Nemzettudat, hazaszeretet és önfeláldozás

Ma az arad-belvárosi református templomban 10 órától megtartott ünnepi istentisztelet képezte az idei Aradi Magyar Napok rendezvénysorozatának a megnyitóját.

A hívek sokaságával együtt megjelent Király András államtitkár, az RMDSZ megyei elnöke, Pénzes Gyula városi tanácsos, Faragó Péter parlamenti képviselő, Bognár Levente alpolgármester, Cziszter Kálmán RDMSZ-es politikus, valamint dr. Túsz Ferenc, a Vállalkozói Központ elnöke.

Ünnepi igehirdetésében nt. Baracsi Levente lelkipásztor Lukács evangéliumának 19., valamint János evangéliumának 15. fejezeteiből vett idézetekkel vezette fel az Aradi Magyar Napok megemlékezéseinek, illetve az 1848–49-es eszméknek a ma emberéhez szóló üzeneteit. Az aradi tizenhárom, illetve a nemzet többi mártírjainak megnyilvánulásai három fogalomkörbe foglalhatók: nemzettudat, hazaszeretet és önfeláldozás. Ők azért voltak képesek vállalni az áldozatot, fennmaradni több mint másfél évszázad után is a tudatunkban, mert tisztában voltak e fogalmak értelmével, amelyekkel viszont mi, mai magyarok talán bajban vagyunk. Mert a nemzet fogalmát ritkán használjuk, noha nem kell szégyenkeznünk miatta, hiszen Jézus is rendelkezett egy jó értelemben vett nemzettudattal, noha feláldozta magát az egész világért. Isten fia nyíltan vállalta, hogy Izrael népéhez tartozik, amelyik azonban megtagadta, keresztre feszítette. Mivel minden embernek kell, hogy legyen nemzeti öntudata, nekünk, magyaroknak is egyénenként kell vállalnunk a tizenötmilliós nemzethez való tartozást anélkül, hogy mások nemzeti érzületét megsértenénk.

Ami a hazaszeretetet illeti, Jézus is hozzánk hasonló helyzetben volt, hiszen a rómaiak elfoglalták Izraelt. Amikor Jeruzsálem utcáit járta, sírva fakadt, mert tudta, hogy a hódítók azt le fogják rombolni. Illyés Gyula szerint „Magyar az, akinek fáj Trianon”, és a mi szemünk is könnybe lábadhat, ha a városunk erőltetett felújítása során – miközben kő kövön nem marad –, egyenként elfogynak az emlékeink, tehát a múltunk is. E fájdalmunkban közöttünk, velünk érezhetjük Jézust, aki hasonló helyzetben volt.

Az önfeláldozás egyik legszebb példája az aradi tizenháromé, akik magukévá tették Jézus kijelentését: „Nincs nagyobb szeretet annál, amikor valaki az életét áldozza a barátaiért”. Nem a közhelyekké vált különféle eszmékért, hanem a barátaikért, a családjukért, a kézzelfogható hazáért áldozták életüket, hogy ezzel mozdítsák elő Isten és a közöttünk lévő kapcsolatot, Jézus módjára. A sokat emlegetett aradi 13 mellett gondolnunk kell Kazinczy Lajosra is, aki 190 évvel ezelőtt született, és a megtorlás áldozatául esett. Mert egy ország, egy város vagy egy gyülekezet életében csak akkor van haladás, ha a kebelében kerülnek áldozatkész emberek. Az áldozatkészség kiváló példái a nemzet 1848–49-es hősei, a legjobb példa azonban Jézus, aki az egész világ megváltásáért vállalta az áldozatot. A ma emberének ebben a szellemben kell értelmeznie, viszonyulnia a nemzettudat, a hazaszeretet és az önfeláldozás fogalmaihoz – fejezte be igehirdetését nt. Baracsi Zoltán.

Az istentisztelet második részében Kiss Zsuzsa és Bányai Melinda október 6-ával kapcsolatos költeményeket szavaltak, Damjanics János búcsúlevelét olvasta fel Venter Judit. Terék Éva, Gyarmati Andrea és Venter Andrea alkalmi énekeket adtak elő, majd Terék Éva orgonán, Gyarmati Andrea hegedűn működött közre. Az istentisztelet végén a templom előcsarnokában Faragó Péter parlamenti képviselő az aradi magyar elöljárók társaságában megkoszorúzta Kazinczy Lajos emléktábláját.

Az Aradi Magyar Napok megemlékező rendezvénysorozat lelkületéhez méltó megnyitót képezett az arad-belvárosi református templomban megtartott ünnepi istentisztelet, nt. Baracsi Levente lelkipásztor lélekemelő igehirdetése.