szülői szíveket talán legmélyebben megérintő pillanatra is, amikor az édesapák, édesanyák felnőtté váló gyermekeik karján táncolhattak, féltő gonddal libbentve át őket a család, az iskola védettségéből a kihívásokkal teli életbe. Végül felröppentek a vágyakat, terveket jelképező lufik, és a boldog jövőre koccintottak az immár felnőtt sorba került fiatalok. Kívánjuk, hogy bátorságuk, reménységük soha ki ne apadjon, a szalagtűzés pillanatában osztályfőnökeik által szeretettel leírt jellemük, személyiségük kiteljesedjék, és mindannyian megtalálják helyüket az életben. Ahogyan Pap Evelyn diáktársuk kívánta Kosztolányit idézve: „Azt akarom, tisztán és fehéren, legyetek vígak és bársonyba-járók, a kezetekben egy nagy aranyérem, s hódítsátok meg a világot!”