Örülni egymásnak, a dolgos életnek

Bélzerindtől néhány száz méterre, egy hepehupás úton megközelíthető tanyán lakik az 58 éves Csícsel Anna a 29 éves, jobb kezére és lábára béna lányával, Tímeával.

Amint a kővé száradt traktornyomok útakadályai közepette sikerült megközelítenünk a gyümölcsfáktól körbevett, konyhakerttel, gazdasági épületekkel, villanyárammal ellátott tanyát, dróton futó láncával, egy sötétszürke, jókora komondor iramodott ugatva felénk, de egy kisebb, valamivel barátságosabbnak tűnő is csaholással segített be a házőrzésbe. A színből, ahova éppen egy traktorutánfutó szénával tolatott be, vékony, középkorú asszony siet ki, csitítva a hangoskodókat. A kissé nehezen járó lányával együtt tessékelnek a lakóház felé, minket azonban a gazdaság érdekel.

 

Látástól vakulásig

Bekukkantunk a rekkenő hőségben is hűvös, lakással egy épületben lévő istállóba, ahol 5 tehén és 2 kisborjú kíváncsi tekintete mered ránk. Azért nem hajtja őket a legelőre, mert a tehenek darabjáért havonta 62,5, az összesért több mint 300 lej legeltetési díjat kellene fizetnie. Ami képtelenség, mivel a tehéntejet nem lehet eladni, azt a 7 borjúval itatja meg. Remekül fejlődnek tőle, hamar elérik a vásárlók által kívánt súlyt. Közben a gazdasági épület mellé érünk, ahol találkozunk a hűvösben kérődző további 5, szépen tartott borjúval, a szín alatt bálázott szalmát, szénát tárolnak. A betolatott utánfutó szénarakománya még lepakolásra vár. A tágas udvaron csirkék, tyúkok hada futkároz, az ólban 5 disznó röfög izgatottan az idegen hangokra. Az épület mögött a tavaly vásárolt permetezőgép, a gazdasszonyt viszont a kaszagép foglalkoztatja, amelyiket kölcsön kapott, de annyira megszerette, hogy maga is szeretne vásárolni egyet. A lekaszált, száraz hereszénát hordta be, egyedül rakta fel az utánfutóra, szállította a tanyára, betolatott a színbe, ahol ugyancsak egymaga pakolta le, rendezte el télire a takarmányt. Mert napszámost nem lehet találni, ezért kalákában dolgoznak az emberek, a nagyobb munkálatokban segítenek egymásnak.

Anna természetes dolognak tartja, hogy miután az első férje meghalt, a másodikkal pedig, Tímea apjával nem jöttek ki, maguk maradtak. Az életnek, a gazdálkodásnak azonban mennie kell tovább. A tanya a szüleié volt, maga is itt született, ezért a rendszerváltás után, amikor az egyedül élő édesanyját éjjel a betörők összeverték, amiért kórházba került, Anna kénytelen volt otthagyni a kisjenői tömbházlakását, a varrónői állását, és hazajött gazdálkodni. Nehezen zökkent vissza ebbe a munkába, magával hozta a varrnivalót is, a kliensek azonban lassan elmaradoztak, mert a temérdek munka miatt elhanyagolta a varrást. A közeli tanyatulajdonossal közösen bevezették a villanyt, amivel nem csak a szivattyús kút, de a háztartási berendezések, a hűtő, a fagyasztó, a tévé is működik. Ha villany van, minden van – szokta mondani. Ekét, vetőgépet, tárcsát, műtrágyaszórót, gyomirtószórót és természetesen, traktort vásárolt utánfutóval, hogy meg tudja művelni a tanyához eredetileg tartozott 4, valamint a később vásárolt további 5 hektár földet. Eleinte sokat kínlódott a gépekkel, többször került kellemetlen helyzetbe a gyakorlatlansága miatt, de beletanult. Most búzát, zabot, napraforgót, kukoricát, lucernát és vadborsót termeszt, amit be is báláztatott. A góré még félig van tavalyi csöves kukoricával. Maga szánt, tárcsázik, vet, fát vág a körfűrészen. A vetőgépet a bátyja segített beállítani, de az ekevasakat maga szereli fel, megjavítja az utánfutón vagy a traktor elülső kerekein keletkezett gumidefektet. Amit egy ember képes megtenni, azt ő elvégzi. Noha a rendszerváltás előtt Kolozsváron hátgerincsérvvel műtötték, a folyamatos munkától olyan jól érzi magát, hogy a vetőgépbe, az utánfutóra maga emeli be a félmázsás zsákot vagy a műtrágyát a szóróba. A padlásra is felviszi a zsák gabonát, elvégre nem hívhatja mindenért a bátyját Kisjenőről. Állandó munkát jelent az állattartás: fejőgéppel feji a négy tehenet, a tejüket a borjakkal itatja meg. Amikor a bikaborjak elérik a 220-230 kilót, eladja, élősúlyban kilóját 7 lejért, itthonról. Ha viszont be tudná vinni a gyűjtőhelyre, 9,70 lejt kaphatna kilójáért. A különbözet a marhakupec nyeresége, aki többet keres rajta, mint aki felneveli. Ha viszont nem foglalkozna velük, ennyi nyeresége sem lenne.

Segítség

A tanya körüli rengeteg munkában egyetlen segítsége a születésétől fogyatékos, bal kezét és lábát használni tudó Tímea, aki a kiscsirkéket így is ellátja, vigyáz, nehogy az abrakot a tehenek elegyék egymás elől, segít a fejőgépet bekapcsolni, délidőben, amikor az anyja a mezőn van, megitatja a borjakat, sőt a teheneket is. Reggelente 5 órakor kel, hogy mindenben segíthessen, ahogy tud, fél kézzel. Márciusban töltötte a 29-et, 230 lej rokkantnyugdíjat kap. Kisjenőn kijárta a román nyelvű középiskolát, de nem érettségizett. Ha ideje engedi, sokat olvas. Csak olyasmit tud dolgozni, ami fél kézzel megtehető.

A beteg lánnyal együtt, Anna hihetetlen elszántsággal dolgozik hajnali 5 órától este 10-ig. Igaz, egy-egy olyan baleset, mint amikor a balszemét majdnem kiütötte egyik tehén a szarvával, miközben a legyet hajtotta a fejével – mutatja a szemgödre felső részén éktelenkedő jókora forradást –, lassítja a haladást. Mindez benne van a pakliban, a Jóisten azonban segít, vigyáz, nehogy valami komoly baja essen. Maga megpróbálja úgy beosztani az idejét, hogy főzni, mosni, takarítani is érkezzen. A faluba hetente egyszer mennek vásárolni, esetleg vasárnap a templomba is, vagy kimennek a mamához a temetőbe, ha nincs olyan halaszthatatlan dolog, mint a szénahordás.

Ameddig lehet

Anna természetesnek tekinti a munkát, amiben felnőtt, és amire a két lányát is nevelte, ezért nem érti: fiatalemberek miért tengődnek szociális segélyből, csakhogy ne kelljen dolgozniuk.

Maga még legalább öt évig szeretné a munkát bírni. Ha abba kell hagynia, a Vadászon élő, első házasságából származó, családos lánya veszi itt át a főszerepet. A 12 éves unoka már vezeti a mama traktorját, szereti az állatokat, tehát benne látja munkájának a folytatóját. Át akarja neki adni a munkaszeretetét, amit már kicsiny korától belé neveltek a szülei. A tanyán nem félnek, az éjjel szabadon lévő házőrzők igen éberek, meg aztán itt van a technika csodája, a mobiltelefon, amivel hamar elérheti a rokonságot, ha valami baj adódik. Isten ajándékának tartja, amiért a súlyos betegségéből ennyire felerősítette, nagy akaraterővel áldotta meg, hogy az egy férfinak is komoly kihívást jelentő munkával tudja hordozni a gazdálkodás súlyos terheit, a gépparkot folyamatosan bővítve, ápolni tudja a beteg gyermekét, akivel a rendezett, korszerűsített tanyasi lakásban megpróbálnak boldogan együtt lenni. Ameddig, és ahogy lehet, örülni egymásnak, a dolgos életnek.